Uncategorised

Utolsó beszélgetés a Látóval - a Szent Korona víziója

Sípos (S) Gyula: Utolsó beszélgetés a Látóval - a Szent Korona víziója

Ez az utolsó beszélgetés, amit a Látóval folytattunk, nem sokkal azel?tt, hogy eltávozott közülünk.

A beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre, ezért hiányoznak a kérdések és kivettük a csak él?beszédre jellemz? fordulatokat, szóismétléseket. A szöveg egyebekben azonban tartalmilag és minden részében is h? az eredeti beszélgetéshez.

A Szent Korona víziója – ahogy azt a Látó a beszélgetésben elmondta:

Amikor most vízióról beszélek, nem abban az értelemben gondolom, mint amikor egy ember kap egy álmot, vagy nagyív? képet valamilyen jöv?beni történésr?l vagy állapotról. Tehát ez nem olyan, mint mondjuk a Dániel könyvében a négy vadállat képe és története, vagy a Jelenések könyvének hatalmas tablója. Ez a vízió nem is egy eseménysort ír le, nem büntetésr?l vagy jutalomról, áldásról vagy átokról szól – bár az el?bb felsoroltak mind részei.

Ez a víziót az Izraelnek adott „Ígéret földje” képhez tudnám hasonlítani. Ahogy akkor a választott népnek a Kánaán egyszerre volt Istent?l jöv? ígéret, elérend? cél és napi küzdelem, úgyanúgy a „Szent Korona” is magában foglalja mindezt.

És ahogy a Kánaán ideája egyszerre foglalja magában a történelmi múltat, a jelent és az Isten által ígért jöv?t, ugyanúgy foglalja azt össze a Szent Korona ideája is.

Abban is egyeznek, hogy a történelmi Izrael sohasem érte el azt a földrajzi kiterjedést és szellemi tisztaságot, amit a Kánaán ígérete hordoz, ugyanúgy a Szent Korona által megjelenített és szimbolizált bels? egység is csak töredékesen tudott megvalósulni eddig a történelem folyamán.

Ez tulajdonképpen érthet? is: a történelmet emberek is alakítják – esend? és b?nös, jóra és rosszra egyaránt fogékony emberek. Isten ígérete mindig él? és ható – de hogy ez mennyiben valósulhat meg, az rajtunk is múlik. És valljuk be ?szintén, nem állunk a helyzet magaslatán…

A Szent Korona víziója úgy állt össze bennem, ahogy Kánaán ígérete a Bibliában. Ott is egyik részlet követi a másikat – Ábrahám megkapja az ígéretet, de semmi több konkrétumot. Utódai Egyiptomba mennek, de ?rzik Kánaán vízióját a szívükben. Jön Mózes, aki már sokkal részletesebb utasításokat kap, majd Józsué, akinél összeáll az Ígéret földje meghódításának „munkaterve” – azt is tudjuk, hogy az úgy soha nem valósult meg. (Tulajdonképpen Kánaán elfoglalása sohasem vált teljessé, és sohasem érte el azt a kiterjedést és határokat, amit Ábrahámnak mondott az Úr. Ez pedig egyrészt a b?nök miatt, másrészt az emberi ellankadás miatt történt így. Tulajdonképpen Izrael részben kiegyezett a kánaánita népekkel, azok isteneit részben átvette – ezért is kell majd szám?zetésbe vonulniuk -, részben pedig a bels? meghasonlás miatt nem maradt ereje az isteni terv kivitelezésére.)

Egymást követ?en jön a Bírák kora, a küzdelmek a küls? és bels? ellenségekkel, a királyok kora, a templom felépítése és lerombolása, a babiloni fogság majd az újjáépítés, a próféták… Mindegyik egy kicsit hozzátesz Kánaán képéhez: hogyan lehet azt megszerezni, megtartani, milyen feltételekkel lehet élni benne, mik a b?nök következményei.

Krisztus korára teljes a kép és a vízió – a zsidó nép tragédiája, hogy mégsem ismernek királyukra Jézus Krisztusban, az Ígéret földje víziójára Isten országában. Nem képesek az anyagi valóságot és szellemi tartalmat együtt szemlélni, így elzárkózásuk és annak következményei – az újabb templomrombolás és a szétszóratás évszázadai – elkerülhetetlenül bekövetkeznek.

Hasonlóképp van ez a magyar történelemben. Hiszem, hogy Isten a Kárpát-medencét adta otthonul a magyar népnek, és arra hívta, hogy ezen a központi helyen, népek és kultúrák metszéspontjában – kelet és nyugat, nomád és földm?ves kultúra, ortodox és római kereszténység, stb. – egy olyan stabil „állam-alakulatot” hozzon létre, amelyik kibírja az itteni életmód viharait, és meg-termékenyít? módon befogadva ember-csoportokat és a különböz? hatásokat, egy csodálatos kultúrát és életformát hoz létre. (A Szent Korona pedig ennek szimbólumává és pecsétjévé vált az évszázadok során.)

Ezt az Istent?l jöv?, és szívünkbe írt küldetést mutatja, hogy a nép lelkében meg?rz?dött a megérkezésünk legendája (így az Istent?l kapott, jogos föld öröksége a csodaszarvas mítoszában, stb.) és a valóságos szövetségi történet is. (A vérszövetség egymással - és aztán Istennel is...)

El kell ismernünk, hogy – bár voltak szép korszakaink – mi sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani ezt a víziót. Most nem akarok a történeti okokba belemenni – nyilván nem is tudnám alaposan kielemezni, hiszen nem vagyok történész -, meg nem is ez a célunk ezzel a beszélgetéssel (ha már felveszed az egészet). De azt gondolom, hogy amit az Úristen elgondolt rólunk, és amit ebb?l megértettünk, az valahogyan, titokzatos módon (tárgyiasulva is!), megjelenik a Szent Korona víziójában.

Szeretném itt rögtön az elején megjegyezni, hogy nem hiszek a Korona mágikus voltában, nem gondolom varázseszköznek sem, de azt nagyon is hiszem, hogy a Szent Korona olyan szimbólummá vált az évszázadok során, amelynek jelentése messze túlnyúlik önmagán, mesze több, mint egy egyszer? „beavató korona”, múzeumi tárgy vagy történelmi relikvia. Nem véletlen, hogy a Szent Korona tannak komoly jogi, alkotmányos vonatkozásai is vannak – vagy legalábbis voltak, s talán lesznek is!

Amikor engem el?ször megragadott a Szent Korona víziója, kell? ismeret híján csak részleteiben tudtam azt szemlélni. Aztán egyik mozaik kocka jött a másik után. Kezdtem hozzáolvasni a magyar történelem egyes korszakairól szóló írásokat, a Szent Korona tanról szóló könyveket, jogi fejtegetéseket, aztán a Korona eredetével foglalkozó különböz? munkákat, stb. Lassan kiteljesedett bennem egy kép, egy vízió, amit szeretnék most átadni nektek.

Persze Koronáról a könyvekb?l szerzett ismeretekkel teljesen különböz? irányokba is el lehet jutni. Közülük egyeseket vaskos tévutaknak gondolok, majd ezt is elmondom.

Az a néhány nagy kérdés, ami a Korona kapcsán állandóan felt?nik, a következ?k: a Szent Korona keletkezés-története, a Korona helye és szerepe a történelemben, a Korona szellemi tartalma, és végül – sajnos err?l esik a legkevesebb szó -, a vízió megélése és megvalósítása.

A Korona keletkezése máig viták tárgya. Én nem akarok abban ítéletet mondani, hogy most akkor ez két, már el?bb elkészült külön részb?l – abroncs és keresztpántok - összeállított, fusizott korona-e (bár nem hiszem), vagy eleve egynek és ilyenek alkották. Tulajdonképpen számomra az sem a legfontosabb, hogy ezt tényleg Szilveszter pápától kaptuk, vagy mástól. (Bár nem tartom véletlennek, hogy a kor legnagyobb hatású szellemi vezet?jét?l - és a kor egyetlen szentélet? pápájától - kaptuk a koronát, és ennek azért van súlya.)

Az sem izgat különösebben, hogy ez most valami ?si sámán korona lemásolása, vagy sem. Engem az ötvös-szakért?k vizsgálati anyagának elolvasása és a történeti nyomok arról gy?znek meg, hogy ez a korona:

- egy meghatározott idea, vízió szerint ké-szült,

- egyszerre készült és ilyennek akarták,

- a korona m?vészi módon magában foglalja azt a keresztény hit- és eszme-rendszert, ami alapján felkenték a királyt az uralkodásra,

- kifejezetten koronázási céllal készült beavató korona (tehát nem napi használatra való),

- a koronát Szent István királynak szánták és ? is kapta meg.

Meggy?z?désem, hogy a kis zománcképek sem csak esztétikai megfontolásból kerültek oda, hanem azoknak komoly jelent?ségük van, mert egy keresztény és királyi programot írnak le. Azt is elhiszem, hogy a hátsó zománckép eredetileg Sz?z Máriát ábrázolta (ahogy ezt a Révay Péter korona?r leírása igazolja), s ezt a zománcképet valószín?leg kicserélték – ahogy azt az ötvös szakvéleménye tökéletesen alátámasztja -, valamikor a XVIII. században, valószín?leg II. József kalapos királyunk uralkodása alatt. (A kicserélés következtében kerülhetett be az eredeti, Sz?zanyát ábrázoló zománckép helyére Dukász Mihály képe.)

Nagyon fontos, hogy a Szent Korona zománcképei – amelyek egyedülálló mennyi-ségben és min?ségben vannak jelen a koronán – tökéletesen tükrözik a krisztusi küldetést és azt a kultúrák közötti találkozást, amit a Kárpát-medence földrajzi valósága ad. Csak néhány példa: a keresztpántok apostolképei latin, az abroncséi görög feliratúak – utalva a két nagy és meghatározó keresztény kultúra itteni találkozására. Minden kép újszövetségi alakot ábrázol, utalva a velünk kötött szövetségre és küldetésre. A Koronán két Pantokrátor-kép (a gy?zedelmes Krisztus) van, egyik elöl és középen, a másik fent a keresztpántok találkozásánál, a kereszt alatt. Hátul középen volt a Sz?zanya-kép, amit kicseréltek, ezzel meghamisítva a Korona „mondanivalóját”, és mintegy két évszázadra félreterelve a Korona szimbolikus üzenetének megértését. (A Dukász-kép volt az egyik leger?sebb érv arra, hogy külön keletkezett a két része a koronának, ez datálta kés?bbre a keletkezését és tette kérdésessé szimbolikus tartalmát.)

Azt viszont teljesen tévesnek gondolom, amit az „ósmagyar” vallás „helyreállítói” gondolnak róla. (Ez az „?smagyar” vallást én különösen zavaros egyvelegnek tartom. Van ebben sámánizmus, manicheizmus, asztro-lógia, különleges kiválasztottság, egy kis kereszténység is persze, de csak annyi, amennyi dísznek jó – szóval mindaz, amivel ma az emberek a „fülüket csiklandozzák”. Nagyon érdekes, nagyon izgalmas, lehet?séget nyújt az indokolatlan felfújt éntudat és öntudat igazolására – hát, éppen az önismerethez és Isten-ismerethez nem juttat el, de hát ez nem is volt az ördög célja sohasem…)

Nem hiszem, hogy a Szent Korona valami mágikus tárgy lenne. (Akkor nem lehetne szent.) Nem hiszem azokat a fantasztikus elképzeléseket, hogy a Korona viselése valami emberfölötti hatalommal ruházta fel hordozóját. (Mert beszélnek itt láthatatlanná válásról, iszonyú hatalomról és er?r?l, gyógyító képességr?l, stb.) Nem hiszem, hogy a zománcképek cseréje és a kereszt ferdesége tette volna tönkre a Korona „mágikus potenciálját”, de bezzeg ha ezeket visszacserélnék és a keresztet kiegyenesítenék (mágikus antenna!), akkor rögtön m?kö-d?képes lenne, és mintegy helyreállítaná nemzeti nagyságunkat…

Ezek ostoba, fantasztikus könyvekbe való mesék, közük sincs sem a szellemi valóságokhoz, sem a történelmi realitáshoz. Ámbár ábrándozni nagyokat lehet rajtuk…

A Szent Korona szimbolikája az év-századok során egyre mélyült és kiteljesedett. A „Szent Korona” kifejezés IV. Béla idején jelent meg el?ször írásban – nem véletlen, hiszen ekkor, a tatárjárás idején került el?ször a széthullás és megsemmisülés szélére az ország. Az újjáépítés évtizedeiben, 1256-ban fogalmazott kiváltságlevélben (az esztergomi székesegyház részére) ez olvasható: „a hozzánk és a szent koronához h?tleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”.

Itt még együtt említ?dik a király és a korona. Kés?bb úgy válik a Szent Korona-tan egyre inkább írásban és jogilag is megfogalmazottá, ahogy az ország elveszíti Árpád-házi uralkodóit (beleértve a leány-oldalágból való Anjou-királyokat is), és újra meg újra a szétesés határára kerül. Ekkor kezdik az ország vezet?i jogszabályokban is megfogalmazni, hogy a föld és a rajta lév? javak „a Korona javai”, azokat elidegeníteni nem lehet. Most fogalmazzák meg írásban is az addig, a „magyar királyok alatt” magától értet?d?nek tekintett eszme. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a magyar királynak lenni mást jelentett, más jogokkal és köte-lezettségekkel, mint a nyugati királyoknak…)

Így jelenik meg, a kor szokása szerint a krónikákban és a jogszabályokban - a Szent Korona víziójában hordozott -, Kárpát-medence egysége, és a benne él? népek élet- és sorsközössége. A három részre szakadt ország önazonosság aztán már a Szent Korona-tanon (is) nyugszik. Hangsúlyozom, hogy a Szent Korona-tan nem azonos a szent Korona víziójával, de része annak és hordozza azt.

(Ide most tennék egy szerkeszt?i közbeszúrást. A beszélgetésben ennél több szó nem nagyon esett a Szent Korona-tanról. Mivel azonban én fontosnak érzem ezt a témát, ezért ide másolok egy rövid és tömör összefoglalót a Wikipédiából:

„A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek I. István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik meg?rzésére és a király leválthatóságára - noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre. A tan hívei szerint e gondolat jegyében I. István király az ú.n. Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. I. István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tula-jdonságokat és képességeket, a jogi intéz-ményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együtt él?, vendégként befogadott idegen népeket.

A hagyományok szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, I. István király Fehérvárott a Mennybe emelt Sz?z Mária templomában országát a korona képében a Mennybe emelt Sz?z Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerz?dés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Sz?z Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak.

A Szent Korona-tan az id?k folyamán finomult, részletez?dött. A 15. században Zsigmond királlyal összekülönböz? magyar f?urak a Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werb?czy István Hármaskönyvében (Bécs, 1515) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.

A Szent Korona Országai: Erdély, Moldva(az 1600-as évekig, de aztán kiszakadt), Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a "magterület".

1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata cím? könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról cím?ben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szent Korona-tant.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva meg?rizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ú.n. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta.

A rendszerváltás óta újra szabadon választott országgy?lés hozza a törvényeket. A Szent Korona-tan bizonyos körökben megélénkül? hagyomány lett.

A millenniumi Szent Korona-emléktörvény: A államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgy?lése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékér?l és a Szent Koronáról.

Az emléktörvény fontosabb rendelkezései:

- A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesít? ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.

- Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képvisel? Országgy?lés oltalma alá helyezi.

- 4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgy?lés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.

- 5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgy?lés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

Ezeken túlmen?en a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a testület feladatait, lehet?vé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.”

A Szent Korona tan szerint a korona jogi személy – és ez rendben is van. Innent?l kezdve aztán burjánzásnak indul a dolog és hihetetlen mélységekig jut el. „?felsége” a Szent Korona jogi fogalmazásnak még elmegy, de amikor valóságos személyként és létez?ként így hódolnak el?tte, az már kimeríti a bálványimádás fogalmát… - szerkeszt?i közbevetés vége.)

A Szent Korona, mint szimbolikus és szent tárgy, a Szent korona-tan, mint ennek részleges kifejtése mind része az eredeti víziónak és nagyon fontos dolgokat rögzít. Ilyen például a Koronával „átfogott” földek oszthatatlan közössége és egységes kormányzásának szükségessége. Milyen jó lenne, ha csak ez megvalósulna! Ha a kárpát-medencei államok képesek volnának összehangolni politikájukat, fejlesztési elkép-zelésüket, környezetvédelmüket! Hiszen ami darabokban van, az részenként pusztul! Hiába védem én itt a Tiszát, ha kicsit feljebb, az országhatáron túl meg szennyezik – az mind ide folyik!

A „vízió” azonban sokkal több, mint a „tan”, mert nem csak a múlttal, nem csak az örökséggel foglalkozik, hanem Isten állandó jelenéb?l táplálkozik és a jöv? felé irányul! A víziónak nem csak jogi és történeti tartalma van, hanem szellemi tartalma és irányultsága!

A Szent Korona víziójának tartalma egyértelm?en keresztény. Ezt mutatja maga a Korona is, amelynek jelképrendszere bibliai és keresztény. Ezt tanúsítják a vízió (részleges) történelmi megvalósulásai is.

A vízió megértése és kibontása olyan válságos korszakokban történt, amikor a nép és vezet?i egyaránt rákényszerültek arra, hogy keressék gyökereiket és önazonosságukat – és ezt mindig Jézus Krisztus tanításában találták meg. (Voltak persze, akik más hagyományokat próbáltak feleleveníteni, nem tagadható ez sem. Mint ahogy az sem, hogy ezek mindig szomorú véget értek…)

A Szent Korona víziója tartalmának megélése – kultúrává, civilizációvá, jogszabályokká és m?vészi alkotásokká, stb. – pedig csak a keresztény megújulással párhuzamosan történt meg – már amennyire eddig ez megtörténhetett.

Ha a mi küldetésünk tartalma a Szent Korona víziójában nyert megfogalmazást – és én hiszem ezt -, és ez a megfogalmazás Istent?l sugalmazott – és ezt is hiszem -, akkor annak kibontása és megvalósítása is csak az Isten által tanácsolt módon mehet végbe! Ez ma sem történhet másként! El kell felejteni minden romantikus és/vagy er?szakos hatalmi elképzelést, minden szinkretista és sámánista bóvlit hazánkkal és nemzetünkkel – tágabb ér-telemben a Kárpát-medencével kapcsolatban! Trianont sem lehet egy újabb szakadással vagy háborúval gyógyítani! (Ahogy az „?sgermán mitológia” felelevenítése sem segített a németeken, de nyakukra hozta Hitlert, úgy az „?smagyar mitológia” trónra emelése is csak a nyilas rémuralomhoz volt elég. Ezt talán nem kellene újra megpróbálni…)

Van viszont gyógyulás, van újjáépülés az Isten által ajánlott úton. Én egy bizakodó ember vagyok, szerintem ez formálódik ma – talán rejt?zköd? módon, talán a világ fiai által nem ismerten – Magyarországon. Igaz, hogy ami az évtizedek alatt leromlott, az nem tud évek alatt újjáépülni. Igaz az is, hogy óriási ellenszélben kell dolgozni. Ez egy istentelen világ, tele istentelen szándékokkal. De tulajdonképpen még ez is reménységre ad okot! Azt gondolom ugyanis, hogy Isten menedékeket akar létrehozni, ami legalább valamennyire mentes az er?szak és b?n, a hamis istenek uralmától. Nem lehetetlen ez, elég arra gondolnunk, hogy a II. Világháború idején ilyen menedék lehetett Svájc, s ilyen lehetett volna talán hazánk is, ha politikai vezet?ink nem olyan sz?klátókör?ek és háború-pártiak.

Ha azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medence ilyen menedék legyen, akkor a Szent Korona-vízió kibontásán és megvalósításán kell munkálkodnunk. Hogy erre is mondjak egy példát, éspedig a kárpát-medencei népek együttélésével kapcsolatban. Az 1867-es Kiegyezés idején – amit én nagy jelen-t?ség?nek tartok -, az osztrák diplomácia a tárgyalásokkal párhuzamosan továbbra is f?tötte a nemzetiségi ellentéteket, ezzel is próbálva nyomást gyakorolni a magyarokra. A horvátok – akikkel akkor már hétszáz éve éltünk perszonálunióban – azt kezdeményezték a magyar tárgyalóküldöttségnél, majd kés?bb a hivatalba lép? magyar kormánynál, hogy tárgyaljanak a „háromegy ország” meg-valósításáról. Ez a „háromegy ország” a Magyar Királyságot jelentette volna, benne Erdély, Horvátország és a magyar területek hasonló szövetségével és kiegyezésével, mint amilyen az osztrák-magyar monarchiában kialakult. Én azt gondolom, hogy ez jól tükrözte volna a Szent Korona-víziót, azaz a Kárpát-medencei népek összetartozását, ugyanakkor önrendelkezését, és az így megvalósuló élet- és sorsközösséget. A ma-gyar kormány azonban mereven ellenállt, és hallani sem akart err?l. (Nem akarta megadni azt a saját nemzetiségeinek, amit ? megkapott az osztrákoktól.) Most már csak talál-gathatunk, mi történt volna, ha megvalósul ez az elképzelés? Mi lett volna, ha ezt követi a kiegyezés a szerbekkel – akikkel szintén évszázadokig éltünk egy királyságban -, és így tovább. Lehet, hogy Trianon nem történt volna meg, vagy legalábbis nem így és nem ebben a formában. Ki tudja? Ma már csak talál-gathatunk. Az viszont tény, hogy a magyar tehetség, kultúra, a magyar államszervezési tapasztalat így nem tölthette be azt a kovász-funkciót, amire hivatott volt, hanem le-gy?zend? ellenséggé vált…

Hogy visszatérjek a kezdeti, bibliai példához: Izrael nagyon sok válságon ment keresztül, rengeteg hibát és b?nt követett el – fennmaradását végül annak köszönhette, hogy végig ragaszkodott ahhoz a vízióhoz, amit Istent?l kapott. Lehet, hogy félreértelmezte küldetését, és az is biztos, hogy nem ismerte fel a Messiást – a h?ség és ragaszkodás a Törvényhez és a Prófétákhoz (ami a kánaáni vízió kibontása és történelme) meg?rizte ?ket az utolsó id?kig.

Mi is rengeteg hibát és b?nt elkövettünk az évszázadok alatt. Területileg és számban is megcsonkulva élünk itt, az Isten által nekünk adott földön. De ha megértjük és kibontjuk, életté tesszük azt az Istent?l jöv? víziót, amit a Szent korona szimbolikája mindmáig ?riz számunkra, akkor nem kétséges, hogy a megújulás és felemelkedés útjára lépünk.

Én csak annyit tudok, hogy ez a vízió valóban „szent”, mint ahogy az az uralom is, amit a „korona” jelképez. Ez a szent uralom biztos nem olyan, mint ahogyan azt a mai hatalomgyakorlók elénk élik. Hogy pontosan milyen, arról vannak sejtéseim – de ez már a saját „vízióm”. De nem is nekem kell ezt tudnom, hanem „nekünk”, akik itt élünk, s akiknek életében, törekvésében ez egyre inkább megjelenhet. Ha szeretjük Istent és szeretjük a hazánkat, az itt él?ket, akkor ez a vízió is megjelenik a gondolatainkban, tetteinkben, és egyre érthet?bb lesz és egyre megformáltabb…

(Megjelent a Látó - a teljes könyv cím? kiadványban.)

A gyógyító kilenced

Sípos (S) Gyula: A gyógyító kilenced

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Gondolatai és tettei nem változnak. Amit megtett egykor, megteszi ma is.

A Biblia tanúsága szerint Ő meggyógyította a betegeket, megszabadította a gonosz lélektől megszállottakat és írt hozott a megtört szívűeknek. Ugyanezt teszi ma is. Győzött az ellenség minden ereje felett és győzelme örökkévaló.
Mi vágyunk a gyógyulásra és szabadulásra. Önmagunk, társaink, népünk és az egész világ gyógyulására, szabadulására. Az elmúlt időszakban Isten újra meg újra bizonyította nekünk - és szerte a világon a keresztényeknek -, hogy most is velünk van, velünk küzd és kész elhozni a győzelmet a bajainkra. (Ezt többször dokumentáltuk is különböző kiadványokban.)
Sokan szeretnének gyógyulni és sokan vágyakoznak arra, hogy eljussanak egy olyan (kegy)helyre, közösségbe, vagy egy olyan keresztény emberhez, ahol ez valósággá válik. Sokan utaznak hosszú kilométereket, zarándoklatokat tesznek - és ez így helyes is. De van egy nagyon rövid és egyszerű út, amelynél rövidebb és gyorsabb megoldás nem létezik. Ez az út a Jézus Szívétől a mi szívünkig tart - életünktől az Ő életéig.
Amikor imádságban elmélkedünk Jézus életéről, Ő velünk van. Amikor feltárjuk előtte szívünket, megértő szeretetével gyógyírt hoz sebeinkre.
A "gyógyító kilenced" egy olyan elmélkedő imaforma, amely az egyik leghatékonyabb imádságot - a rózsafüzér tizedeit - használva bevezet minket Jézus életébe és győzelmeibe, hogy ezen keresztül megoldást hozzon bajainkra.
A kilenced célja, hogy Jézus Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását végigelmélkedve, Vele egyesülve gyógyulást és szabadulást nyerjünk testünknek és lelkünknek. A kilenc napi elmélkedés és imádság alatt szemléljük és megéljük Jézus küzdelmét minden kísértés és a gonosz lélek minden ereje ellen, majd győzelmét, amelyet a keresztfán szerzett Isten minden ellensége fölött, hogy az Ő nevére meghajoljon minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Jézus Krisztus győzelme válik jelenvalóvá az ima által életünkben.
Az elmélkedés által magunkra vonatkoztatjuk és Jézussal együtt újra átéljük az Ő küzdelmét és örök győzelmét és hittel valljuk, hogy mi is ennek a győzelemnek vagyunk a részesei.
Így történt ez már az első keresztény közösségek idejében is. Így elmélkedtek és imádkoztak később a mártírok sírjánál és azóta is bárhol ezt cselekedték, ott az Igazság szabaddá tette az embereket - és ők meggyógyultak és megszabadultak, bátorítást és vigasztalást nyertek.
A fájdalmas rószafüzér első titkával kezdjük a kilencedet. Ekkor szemléljük azt a küzdelmet, amelyet Megváltónk a Getszemáné kertben vívott a gonosz lélekkel. Megértjük, hogy ugyanez a küzdelem zajlik bennünk is, amikor elbátortalanodunk, amikor hitetlenség kísért, amikor reménytelennek látjuk helyzetünket. Jézus gyötrelme nagyobb volt, mint a miénk valaha is lehet. És Jézus mégis győzött, és ez a győzelem a mi rendelkezésünkre áll, hiszen mi tagjai vagyunk az Ő testének! Ezért bátran elutasíthatunk magunktól minden félelmet és fájdalmat Jézus nevében és igényelhetjük az Ő győzelmét!
Hasonlóképp a második nap elmélkedhetünk Jézus testi szenvedéséről. Ebbe temetjük bele a mi fizikai fájdalmainkat. Imádkozás közben megértjük, hogy bár Jézus krisztus fájdalma és szenvedése nagyobb olt, mint a miénk, egyik sem győzte le Őt! Ezért minket sem győzhet le semmilyen fájdalom és betegség, ha Jézus Lelkével élünk! Ilyen módon bátran fölvehetjük a küzdelmet az élet egész sötétségével, hiszen velünk van a Világ Világossága, akinek hatalma messzire űzi tőlünk gyötrőinket.
Így folytatjuk az imádságot végig az egész fájdalmas rózsafüzér alatt. A dicsőséges rózsafüzér titkainál már átveszi a hangot a hálaadás és dicsőítés.
Imádságunkban hittel megvalljuk és megköszönjük Jézus Krisztus győzelmét.
Ő feltámadt a halálból, és vele együtt feltámadtunk mi is! Ő felment a mennybe, és minket is magával visz, hogy részesítsen az Ő uralmából. Elküldte nekünk a szentlelket, Aki gyógyít, szabadít, egészen eltölt minket, kiszorítva belőlünk még a bűn árnyékát is.
Végül pedig a mennyekbe felvett Szűzanyával, az angyalokkal és szentekkel együtt ujjongunk és dicsőítjük za Élet urát, akinek gyermekei lehetünk a szerettben és szabadságban.
Lehet, hogy valaki már a kilenced elején elnyeri gyógyulását, de lehet az is, hogy többszöri alkalomra is szükség van. Csak Isten ismeri az időket! Mi viszont tudjuk, hogy Ő szeret minket, ezért cselekszik az érdekünkben. Ezért állhatatosan imádkozzunk mindaddig, amíg meggyógyulunk, vagy pedig Isten valami más módon ad békességet szívünknek.
Végül szeretnék tanúságot tenni arról, hogy évek óta sok-sok szándékra imádkoztam már ilyen formán a kilencedet, és többször megéltem már Isten szabadító és gyógyító munkáját ezen keresztül mind a magam, mind mások életében.

(Részlet a Rózsafüzér 20 titka és a gyógyító kilenced című könyvből)

Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából

Pataki Mihály (Piusz testvér): Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából

Özvegy Kindellmann Károlyné, született Szántó Erzsébet Szűzanya Szeretetlángjának első elfogadója és továbbadója hagyatékából közlünk olyan dokumentumokat melyek tudomásunk szerint még nem kerültek nyilvánosságra.

Ezt a beszélgetést Dr. Molnár Gyula jegyezte le, melyet a  „ Szeretetláng ” eredeti kéziratok másolt gyűjtője /2./ feliratú dossziéban találtuk.

Közreadja Pius testvér, változtatás, szerkesztés nélkül!

1980. december 20. Vasárnap du.4. h.

Színhely: II. Harmatcsepp u.

Jelen vannak: P. Zsoldos Imre egyetemi tanár, Erzsébet asszony

Erzsébet: Mi volt az, ami Zsoldos atyát a Szeretelángban megragadta?

P. Zsoldos: Elsősorban a közlésnek a stílusnak az az egyszerűsége ami a Don Gobbi máriáspapi lelkiség - ma már mondhatjuk -   világmozgalmát is jellemzi.

Erzsébet:  Csak közbevetőleg említem meg, hogy saját  szavaimat ismertem meg azoknak írásában, akik beszéltek az Úr Jézussal,vagy a Szűzanyával. Mert a szavak, a gondolatok egybehangzóak. – A lényeg ugyanaz. Az Úr Jézus panaszkodik a langyos jámborokra. Semmit sem ér Isten ügyében a puszta jámborság: a puszta megszokásból templomba járók haszontalan jámborkodása. Ezekből a lelkekből szinte kiesik az Isten, mihelyt kilépnek a templomkapun. Ezek az Istent a világba, az emberek közé nem viszik tovább. Isten felé a jámborságnak ez a fajtája hullattatja Isten könnyeit tovább. Ez a kifogásolt jámborság jellemezte a farizeusokat is, akik nagyon jól tudták mit kell tenniök.

P. Zsoldos: A régi világgal összehasonlításban rosszabbak lettek-e az emberek, vagy sem, korunkban?

Erzsébet: Ha a jólét emelkedik, az Isten-hit süllyed. És kevés kort jellemzett annyira a kevélység, mint korunkat és benne a modern embert. Isten csak az alázatosaknak adja kegyelmét és a gőg a legnagyobb akadálya a kegyelem kiáradásának. Szeretném remélni, hogy a Szent Szűz intelmeit mind kevesebben eresztik szélnek.

P. Zsoldos: Mi teszi az embert boldoggá?

Erzsébet: Évekkel ezelőtt becsengettek a lakásomba és megkérdezték tőlem? „Akar - e Ön egészséges és boldog lenni ?” Erre a kérdésre az volt a válaszom: Ha valaki egészséges, ezzel még nem boldog, és ha boldog, nem feltétlenül egészséges. Az ember földi életében a lényeg a családok boldogsága kellene, hogy legyen. A világ legnagyobb boldogtalansága: a családok széthullása. A boldogságot csakis a családok zilált életének rendezése után lehet ígérni és megvalósítani. Az egész világ boldogtalanságát a családok, felbomlása eredményezte. Természetesen nemcsak a világban élő családok tragédiájára gondolok, hanem a szerzetes-családok bomlására, szétszóródására, aposztáziájára is. Ha boldog emberiségről álmodunk, akkor előbb a boldog családokért és boldog szerzetesekért kell imádkoznunk és áldozatot hoznunk. Ha valaki nem tud imádkozni, de áldozatot tud hozni erre a célra, annak áldozata értékesebb, mint az ima áldozat nélkül. Az áldozat roppant nagy előnye, hogy nem kell rágondolni és koncentrálni. Ha több órán keresztül nem veszek magamhoz italt, ez szünet nélküli áldozat-folyamat.

P. Zsoldos: Ide tartozik a Szeretetlángban javasolt böjti napok rendszeresítése ?

Erzsébet: Igen, a Szűzanya kéri a böjtöt, és amikor mi  engedelmeskedünk ennek a böjti kérésnek,ennek a hívásnak, akkor mintegy testi kívánságunkat feladjuk egy fél napra és önmagunk megtagadásából születik meg az az áldozat, ami a legeredményesebb ima.

P. Zsoldos: A Szűzanya Szeretetlángjának elfogadásánál éppúgy, mint visszautasításánál az örök emberi kételkedéssel állunk szemben.

Erzsébet: A világnak ezidő szerint több mint 17 nyelvére fordították le a Szeretetlángot, annak a lelki naplónak lényegi összefoglalását, amely a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja címén ismeretes. A Szűzanya kifejezett kívánsága, hogy a napló tartalma az egész világon ismert legyen és valláskülönbség nélkül minden emberhez, eljusson. Természetesen sem a kiváltságolt, sem a Szeretetláng apostolai, hívei nem mentesek a kételkedéstől.

P. Zsoldos: Bernanos, a neves francia író mondja, hogy 24 óra kételkedéséből egy perc a kételymentes remény.

Erzsébet: Vannak olyan személyek, akiknek a 24 óra összefolyik hónapokban, sőt években és állandó a kételkedésük. De ez nem jelenti azt, hogy a remény sugarából nem merítenek erőt. Azok, akik, nem merítenek erőt ebből a kegyelmi forrásból, egyhelyben maradnak, mert nincs erejük továbbmenni. Remény nélkül nem tudunk felemelkedni Istenhez, még csak közelíteni sem Hozzá. Minthogy az atya nyelvész, elmondok néhány a mennyországban ismert összetett szót:

Megbocsájtás - alázat

A megbántott, a megsértett Isten egyetlen gondolata a megbocsájtás. Ezért nekünk is a megbocsájtás alázatával kell élnünk otthon és a nagyvilágban. A megbocsájtásnak és az alázatnak együtt kell futnia. Minket ez a mennyei összetétel irányítson.

Ez az égi nyelvtan.

Isten szavai. Isten nyelve.

Bizalom- kitartás

Akkor tudok kitartani Isten mellett, ha bízom Benne. Szeretet-alázat

Istenfia alázattal szeretetből jött közénk. Ezt kell nekünk megvalósítanunk, bármilyen nehezek is a körülmények: emberek közt, családban, munkában. Szeretetből alázattal, alázatból szeretettel.

Megbocsájtás hiánya a szeretetlenség.

A szeretetlenségé a türelmetlenség.

P. Zsoldos: Erzsi néni mit tenne, ha holnaptól Thaiwan szigetén találná magát? Mit kezdene ebben az idegen világban?

Erzsébet:  Ott felejteném magam, ott maradnék, mint akinek nincs ereje tovább menni.

P. Zsoldos: És hogyan térítené meg a pogányokat?

Erzsébet: Semmi esetre sem úgy, ahogy a misszionárius munka ma megy általában… Kezdetben semmit sem csinálnék, csak kezemben a szentolvasóval imádkoznék. Azután azzal az isteni csellel kezdeném, hogy közölném: van egy titkom… Van egy nagy titkom… De ezt a titkomat tömegesen nem nyilváníthatom ki, csak személyesen, egyenként, emberről-emberre.

P. Zsoldos: És mi ez a titok?

Erzsébet: Van egy hatalmas, végtelen Isten: az örök Szentháromság, akinek nagyhatalmú fölségében az egységet imádjuk. Ezt a nagy titkot állandóan ünnepeljük eresztvetésünkkel, de ésszel felfogni nem tudjuk. - Az Egyház a kinyilatkoztatás legnagyobb titkai közül ennek az elsőnek kell a tudatba átmennie. Az én misszionáriusi munkámban ennek a titoknak a közlését követné az Ószövetség ama helyeinek megismertetése, amelynek az Atyaisten Fiának megtestesüléséről, a Fiúisten földrejöveteléről szólnak.

Az emberiség nagy Ádventje a Második isteni Személy megtestesülésével teljesedett be. A közénk jött Isten felvette az emberi testet és velünk együtt embermódra élve: küszködött szegénységben, incstelenségben, üldöztetésben és szenvedésben, társunk lett egészen a kereszthalálig.

Az átlagemberek szellemvilágához kell mérni az Isten tudományának tanítását. Korunkban talán egyik legnagyobb hiba, hogy nem az átlagemberhez mérik az Ige - hirdetést. A titkok közlése lázba hozza a falut, a várost, ahol a titkot kihirdetik. A Sátán tudománnyal köti le az embert, hogy ne maradjon cselekvő ereje a hithirdetéshez. Amikor az Úr Jézus a napkeleti bölcsekről beszélt velem, elmondotta, hogy sokan tudtak erről az eseményről és mégis csak  a 3 pogány bölcs indult el a földreszállt Isten személyes hódolatára.

P. Zsoldos: Erzsi néni, mi a rossz és mi a jó?

Erzsébet:  Jó az, ami nehéz. Rossz az, ami könnyű. Nagyon kicsiny dolgokon dőlnek el a nagy dolgok. Nyelvünkön keresztül férkőzik be a Sátán az emberi szívekbe. És ebben a nagy kérdésben is a legfontosabb, hogy tudjunk mindig megbocsájtani…  A megbocsájtáshoz - mint amiről már beszéltünk - alázat kell. Isten is alázatból jött le hozzánk. Az alázatnak csak modellje van, receptje nincs. Isten országában az a nagy, ami ezen a világon kicsiny, gyenge és erőtlen. Az alázatos ember elfogadja embertestvére gyengeségét. Az alázat kegyelmét Isten küldi. Soha nem tudjuk, mikor fut be.

A Sátán egyeduralomra törésében leghatalmasabb fegyvere a kevélység, a gőg szelleme. A Sátán nem közösködik senkivel, a földön a pokol uralmát akarja érvényesíteni.

P. Zsoldos: Hogyan lehetne ezt az isteni tanítást a mai fiatalsággal megértetni?

Erzsébet: Itt ismét a tíz parancshoz kell visszatérni, a mózesi kétkőtáblához.

P. Zsoldos:  Hol kezdődik a sex, hol a szeretet?

Erzsébet: Az első három parancs a szeretet parancsa, a hatodik parancs a sexé. Ha a Tízparancsolat első három parancsát megtartanánk, akkor tudnánk a sexet is úgy felfogni, ahogy Isten öröktől fogva elgondolta. A sex és a szeretet összetett jelenség. A tökéletes szeretet nem rontja meg a tiszta szerelmet és viszont. A most élő ifjúságot semmiféle fáradozással visszanevelni nem lehet. Csak ha az ifjúság maga keresi Isten parancsának számára ismeretlen útját, akkor tudjuk ezt az ifjúságot a Tízparancsolat megismerésére ránevelni.

P. Zsoldos: És Erzsi néni imádságos lelkülete?

Erzsébet:   Az imádságos lelkületet kegyelemként kaptam. A jó Isten úgy rendezte dolgaimat, hogy közelében maradjak. Ez nem volt tudatos bennem. Olyan jó volt hozzám az Isten, hogy mindig maga mellett tartott. Az Istenre hagyatkozás teljes volt bennem, de még egyszer mondom: az Istenre hagyatkozásom nem volt tudatos. Biztonság-tudatom volt anélkül, hogy tudtam volna mit jelent az, amit kaptam.

Több mint 50 év távolából visszatekintve, látom magamat az Üllői-úti Örökimádás templom padjai között. Órákig ott ültem anélkül, hogy egyetlen gondolatom támadt volna, anélkül, hogy templomi jelenlétemen túl bármit is imádkoztam és adtam volna Istenemnek. Istenre hagyatkozásom az esztelenségig vitt, de ugyanakkor a rendelkezés önmagammal már gyermekkoromban túlfejlett volt. Nem tűrtem a kalodát. Minden körülmények között önálló akartam maradni.

P. Zsoldos: És hogyan emlékszik vissza Erzsi néni gyermekkorának hittan oktatására?

Erzsébet: A keresztvetés, a katolikus köszöntés, a legszentebb imádság, Istenben hány személy van - ezzel kezdődött a vallástanítás. Ezt a bevezetést követte az a kérdés, hogy mi végett vagyunk a világon? Egy ideig ennél a kérdésnél állt meg az életem. ”Hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, Neki szolgáljunk….” Ennél tovább nem jutottam hosszú ideig: szolgálni… szolgálni…. Hogyan kell Istent szolgálni!? Nem tudtam és senkihez nem mertem fordulni ezzel a problémámmal. Azt vártam, hogy a hittankönyvben  megtalálom a tájékoztatást az Istenszolgálatra vonatkozólag. De a görcsöt nem tudtam feloldani. Aztán eljutottunk az Ószövetségnek ahhoz a részéhez, ahol Ábrahám feláldozza fiát: Izsákot. Újabb görcs. Nem lapoztam tovább a hittankönyvet, csak megálltam annál a mondatnál, hogy ”feláldozza egyetlenfiát: Izsákot…” Gyermekfejjel úgy határoztam, hogy ilyen Istennek nem szolgálok  és nem is akartam Őt szeretni. Később rájöttem, hogy Isten csak próbára akarja tenni azokat, akiket szeret. Rájöttem arra, hogy Isten egész életemben csak próbára akart tenni, mint ahogy próbára   tette Ábrahámot.

21 éves voltam, amikor harmadik gyermekem született. Végső fokon csak akkor nyugodtam bele a” szolgálati” gondolatba.

P. Zsoldos: Erzsi néni lelke mélyén hangot hall, amikor az Úr Jézus vagy a Szűzanya, vagy az őrangyal szólal meg?

Erzsébet:   Ezt a csodát nem tudom elmondani. Emberi jelenlétet nem érzek. Tökéletesen emberi hang az Úr Jézusé.

Mérhetelenül finom férfihang. Annyira szelíd hangjának megjelenése, hogy erre nincs szó, nincs kifejezés. A hangban benne van a szó, a szóban a hang.A szavak átmennek énem tudatába.A Szűzanya hangja is teljesen emberi hang. Zenei hangokkal sem lehet visszaadni a Szűzanya kedves hangját. Lelkem mélyén érzem mosolyát, vagy könnyes szomorúságát. Az őrangyal hangjában nincs emberi. Leheletszerű sugallat. Nem tudok benne kételkedni. Az őrangyal lendületet ad.

Életemben egyetlen egyszer egy szent is megszólalt bennem. Szent Rita volt, a lehetelenségek szentje. Kértem is, szóljon a Szűzanyánál. De ez volt a válasza: ” Állsz te olyan jól a Szűzanyánál, hogy Ő meghallgat téged nélkülem is.”

Belső egység

Bocsa József: Belső egység

Az átalakulások c. filmet néztük. Egy olyan filmet, amelyben megváltozott, átalakult egész városok élete. Mik idézték elő ezeket a változásokat?

Az emberek komolyan imádkozni kezdtek, félretették ellentéteiket, összefogtak egymással, és erőiket a legnagyobb szellemi ellenség legyőzésére és távoltartására koncentrálták. Más dolgokat is ki lehetne emelni ebből a filmből, de én most egyre szeretnék koncentrálni, az ellentétek félre tételére, az egységre, az összefogásra. Láttuk, hogyan segítette a különböző keresztény felekezetek, gyülekezetek összefogást a filmben még egy borzalmas esemény, az egyik lelkész meggyilkolása is.
A kereszténység egyik nagy botránya, az evangélium sikeres hirdetésének talán legnagyobb akadálya, az egység hiánya, a széthúzások, szakadások, amelyek rengeteg energiát elpazarolnak. Ezek az ellentétek azonban nemcsak emberek, csoportok egyházak, nemzetek között léteznek, hanem az egyes embereken belül is. A külső egység megteremtésén csak akkor munkálkodhatunk hatékonyan, ha előbb a saját belső egységünk megteremtésén fáradozunk, és ott érünk el sikereket. Ez egyúttal gyógyulás is.
Mit jelent ez a saját belső egységünk? Hogyan kell ezt érteni? Nézzünk néhány tapasztalatot!
Olyan, mintha egyszerre több énünk is lenne. Az egyik például több szabadságot, szabadidőt szeretne, a másik nagyobb biztonságot, anyagi jólétet, jövedelmeket. Az egyik énünk nagyon óvatosan bánik a pénzzel, spórol, takarékoskodik, a másik pedig nagyon költekező, meggondolatlanul szórja a pénzt. Vagy az egyik énünk túlságosan is szeretne megfelelni a többi embernek, a másik viszont rossz néven veszi, ha vele szemben mások elvárásokat, igényeket, követelményeket támasztanak.
Hogyan jönnek létre ezek az ellentétes igények, különböző ének, meghasonlások bennünk?
Ennek a belső meghasonlottságnak legmélyebb gyökere az eredeti bűnre vezethető vissza, amely létrehozta az Istentől való elszakadást, és ezt átszármaztatta a generációk során mindnyájunkra. Az ősi, első, „eredeti bűn”-ből, az Istentől való elszakadásból, az ősszülők bűnéből áteredő bűn lett, amely mindnyájunkra átszármazik, kifejti romboló hatásait.
Annak megértéséhez, hogy ezek a romboló hatások hogyan érvényesülnek, az szükséges, hogy megértsük, hogyan működik az ember. Ez nem egyszerű feladat, mert mindnyájan összetettek vagyunk. Avilai Szent Teréz 7 szintet különböztet bennünk, amelyeket 7 egymásba nyíló lakáshoz hasonlít. A mai pszichológia is több szintről beszél. Nézzünk most egy olyan modellt, amely neurológiai szintek-ről beszél. Ezeket koncentrikus körökként képzelhetjük el.
1. Legbelül van a spirituális szint. Itt merülnek fel bennünk, és itt kezeljük azokat a kérdéseket, hogy „honnét jöttünk”, „hová tartunk”, „mi az életünk értelme”? Az itt bekövetkező bármilyen változás alapvető hatással van a többi szintre is. Itt zajlik legbelül a megtérés, a Jézussal való találkozás.
2. A 2. szint az identitás, az azonosságtudat szintje. Itt van szó arról, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen az énképünk, milyen értékeket tulajdonítunk saját magunknak, hogyan fogalmazzuk meg az életben való küldetésünket.
3. A 3. szint a meggyőződéseknek, a hitnek a szintje. Miket tartok igaznak, miknek engedem ezáltal, hogy befolyásolják a külsőbb szinteket, a képességeimet és a magatartásomat, viselkedésemet.
4. A 4. szint a képességek szintje. Itt szerepelnek azok a magatartáscsoportok, amik működnek bennünk, amik neveléssel, tanulással, gyakorlással kialakultak bennünk.
5. Az 5. szint a magatartás szintje. Itt vannak a konkrét viselkedések, amiket a mindennapi életben végrehajtunk.
6. Végül a 6. szint már csak részben van bennünk: ez a környezet, amely hatással lehet a belsőbb szintekre is. Itt foglalnak helyet a minket körülvevő dolgok, személyek, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Sok esetben a megtérés, az Istennel való alapvető kapcsolat változása megmutatkozik kívülről, a legkülsőbb szinten, viselkedésünkben is. Más esetekben, más személyeknél külön beavatkozásokra van szükség ezeken a külsőbb szinteken is.
A legnagyobb változások a belülről kifelé való változások. Ha a belső szinteket sikerül rendbe tenni, akkor ahhoz alkalmazkodni, idomulni fognak a külső szintek is.
Avilai Szent Teréz azt írja, hogy „a lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni… Bármi jót teszünk is, az végelemzésben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája ültetve van, s annak a napnak köszönhető, amely éltető melegét árasztja cselekedeteinkre”. Ez a forrás és ez a nap, amiről Szent Teréz ír, maga Isten. Isten ott lakozik minden lélekben. Ha erre rádöbbenünk, ha ezt teljes mélységében komolyan vesszük, akkor ez meghatározza a második szintet, identitásunkat is. Nem vagyok akárki, ha Isten arra méltatott engem, hogy bennem lakozzék. (És nem akárki a másik ember sem, mert benne is Isten lakozik.) Ha Istennek ezt a bennem lakozását elhiszem, igaznak tartom, akkor ettől fogva nem tekinthetek magamra akárhogyan. Az én énem isteni én, mert Istennel közvetlenül érintkezik. Tehát nem egy világba dobott kis senki vagyok, akinek koldulnia, nyomorognia kell, akinek mindig meg kell húznia magát, hanem királyi gyermek vagyok, a királyok királyának a gyermeke, aki bővelkedik a legnagyobb javakban, és aki ha hiányt szenvedne is valamiben, királyi atyjánál mindent elérhet.
Az áteredő bűnnek a hatása ezen a szinten ott érhető tetten, hogy szüleim, környezetem és főleg maga az ördög, ezzel ellentétes dolgokat sulykoltak belém: „te egy nyomorult lény vagy, egy eltaposni való féreg”, „te nem vagy senki”. Ennek számtalan formája lehet: „te egy béka vagy”, „kígyó vagy”, „hazug vagy”, „tehetségtelen vagy”, „te olyan valaki vagy, akinek semmi sem sikerül”… Ezek a negatív belénksulykolások ott élnek bennünk, és számtalan kudarcot, sikertelenséget, lelki és fizikai betegséget, ennek következtében rossz közérzetet, a másokkal való kapcsolatoknak a megromlását is eredményezik. Beindul az ördögi kör, ahol a negatív vélekedések negatív dolgokat eredményeznek, és ezek újabb negatív vélekedéseket generálnak. Ezeket az önmagunkról való negatív elképzeléseket tudatosítanunk kell magunkban, és ki kell söpörnünk, és helyébe a „királyi gyermek”- tudatot, az „isteni identitás” tudatot helyeznünk.
Belülről kifelé haladva a harmadik szint a hiedelmek, meggyőződések szintje. Ezeket egyrészt szüleinktől, barátainktól, társainktól örököltük, másokat a kultúra, a környezet közvetít számunkra, de vannak magunk által kialakított hiedelmeink is. Nagyon oda kell figyelnünk hiedelmeinkre, különösen a negatív hiedelmekre, mert ezek korlátoznak bennünket, elzárnak minket egy csomó jótól, amikben pedig részünk lehetne. Ha pl. elhiszem, hogy „nekem semmi sem sikerül”, akkor valóban semmi, vagy csak kevés dolog fog sikerülni. Ha azt hiszem, hogy én folyton megbetegszem, akkor valóban gyakran beteg leszek. A negatív hiedelmek rengeteg kárt okoznak, teljesen megbéníthatnak.
A másik végletnek is vannak problémái. Ha azt hiszem, hogy nekem minden sikerül, nincsenek korlátaim, akkor lehet, hogy sok minden sikerülni fog, de esetleg nagyot fogok bukni. Igen, isteni lény vagyok, de nem vagyok mindenható, alkalmazkodnom kell a fennálló természeti és egyéb törvényekhez. Mindazonáltal sokkal fontosabb, hogy pozitív hiedelmekkel rendelkezzem. A korlátait az ember úgyis tapasztalja. De ha inkább úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy „sikerülni, fog”, vagy „tegyük fel, hogy ez működik”, és erre készülök, akkor sokkal valószínűbb, hogy tényleg sikerülni is fog, mintha az ellenkezőjét hinném, és annak szellemében cselekednék, vagyis ímmel-ámmal.
Nagyon érdekesek a további külső szintek − a képességek, a magatartás, és a környezettel való kapcsolat szintje is − és talán majd foglalkozunk is velük ezeken a gyógyító miséken. De a legfontosabb dolgok belül dőlnek el.
Az egységnek létre kell jönnie ezek között a szintek között. Ha mindegyik énem, összes szintem egyet akar, akkor nagy dolgok születnek, nemcsak bennem, hanem körülöttem is. És ha sokan így viselkednek, akkor nem is olyan nagy csoda, hogy egész városok élete átalakul. Akkor megtapasztalhatjuk azt is, hogy egész országok élete át fog alakulni, sőt az egész világ átalakul, és beteljesednek azok a gyönyörű jövendölések, próféciák, amelyek egy új kor eljöveteléről szólnak, de amelyekben kételkedünk is, azért mert az ellenkezőjét látjuk magunkban és magunk körül, ezt sulykolták belénk. De ez ugyanaz nagyban, mint amiről eddig volt szó kicsiben. Ha megtapasztaljuk, hogy magunkban gyógyulások, átalakulások történnek, ugyanez megtörténhet az egész világgal is.

Szeretet Földje Találkozó, Missziós Iskola

Szeretet Földje Találkozó 2010 - lelki nap, gyógyító összejövetel, képz?m?vészeti kiállítás

Id?pont: 2010.  szeptember 18. szombat

9 órától Lelki nap a Katolikus Templomban
Téma: a szeretet ereje

9.00 órától: Gyülekezés, közös dics?ítés és ima
10.00 órától: el?adások és tanúságtételek 
El?adók:  Bocsa József atya, Sipos Gyula
13.00 órától: ebédszünet
14.00 órától: Gyógyító mise, utána közbenjáró imaszolgálat 
A szentmisét bemutatja: Bohn István atya
Zenei szolgálat: Voice of Spirit

17 órakor a Falumúzeumban:
Torma Katalin képz?m?vész kiállítása - megnyitja Andreiszky Katalin

20 órakor a Katolikus templomban:
Templomok éjszakája - körséta a templomban

A program ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

***

Szeretet Földje Missziós Iskola októbert?l májusig, havonta egy alkalom, szombaton, 9.30 - 15.30-ig.

Az iskola ingyenes! Ajánlunk egy könyvcsomagot, amely négy könyvet tartalmaz (Belépés Isten valóságába, A Szeretet titkai, Haldokló nemzet, feléled? nemzet, Megelevened? írás + imafüzetek), a könyvek ára összesen 2.500 Ft, de ezt nem kötelez? megvenni.

Az els? félév id?pontjai és témái:

Október 9. szombat - önismeret és istenismeret

November 13. szombat - válság és valóság az Egyházban

December 11. szombat: - a világ helyzetes és a keresztények

Jeletkezni lehet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen, vagy a 06-30/33-88-245-ös telefonszámon (Sipos Gyula).

A missziós iskola helyszíne a törökbálinti római katolikus plébánia.

Törökbálint megközelíthet? Budapestr?l a 272-es busszal (Kosztolányi Dezs? térr?l indul, 25 perc a menetid?, végállomástól végállomásig kell jönni, onnan öt perc gyalog a helyszín.), vagy az M1, M7, M0 autópályákon keresztül.

Szent István király

Sípos (S) Gyula: Szent István király

Talán legnagyobb alakja történelmünknek és a keresztény magyar egyháznak. Apostoli király, akinek prófétai látása lett az alapja népünk életének.

Már fiatal korában tudatosan készül a királyi szerepre. Mélyen hisz saját küldetésében, s minden lehetséges módon megéli azt. Mivel az apostoli és királyi felkenés része a gyógyítás ajándéka, kézrátétellel gyógyít. Törvényt ad népének és szilárd közigazgatást. Egyházmegyei rendszert épít ki és erkölcsi nevel? (István király intelmei) munkát ír. Gy?zedelmes minden ellensége felett, de nem bosszúálló és kérked?. Igazságos és mégis irgalmas szív?. (Míg kora többi uralkodója a szóba jöhet? vetélytársak egész rokonságát kiirtatja, addig István többször is lelkére próbál beszélni Vazulnak. ? egyik lázadása után is börtönben ül, amikor István fia, Szent Imre halála után kiengedi és azt tervezi, hogy maga mellé emeli. Vazul újabb összeesküvésbe bonyolódik és királygyilkosságra készül, amikor leleplezik. Halálbüntetés járna ezért, de István most is megkegyelmez neki, csak uralkodásra alkalmatlanná teszi és szám?zi rokonságával együtt. Kés?bb a Vazul-unoka Szent László király, a keresztény magyar lovageszmény megtestesít?je kezdeményezi majd Rómánál István szentté avatását.) Isten rajta keresztül hatalmas munkát végez el, s a magyar nép letelepítésével egy hosszú és áldott jöv? lehet?ségét teremti meg a Kárpát-medencében. Élete és életm?ve több párhuzamosságot mutat a nagy bibliai királyokéval. (Egészen addig, hogy éppúgy idegen test?rséggel kénytelen körbevenni magát, mint Dávid király, a nyakas f?urakkal szemben, s hozzá hasonlóan, korában hosszú élet után, közel hetvenévesen, 42 évi uralkodás után hunyt el.)
Ahogy arról Szent István legendája beszámol, Géza fejedelem egy éjjel látomásban részesült. Egy csodálatos ifjú állt elé, és azt mondta: “Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy sz?njenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. T?led származik a születend? fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelel?en rábízza. ? az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni. Mindamellett a lelki követségben hozzád küldend? férfit tisztességgel fogadd, ha befogadtad, megtiszteljed, rettegve a fenyeget? kárhozattól és elragadtatva a reményt?l, amely meg nem téveszt, ezért intelmeimet h?séges szívvel, nem színlelt helyesléssel hallgasd.”
A megérkez? férfiú Szent Adalbert, aki István névre kereszteli Vajkot, Géza fejedelem fiát. Az ifjú Istvánnak apja halálakor, 997-ben úgy t?nt, hogy erejét messze meghaladó feladatot kell vállalnia. Meg kellett mentenie hazáját és népét a pogányságba való visszatérést?l (Koppány lázadása) és a Bizánci Birodalomba való beolvadástól (Ajtony és Gyula leverése) egyaránt. Meg kellett kedveltetnie népével a kereszténységet és a letelepedett, békés életformát. Meg kellett ?riznie a függetlenséget mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben, s er?s politikai egységet és monarchiát kellett létrehoznia a törzsi önállósággal és széthúzással szemben. Az akkori Európába való beilleszkedéssel együtt meg kellett védenie a magyar népi jelleget és szokásokat. (István nem nyúlt a magyar népszokásokhoz és mondákhoz, a nép h?si alakjaihoz, csak azt tiltotta, ami a keresztény hittel ellenkezett.)
Támadó hadjáratot nem vezetett. Nagy nemzetközi tekintélynek és tiszteletnek örvendett történelmi szerepe miatt, de azért is mert az üldözötteket befogadta, a zarándokok csapatoknak vendégszállást és kedvez? átvonulást biztosított, Jeruzsálem-ben, Rómában, Konstantinápolyban alapításokat tett.
Szelídségére, felel?sségtudatára és vallásosságára jellemz?, hogy templomában királyi hivatalát minden évben letette, annak jeléül, hogy azt csak kölcsön kapta Istent?l, és annak bizonyságául, hogy hatalmát felajánlja és feláldozza neki. Fiának írt Intelmekben így ír: “Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gy?lölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért ill?, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
Halála el?tt Máriának ajánlotta országát. Felajánlása elfogadását, de személyes sorsát is jellemzi, hogy Mária mennybevitelének napján hunyt el, és jutott Isten színelátásának boldogságába. Felajánlásával feltette a zárókövet életm?vére. Mária országát a következ? ezer év minden viszontagsága sem tudta lerombolni.
Ünnepe a világegyházban augusztus 16, Magyarországon augusztus 20.

(Megjelent a Magyar örökség cím? kötetben.)

Gyógyulás Szent Hildegárd segítségével

Bocsa József: Gyógyulás Szent Hildegárd segítségével

Három éves korától voltak látomásai. Ezért is gondolták szülei, hogy kolostorba adják.
43 éves koráig élt a kis disibodenbergi kolostor magányában, kortársai el?tt ismeretlenül. A közvetlen környezete ismerte, mert apátn?vé is választották. Ekkor bízta meg Isten azzal a feladattal, hogy írja is le látomásait. ? azonban megrémült, tétovázott, nem akart a felszólításnak engedelmeskedni. Életrajza így ír err?l: Isten hangja figyelmeztette, ne vonakodjék tovább a látottakat leírni. Ám n?i félénkségb?l, tartván a szóbeszédt?l, az emberek fennéjázó ítéletét?l, nem teljesítette a felszólítást. Ekkor megbetegedett. Amint azonban mégis írni kezdett, állapota javult. Ebb?l felismerte, hogy nem megtévesztés áldozata, hanem valóban Isten akarata az írás. Ekkor látott hozzá els? m?vének a megírásához.
Kés?bb is a szenvedések figyelmeztették rá, hogy gy?zze le félelmeit, gátlásait, és merje cselekedni Isten akaratát. ? maga így ír err?l. Ha az emberekt?l való félelmemben nem követtem az utat, melyet isten jelölt ki nekem, növekedtek testi fájdalmaim, és addig nem csökkentek, amíg nem engedelmeskedtem. Így történt ez Jónással is, aki, míg rá nem szánta magát az engedelmességre, gyötr?dések közepette teng?dött.
Az egyházi elismerést a legmagasabb helyr?l kapta meg, magától a pápától. Miután III. Jen? egy papokból álló szakért? testülettel megvizsgáltatta, személyesen olvasott fel Hildegárd els? leírt m?véb?l a Scivias-ból (Tudd az utakat) a trieri zsinaton. Ezáltal egycsapásra messze földön ismertté vált. A pápa levélben szólította fel, hogy többi látomását is írja le. Így születettek sorra egymás után írásai. Köztük több is, amelyik kifejezetten gyógyításról, növények, állatok, ásványok gyógyító erejér?l szólnak.
Szt. Hildegárd Szentlélek élménye, ma úgy mondanánk Szentlélek-keresztsége, után megkapta a már korábban is m?köd? látomások karizmája mellett a gyógyítás, a lélekbe látás ajándékát is. Rengeteg emberen segített, rengeteget meggyógyított.
De azért is tudott a szenved?kön segíteni, mert gyermek korától id?s koráig szinte mindig beteg volt, vagy gyengélkedett. ? az Isten által rámért betegségekben üdvözít? feladatokat látott. Gyakran hangoztatta, hogy Isten mindig a testi és a lelki próbatételekkel figyelmezteti, formálja, alakítja, türelemre tanítja az embert. Hildegárd számára személyesen betegségei, gyengeségei az az ösztöke, voltak, amelyek megóvták ?t attól, hogy látomásai miatt elbizakodott legyen. Mivel igen gyakran gyötri testi gyengeség és fájdalom, ez arra készteti, hogy Isten irgalmára bízza magát.
Egyik levelében ezt írja. A betegségek er?sen akadályoznak, és gyakran oly nagy fájdalmak szorongatnak, hogy már-már a halálomat érzem. De Isten mindig életre keltett… Kitárulkozom az él? Istennek, és mindazt, ami vagyok, átengedem neki, hogy ?, kinek nincs vége és nincs kezdete, megóvjon a gonosztól. Te is imádkozz értem, hogy kitartsak Isten szolgálatában.
A gondjaikra, bajaikra tanácsot kér? és gyógyulni vágyó emberek csak úgy özönlöttek Hildegárdhoz, miután megkapta a pápai elismerést, nemcsak a környékr?l, hanem az egész Német Birodalomból. Életrajzírója, aki személyesen ismerte ?t, így számol be ezekr?l.
Isten kegyemével kinek-kinek a maga életéhez szabott tanácsokat adott. Lelkük épülésére kérdéseket intézett hozzájuk a Szentírásból, és megadta a megoldást. Igen sokan kaptak t?le tanácsot az ?ket gyötr? testi bajokra. Számosan voltak azok is, akiket áldásával szabadított meg szenvedéseikt?l. Prófétai lelkével felismerte az emberek gondolatait és szándékait is, rendre utasította azokat, akik hamis és léha szívvel csupán kíváncsiságból jöttek hozzá; és a léleknek, mely bel?le szólt, nem tudván ellenállni, megfeddve, s megjavítva, komisz tervükt?l el kellett állniuk. Saját törvényükkel cáfolta meg a kérdéseikkel hozzá forduló zsidókat is, és jóságos szavakkal Krisztus hitére intette ?ket.
Ez az els? életrajz sok konkrét esetr?l is beszámol, amikor betegeket meggyógyított a Szentlélekt?l kapott gyógyító karizmájával, imáinak erejével, és a kolostorában termesztett gyógynövényekkel vagy különféle kövekkel. Ez utóbbit, a kövekkel való gyógyítást a keresztények közül ma sokan gyanakodva nézik és elutasítják azért, mert a New Age-ben is használatosak. De ezen az alapon a Szentírást is elvethetnénk, hiszent a New Age, és az ezoterika is szívesen hivatkozik rá. Hildegárdnak nagyon sok látomása volt, amelyben egyetlen egységben látta a növényeket, állatokat, ásványokat, embert és csillagokat. Egyik például így hangzik.
Egy csodálatosan gyönyör? képmást láttam. Emberi alakja volt, és arcán akkora szépség és ragyogás, hogy könnyebben tudtam volna a napba nézni, mit ebbe az arcba. És az alak így szólt hozzám. Én, a legfels?bb tüzes er?, én lobbantok lángra minden életszikrát. Nincs köztük halált hozó egy sem. Én döntök a létr?l. Szárnyammal körülrepülöm a Földet, mert én voltam, ki annak rendjét bölcsen megteremtettem. Én, az Istenségben lakozó tüzes élet, én lobogok a szántóföldek szépsége felett, én világítok a vizekben, én égek a Napban, a Holdban és a csillagokban. És könny? szell?vel ? láthatatlan élethez hasonlóan, mely mindent fenntart ? én ébresztek mindent hatalmas létezésre. E csodálatos alak keblén volt egy leny?göz? kerék. Bel?le állatok (oroszlán, leopárd, farkas, medve, szarvas, rák, bárány, kígyó) fejei lélegeztek egy emberi alakra, és a csillagok sugaraikat mind az állatfejekre, mind az emberalakra rásugározták. Mert Isten benne van minden teremtményében, nem csak a kétlábúakban, és nem csak a megkereszteltekben.
A növényekbe, különösen a gyógynövényekbe, ásványokba, állatokba Isten beleteremtette a gyógyító er?t er?t is. Mindezek az emberért vannak. A maguk helyén, okosan, mértékkel, imával, Isten áldásával bátran használhatjuk ezeket is.
Hildegárd sok ördögt?l megszállottat is megszabadított. Egyiküket 8 évig tartották megszállva a gonosz lelkek. Papok, akik nem tudtak ezzel a nehéz esettel megbirkózni, Hildegárdhoz fordultak segítségért. ? kinyilatkoztatást kapott arról, hogy rengeteg embernek kell ezért a n?ért imádkoznia, áldozatot hoznia, alamizsnát osztania. Végül miután útmutatásai nyomán megszabadult, de újra visszaesett, elküldték Hildegárdhoz és az ? kolostorában szabadult meg végleg. Ezután felvette n?vérei közé.
Betegségeiben többször is látta az ?t gyötr? gonosz lelkeket. Egyik alkalommal így ír err?l.
A Legszebb és H?n Szeretett megjelent el?ttem egy valós látomásban. Oly er?s vigasszal töltött el, hogy bens?met láttára mintha balzsamillat járta volna át. Ekkor örömujjongásban törtem ki nagy és mérhetetlen örömt?l, és sóvárogva kívántam, bár mindig látnám ?t. Megparancsolta az engem gyötr? szellemeknek, hogy távozzanak t?lem és így szólt: „El innen veletek, azt akarom, hogy többé ne gyötörjétek ?t!” Nagy bömbölés közepette elhordták az irhájukat, és így kiabáltak: „Hát akkor mi végre jöttünk ide, mikor megszégyenítve kell innen elvonulnunk?” Szavaira hamarosan elhagyott a betegség, amely olyannyira felkavart, akár a vihar szele a tó vizét. Visszakaptam er?met, mint a vándor, aki szül?házába visszatérvén újra elfoglalja javait. Az ereim, és bennük a vér, a csontok és bennük a vel? újból egészséges lett, akárha a halálból éledtem volna újra. Ám hallgattam türelmesen, hallgattam jámboran, és mint a szül? asszony a szülés után, úgy beszéltem én a fájdalom után.
Összefoglalva miket sz?rhetünk le Hildegárd életéb?l, tanításaiból saját gyógyulásunkra vonatkozóan?
• Isten sokszor a betegség által figyelmeztet minket is, hogy levetk?zve félelmeinket vagy egyéb gátlásainkat merjük tenni az ? akaratát
• A betegségek megért?vé, érzékennyé, odafigyel?vé, segít?késszé tehetnek minket mások nyomorúságai, betegségei iránt.
• A betegségben ez az egyik legfontosabb magatartás: Kitárulkozom az él? Istennek, és mindazt, ami vagyok, átengedem neki.
• Használhatja az ember a növényekben, állatokban, ásványokban rejtez? gyógyító er?t is, de nem babonásan, hanem Istent?l várva és fogadva ezeken keresztül a gyógyulást
• A betegségeket a gonosz lelkek is okozhatják. Az ilyeneknél a szabadító ima a helyes gyógymód. Vannak esetek, ahol nagyobb összefogásra, kitartó imára, böjtre, jócselekedetekre is szükség lehet.

Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó

Bocsa József: Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó

Gyermekkoromban kis ministránsként az oltár előtt ministrálva − akkor még nem volt a szembemiséző oltár − gyakran feltekintettem szülőfalum oltárképére és megcsodáltam Péter és Pál apostolok hatalmas alakját.

El-el gondolkodtam arról, hogy vajon kik is ők, mit jelent a kard és az a kulcs a kezükben. A kulccsal még csak tudtam mit kezdeni, de a kard, hogy kerül az egy apostol kezébe. Azután később, teológiai tanulmányaimból megtudtam, hogy szenteknek megvan egy hagyományos ikonográfiája, vagyis ábrázolásmódja. Vértanú szenteket gyakran szokták kivégzésük, vértanúságuk eszközeivel ábrázolni. Pál apostol kezében a kard tehát azt fejezi ki, hogy karddal végezték ki. De jelenthet ez a kard mást is. Jelentheti a lélek kardját is, amely Isten igéje, amelynek Pál apostol oly hatalmas hirdetője volt.
Azt mindenki tudja, hogy Péter apostol kezében az a kulcs a mennyország kulcsa. De lehetne őt mással is ábrázolni, például hajóval, bárkával. Az is nagyon találó lenne. Hiszen halász volt, a hajó volt a legfontosabb szerszáma, mint a paraszt embernek, kisgyerek koromban még a lőcsös kocsi, majd később − emlékszem óriási előre lépés − a gumis kocsi.
Pétert hajója mellől, a halász-hálóktól hívta meg az Úr apostolai közé, és mondta neki a csodálatos halfogás után: ezentúl emberhalász leszel. Az ő kis hajójából hirdette többször az összegyűlt sokaságnak az evangéliumot a tó partján. Az ő hajójában volt, amikor az a vihar támadt a tavon, amit Ő egyetlen szavával lecsendesített. És aztán később Pétert tette meg az Egyház hajójának kapitányává.
Ez a hajó azóta naggyá lett, sok embert szállított és szállít át a túlsó partra. Sokan utaztak és utaznak rajta ma is végső céljuk felé.
Ezt a hajót 2000 éves története során sok vihar tépte, és sokakat le is sodort erről a hajóról. A lesodortak új hajókat építettek és ezeken a hajókon igyekeznek örök céljuk felé. A Föld össznépességének több mint 1/6-a Péter hajóján utazik ma is: a Föld 6 milliárd lakosából egymilliárd ötvenmillió a Földön a római katolikus.
Szám szerint a muzulmánok százmillióval többen vannak, mint a katolikusok. A keresztények száma azonban összesen majdnem kétmilliárd. − Ezek a statisztikai adatok. 1.920. 000.000 (Egymilliárd-kilenszázhúszmillió) megkeresztelt ember él a földön. De vajon ez mind kereszténynek is mondható? Sajnos, bizony nem. Kereszténynek − a szó eredeti értelmében Krisztus-követőnek − csak azok mondhatók, akik nemcsak keresztvízzel vannak leöntve, hanem akik be is fogadják Krisztus-Jézust az életükbe, és engedik, hogy személyesen ő irányítsa életük kis hajóját. Ha ezt nem teszik, akkor formálisan lehet, hogy ott vannak valamelyik hajón − amelyen ott a zászló, hogy keresztény −  de bármelyik pillanatban egy kisebb szél is lesodorhatja őket onnan. Nem is beszélve nagyobb viharokról.
És ma bizony igen viharos időket élünk. Azt gondolom, ezt nem kell nagyon bizonygatnom: akár a politikát, akár a gazdasági életet, akár az erkölcsöket, akár a természeti katasztrófákat, akár a templomba járók számát tekintjük. És ha még a templomba járók is legalább mind igazi Krisztuskövetők lennének…
Nagyon sok prófécia, égi üzenet világítja meg az egyház és az emberiség mai helyzetét. És ezek legtöbbje egymással összecseng.
Híveim, akik az én templomomba járnak, egy buszos zarándoklatot szerveztek Erdélybe. Engem is magukkal vittek. A cél Nagyfalu, Váradtól 100 km-re Kolozsvár irányában. Ott ma is vannak Jelenések. A Szentháromság személyei, és Mária szólnak egy asszonyon keresztül. Hívő ember vagyok, de nem tartozom a hiszékenyek közé. A különféle jelenések történetét külön is kutattam. Elolvastam ennek az asszonynak az élettörténetét, és beleolvastam azokba az üzenetekbe is, amit ott kapnak már egy ideje. Hitelesnek találom ezeket. Egy üzenet ezek közül nagyon ide kívánkozik erre a mai ünnepre. Ennek az asszonynak a szülői birtokán, egy hegyen kellett felállítani egy nagy keresztet, amit az egység keresztjének hívnak, és ahol sokan hitre jutnak, meggyógyulnak. Ott történnek a jelenések a hónap első csütörtökén, péntekén és szombatján. Szűz Mária szól  ebben az üzenetben, amit most ismertetni szertnék,. 2007 február elsőszombatján
Kedves Gyermekeim! Ti, akik a Földön éltek, mindannyian az Én Gyermekeim vagytok! (Tehát akár katolikusok, akár protenstánsok, akár muzulmánok, akár ateisták, mindnyájan Mária gyermekei vagyunk. Közben meg-meg szakítom az üzenetet, hogy kicsit értelmezzem.)
Én, mint 'Égi Édesanyátok', megkérdezem tőletek: tudjátok-e azt, hogy a közel jövőben mire számíthattok?
Most, képzeljétek el, hogy eddig még soha nem látott 'Nagy Hajó' nyitott ajtaja előtt álltok.
(Először Péter kis bárkája, majd az egyház egyre nagyobb hajója, amelyről sokan lesodródtak, és más hajókat építettek. Sok kisebb-nagyobb hajó. Most pedig, nézzük csak milyen hajó!)
Ez egy 'Nagy, Szellemi Hajó', a 'Remény és az Egység Hajója'! (A sok egyház, a sok vallás, a megosztottság nem Istentől származnak.) Ez a 'Nagy Hajó' hamarosan kifut a 'Nagy Vizekre' és magával viszi mindazokat, akik meg akarnak menekülni a ’Nagy Vihartól’, amely közeledik felétek! Ha meg akartok menekülni, akkor szálljatok fel erre a 'Nagy Hajóra’, amelyet a Szentlélek ereje vezet, egy biztos cél felé, ahol Szent Fiam Irgalmas Szíve és az Én Szeplőtelen Szívem vár rátok! Ahová érkezni fogtok, az már egy 'Új Világ' lesz, ahol nem lesz bűn, szenvedés és halál. Ott minden odaérkező ember testvérként fogja szeretni embertársát.
Akkor 'Új Időszámítás' fog elkezdődni a Földön! Ekkor lesz Szent Fiam Irgalmas Szívének és az Én Szeplőtelen Szívemnek a diadala!!!
(Mária az ő szeplőtelen szívének a diadalát már Fatimában megígérte. Ebben az évben ünnepeljük a fatimai jelenéseknek a 90. évfordulóját)
Megkérdezhetitek: vajon kik szállhatnak fel arra a 'Nagy, Szellemi Hajóra'? (a válasz:)
Mindazok, akik bűnbánatot tartanak; akik megtartják Isten Törvényeit; akik kibékülnek Istennel , önmagukkal és felebarátaikkal! Arról fognak megismerni benneteket az emberek, hogy Hozzánk tartoztok, ha jót tesztek még azokkal is, akik veletek rosszat tettek! Ha ezt megélitek, a Gonosz sem fog tudni ártani nektek!
Először azokat kérem, hogy szálljanak fel a 'Nagy Hajóra', akiket összegyűjtöttem Szent Péter apostol Aklába!
(Ezek a szavak hozzánk, katolikusokhoz szólnak! De figyeljük csak, hogy mit mondanak!)
Ezek közül, csak azoknak van a 'Nagy Hajón' a helyük, akik elfogadják a legénység szerepét és szolgálni fogják azokat a testvéreket, akik utánuk fognak arra felszállni!
(Tehát nem mellveregetés, hogy mi katolikusok vagyunk, hanem szolgálat!)
Azután azok is felszállnak a 'Nagy Hajóra', akik szívből megbánták, hogy eddig megtagadtak Engem és minden égi segítséget! Ezután Isten küld az Égből egy 'Nagy Figyelmeztetést'! Isten Fényében, mindenki úgy fogja látni önmagát, ahogy Isten előtt van! Ez lesz Isten részéről a 'Legnagyobb Segítség' az emberiség megmentésére!
(Ez az üzenet, ez a bizonyos nagy figyelmeztetés, nemcsak itt hangzik el, hanem elhangzott már Garabandálban, és más helyeken is. )
Ezután a 'Rendkívüli Esemény 'után, olyanok is felszállnak – bűnbánatuk által – a 'Nagy Hajóra', akik addig egy közösséghez se tartoztak!
Ezután a 'Nagy Hajó Ajtaja' bezárul és azokkal az emberekkel, akik felszálltak rá, kifut a 'Nagy Vizekre'! A Szentlélek ereje és Fénye fogja vezetni a 'Biztos Cél' felé! Én ezt a 'Nagy Hajót' betakarom Édesanyai Palástommal! Így védem meg az ellenség támadásaitól! Addig, számíthattok arra, hogy azok részéről fog támadás érni benneteket, akik nem akarnak felszállni a 'Nagy Hajóra'! Tudnotok kell 'Jézus Kisded Nyáját' a pokol hatalmas erői se fogják tudni elpusztítani.
(Mielőtt az üzenet végét is felolvasnám, szeretnék még néhány megjegyzést fűzni a fő mondanivalóhoz. Az ilyen prófétai üzenetekkel kapcsolatban nagy kísértése az embernek, hogy keresse az időpontokat is. Ilyenféleképpen: Mit jelent ez a közeljövő? Mikor, melyik napon, hány órakor fog indulni ez a hajó? Átélhettünk ilyesmit az ezredfordulóval kapcsolatban. Vannak szekták, amelyek mindig újra konkrét időpontokat jelölnek meg, hogy mikor lesz itt a világvége. Ha jól odafigyeltünk, itt nem világvégéről van szó, hanem egy korszakvégről, egy új korszaknak az eljöveteléről, egy új időszámításról a Földön, ami után nem lesz bűn, szenvedés, és minden odaérkező ember, testvérként fogja szeretni az embertársát.
Ne az időpontokra figyeljünk, hanem arra, hogy hogyan juthatunk fel erre a nagy hajóra, amely tulajdonképpen mindegy, hogy egy boldogabb földi korszakba, vagy közvetlenül a mennyországba vezet. Ebbe az új korszakba való bejutás feltétele, még egyszer: a bűnbánat, a megtérés, a kibékülés Istennel, embertársunkkal és önmagunkkal, és attól fogva Isten törvényeinek a megtartása. Ezek nélkül lemaradunk erről a hajóról, és a pusztulás vár ránk. Mária befejező szavai a következők. És figyeljünk itt is: Az ég egyenesen kérlel minket, azért, hogy megmenthessen bennünket.)
Most újra kérlek titeket, drága Gyermekeim, ne tagadjatok meg még egyszer Bennünket, mert Nélkülünk árvák fogtok maradni!!!
Előre megmondom nektek, ha, ebben az utolsó időben sem hallgattok Rám, akkor 'egy idő után' már nem fogok tudni rajtatok segíteni!!!
Édesanyai áldásom adom rátok!”

Búcsú a bűntől, búcsú a bajtól

Sípos (S) Gyula: Búcsú a bűntől, búcsú a bajtól

Ha egy ember - akár véletlenül is -, fölégetné egy másik ember házát, és ha ezt meg is bocsátanák neki, azért a kárt csak meg kellene térítenie. De mi történik akkor, ha egy ismeretlen jótevő átvállalja az összes kár rendezését?

Ez az “ismeretlen jótevő” az Isten. Az Ő akaratát jeleníti meg az Egyház a búcsú intézményével. Ennek lényege, hogy a búcsút elnyerő ember mentesül a bűnei miatt járó ideiglenes büntetés terhe alól. (Azaz, nem neki kell fizetnie a kárért...)
Hogyan lehetséges ez? Jézus Krisztus megváltó kegyelme által. Hiszen annyi teher nyomja a vállunkat! A bűnök okozta szeretetlenségek, betegségek, bajok egészen megnyomoríthatnak minket. De nem szükséges mindezt tovább cipelni a vállunkon!
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3.16)
Isten Jézus Krisztusban mutatta meg szeretetét irántunk. Amikor Ő eljött, senkit sem utasított el, aki hozzá fordult. Minden beteget meggyógyított, minden megszállottat megszabadított. Nála mindenki életet nyert, bőséges életet! Azt is pontosan tudjuk, hogy ezt a teljes életet milyen módon kaphatjuk meg. Jézus ugyanis azt mondta:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” (Jn 6, 53-57)
Ez a szentmise kinyilatkoztatása. Minden szentmisében újra jelenvalóvá válik Jézus Krisztus értünk bemutatott tökéletes áldozata. A “kárpótlás elégetett életünkért”. Minden szentmisében ott munkálkodik Jézus életet helyreállító, gyógyító, kiengesztelő ereje. Ezért mondjuk bátran, amit a közösségből kitagadott, tisztátalannak tartott vérfolyásos asszony mondott: “ha csak a ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok”! (Mt 9, 21) Mert mi is meggyógyulhatunk, erőre kaphatunk, ugyanúgy mint ő, mert “Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 1, 8) Jézus ruhája szegélye a szentostya, s benne Ő van valóságosan jelen. Magunkhoz vehetjük Őt, az Élet Urát.
A Búcsú elnyeréséhez szükséges, hogy a megszentelő kegyelem állapotában legyünk. Ezért tartsunk bűnbánatot (menjünk el gyónni), és így járuljunk szentáldozáshoz, majd az egyházi feltételként kisza-bott imákat (egy Miatyánk, Üdvözlégy és Hiszekegy elimádkozása) mondjuk el. Higgyünk Isten kegyelmében és adjunk hálát azért, hogy Ő valóban megsegített minket...

Sipos Gyula

(Megjelent a 2007. évi törökbálinti Búcsúra készült szórólapon)

Kulcs a gyógyuláshoz

Bocsa József: Kulcs a gyógyuláshoz

Július első szerdáján, csütörtökén és péntekén zarándoklatra készülünk Erdélybe, Nagyfaluba. Kicsit előkészületként belelapozgattam az ott kapott üzentekbe. A mai alkalomra ezekből szeretnék egy részletet kiemelni, amelyik nagyon illik ehhez a mai Jézus Szíve ünnephez, és amely ide való ezekre a gyógyító szentmisékre is, hiszen nagyon szépen megfogalmazza Jézusnak az Eucharisztiában, a bennünk és a felebarátban való lakozását. Jézusnak ez a hármas, bennünk, illetve köztünk lakozása egymást erősítő valóság, és kulcsa gyógyulásunknak is. Jézus szavai a látnokhoz.
Én jelen vagyok bennetek, az Oltáriszentségben, és a felebarátban is. Valóban, fogantatásotok pillanatától, isteni természetemmel bennetek élek és fejlődök, olyan mértékben, amilyen mértékben lehetőséget adtok nekem. Én a szívetek mélyén lakom elrejtőzve és várom, hogy keressetek, megtaláljatok és kövessetek engem. Szabad akaratotok lehetővé teszi azt, hogy életetek során azt tegyétek Velem, amit akartok. Földi életetek után azonban be kell, hogy számoljatok a bennetek való fejlődésemről. Amikor a földi, romlandó testeteket elhagyjátok, akkor fogjátok látni világosan, hogy valójában kit szolgáltatok, önmagatok kényelmét, vagy Engem, aki a lelkiismereteteken keresztül akartalak vezetni titeket.
Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Életetek során teljesen szabadon, a saját elképzelésetek szerint alakíthatjátok az életeteket. A Mennyei Atyának egyedi terve van mindenkivel, aki él a Földön. Vigyázzatok, ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek. Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Megkérdezem tőletek, a ti szívetekben milyen állapotban vagyok én jelen! Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből, hogy mire kívülről is visszatérek hozzátok, szabaddá váljak bennetek! Ezt tegyétek meg minél hamarabb, még mielőtt a Szentlélek kiáradna az egész emberiségre! Előre figyelmeztetlek titeket, a Szentlélek fénye rá fog világítani valódi énetekre, és akkor sokan meg fognak ijedni önmaguktól, és nem lesz bátorságuk közeledni hozzám. Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent! Ha alázatos lélekkel bocsánatot kértek Tőlem, megbocsátom nektek minden bűnötöket, újjá fogtok születni a Szentlélekben, és nagy örömünkre, mindörökre együtt fogunk maradni!
Egy hangsúlyos mondat ebből az idézett részből a következő. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Jézus földi életében az ő Isteni természete egyesült az emberi természettel. És ennek az egységnek a hordozója Jézus személye volt. Jézus a Szentlélek által Máriában öltött emberi testet. Miután elénk élte istenemberi életét itt a földön, mennybe ment. Eltávozott a világból, de megígérte, hogy ugyanakkor velünk is marad. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Pünkösdkor újra megtestesült, de mostmár megdicsőült emberi természetével. Egy új létmódot öltött magára, a szentségi létet. A feltámadt Krisztus az apostoli kollégiumba testesült bele szentségi létmóddal, vagyis személyileg azonosult az apostolokkal. Ennek a szentségi létnek Krisztus földi élete az alapja, de nem teljesen azonos vele, mert a teste nem földi test, és nem olyan tevékenységet folytat, mint Földön jártakor halála és feltámadása előtt. Isteni életét már nemcsak egy testben éli, hanem az apostolok szentség-kiszolgáltatása révén egyházának minden tagjában.
Az apostolok teljesen befogadták magukba Jézust Pünkösdkor. Ezzel magyarázható, hogy szemmel láthatóan megváltozott az életük, és ugyanazokat a tetteket vitték végbe, amiket Jézus: hatékonyan prédikáltak, gyógyítottak, csodákat tettek, megtérítették az embereket, sőt még halottakat is támasztottak. Jézus megsokszorozódottan folytatta életét bennük. De nemcsak bennük, hanem az egyház minden tagjában, hiszen az Egyház Krisztus teste. Ebbe kapcsol bele szentségi módon a keresztség.
A kolosszeiekhez írt levélben ezt olvassuk: Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. (Kol 1,15-17) Jézus tehát már a teremtés révén is ott él minden emberben, nemcsak a kersztényekben.
Így érthető az, amit ebben az üzenetben mond Jézus. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Ha pedig Jézus jelen van bennünk, akkor nincs helye bennünk a betegségnek. Róla nem olvassuk a Szentírásban, hogy beteg lett volna. Ő maga a kicsattanó egészség volt, csupa élet. Ő maga az élet. Ha tehát engedjük, hogy ő élje az életét bennünk, akkor kisöpri onnét a betegségeket is.
Csakhogy mit teszünk mi? Rávilágít erre ez az elején felolvasott üzenet.
Az egyik probléma ez: Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Ez a nagy vízválasztó. Hogy valaki Isten akaratát keresi és szolgálja, vagy pedig a saját akaratát. Ez az önkeresés nagyon tudja álcázni magát, nagyon el tud rejtőzködni. Még a vallásos cselekedetek mögé is, a templomba járás mögé is, az imádság mögé is, a templomi közösségekben való különféle tevékenységek mögé is. Az énközpontú ember, a saját akaratát kereső ember mindent ennek a szolgálatába tud állítani. Csak azt keresi, hogy neki legyen jó, hogy az ő akarata teljesedjék. És ha valaki ellent mer mondani neki, jaj annak. Az ilyen emberben éhesen, megkötözve, keresztre feszítve van jelen Jézus.
Atyám, legyen meg a Te akaratod. Ne az enyém, hanem a tiéd. Még Jézusnak is meg kellett ezért küzdenie. Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!
A másik probléma: ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek.
Még azok is, akik felismerték az önakarat veszélyét, és küzdenek ellene, azokat is fenyegeti ez a másik veszély, hogy kényelemszeretetük miatt átengedik a vezetést a gonosz léleknek.
Az önakarat mellett tehát a kényelemszeretet a másik nagy ellenség, mert könnyen a gonosz lélek karmaiba lök bennünket. Fel kell tehát ez ellen is venni a küzdelmet. A minél igénytelenebb élettel, a böjttel, és az önmegtagadásokkal. Az önmegtagadások közül a legjobb a szolgáló szeretet cselekedeteinek a vállalása.
Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből.
A garabandáli jelenésekhez, és más jelenésekhez hasonlóan itt is megismétlődik többszörösen, hogy lesz egy nagy figyelmeztetés, amely az egész emberiségnek szól.
De nem kell erre a nagy figyelmeztetésre várnunk. Betegségeink, bajaink is lehetnek ilyen figyelmeztetés. Ezek elkerülése, az ezekből való gyógyulás miatt is keresnünk kell ezekből a megkötözöttségeinkból való szabadulást.
A nagyfaluban való közösséget most az elmúlt hónapokban arra figyelmeztetik az égiek, hogy egyénileg és közösségben is mondjanak szabadító imákat önmagukért. És megkapták a felszólítást arra, hogy tegyék közzé ezeket az üzeneteket. Tehát nekünk is szól ez az önmagunk szabadításáért való imádság.
Az imák nehéz helyzetekben c. füzetből, vagy máshonnét való imákkal végezzünk egyénileg ilyen imákat. És közösen is fogunk imádkozni most a felajánlás előtt, és az áldozás után.
Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent!
Jézust megtalálni a szívünkben. Ez a legfőbb kulcsa gyógyulásunknak is. Mert ha valóban hisszük, hogy ő jelen van a szívünkben, és begyakoroljuk, hogy ott élhessen, és mint a szív által keringetett vér, átjárja egész testünket, egész valónkat, akkor az áhított gyógyuláshoz is közelebb kerülünk.
A Jézussal való egységünk elmélyítése a kulcsa gyógyulásunknak, és minden egyéb problémánk megoldódásának is. Ha begyakoroljuk, hogy vele kelünk, vele fekszünk, vele járunk, vele dolgozunk, mindent általa, vele és benne cselekszünk, akkor, még ha ránk helyez is az ő értünk vállalt szenvedéseiből, azt is szívesen és örömmel viseljük.

A szenvedés értékéről

Bocsa József: A szenvedés értékér?l

Gyógyító szentmise és alkalom ez a mai. Talán a legnagyobb gyógyító zarándokhely Lourdes. Akik oda zarándokolnak, azok közül kevesebben vannak, akik meggyógyulnak. A többség nem gyógyul meg. Lelkileg azonban a legtöbb ember megvigasztalódik, er?t kap betegségei elviselésére.

Mi is abban reménykedünk, hogy Isten meggyógyít, vagy elindít, ill. tovább segít a gyógyulás útján, és hogy er?t ad. Nem gondolom, hogy ezek a mi gyógyító alkalmaink felülmúlnák Lourdes-ot. Isten meggyógyítja azokat, akiket itt meg akar gyógyítani. Ha nem is gyógyítana meg, az hiszem a legtöbbünket meg akar vigasztalni, er?síteni. A most következ? Nagy Szt. Gergelyt?l vett gondolatokkal azt szeretném segíteni, hogy feltételezve a legrosszabbat, hogy megmaradnak bajaink, betegségeink, de mégis, ezek közepette is, ezekben is meglássuk Isten irgalmát és szeretetét.

Nagy Szent Gergely pápa (vele zárul az Egyház ókora) sokat szenvedett. Már szerzetes korában, a kolostorban is sokat betegeskedett. A betegség szinte állandó kísér?je volt egész életén át. 14 évig volt pápa. Keresztútjának mintegy 14 stációja voltak ezek az évek.

Már csaknem két éve vagyok betegágyhoz kötve ? írja 3 évvel halála el?tt ? és olyan szörny?, köszvényb?l ered? fájdalmakat érzek, hogy ünnepnapokon is alig kelhetek fel három órára, hogy a szentmisémet bemutassam. De mindjárt utána ismét le kell feküdnöm, és borzalmas kínok közt a fájdalom kitörésének helyet engednem. Fájdalmaim sem megsz?nni, sem megölni nem akarnak… Testem annyira kiaszott, mintha már koporsóban nyugodnék. Majd kés?bb ezt írja: Már régóta fel sem kelek többé, a köszvény szinte meg?röl. Mintha t?z égne tagjaimban, mely minden életkedvemet elveszi. Testi gyengesége gyengéddé tette ?t embertársaival szemben. Sokat szenvedvén részvéttel tudott lenni a szenved?k iránt. A szenvedésr?l írt szavai ezért hitelesek.

Néha lelki haladásunkban nemcsak kísértések érnek, hanem csapások is ostoroznak. De amikor kísértések érnek, jó történik velünk, nehogy felfuvalkodjunk erényeinkben, melyekben el?re haladunk. Mikor pedig ostoroztatunk, a reánk zúduló csapások arra intenek, hogy a világ által el ne csábíttassunk...

Tehát a kísértések megóvnak a felfuvalkodottságtól, a g?gt?l, az elbizakodottságtól. A szenvedéseknek a jó hatása pedig az lehet, hogy megóvnak attól, hogy elmerüljünk a világ örömeiben és csábításaiban.

Szentírás magyarázataiban ezeket írja. A jó föld türelem révén terem gyümölcsöt, mert mit sem ér a jó, amit teszünk, ha nem t?rjük el a rosszat egykedv?en embertársaink részér?l. Minél magasabbra emelkedik valaki ugyanis lelkileg, annál több kereszt terem számára az életben. De az Úr szava szerint az ilyenek a türelem által teremnek gyümölcsöt, mert mid?n a csapásokat türelemmel viselik, azoknak elszenvedése után felmagasztaltatnak. Így törik össze a sz?l?t is, hogy bor legyen bel?le. Így törik össze az olajbogyót is, hogy mint kövér olaj csurogjon alá a présb?l. Aki tehát a b?nt teljesen le akarja gy?zni, iparkodjék tisztulásának ostorait türelmesen elviselni, hogy annál tisztábban jusson az ítél? Bíró elé, minél jobban égeti ?t most tisztára a salaktól a szenvedés tüze.

A szenvedések tehát türelemre nevelnek minket, és tisztító erejük van. A tisztulás azért fontos, mert az feltétele annak, hogy Isten közelében élhessünk. Tisztulás nélkül nem vagyunk képesek elviselni Isten közelségét, tartósan befogadni az ? békéjét.

Nagy Szent Gergely egyik legfontosabb m?ve a lelkipásztorkodás kézikönyve. Ebben részletesen leírja, hogy a különféle életállapotokban mikre kell a hangsúlyt helyezni. Szól a betegségekr?l is.

Azt írja, hogy a betegség éppen annak a jele, hogy Isten fiainak tart minket.

A Jelenések könyvében ez szerepel: Én akiket szeretek, azokat megkorholom és megfenyítem. (Jel 3,19) A Példabeszédek könyvében pedig:  Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítéseit, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, és azt a fiát sújtja, akit kedvel. (Péld 3,11-12) Szent Pál is szól err?l: Már testi atyáink fenyít?ink voltak és féltünk t?lük; vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk. Mert azok kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket; a Mennyei Atya pedig azért, mert a mi hasznunkra van, hogy megszentelését megnyerjük. (Zsid 12,9-10) Miközben szenvedünk bizalmat kelthet bennünk, a 33. Zsoltár: Bár az igazakat is sok szenvedés éri, ?ket az Úr mindenb?l kimenti. (Zsolt 33,20)

El kell mondani a betegeknek ? írja -, hogy ha a mennyei hazát tartjuk a magunkénak, akkor itt mint idegenben, szükségképpen szenvedéseket kell elviselnünk.

Azt is írja, hogy nagy hasznára van a léleknek a test betegsége, mert ez önismeretre vezet. Amíg egészséges az ember addig könnyen megfeledkezik fontos igazságokról. A betegség viszont gyarlóságát is eszébe juttatja. Tehát ismét: megóv az elbizakodottságtól.

A seb kék foltja eltörli a b?nöket, a csapások okozta fájdalom mind a gondolattal, mind a cselekedettel elkövetett gonoszságokat eltörli. A fájdalomnak titkos sebe a rossz cselekedetek gonoszságaiból gyógyít ki bennünket.

Szüntelen a betegek szeme el?tt legyen ? írja befejezésül, és ez legyen számunkra is a befejezés ?, amit Megváltónk az Ö teremtményeit?l szenvedett…Miután az ? szenvedéseit megfontoltuk, miért tartaná bárki is oly elviselhetetlennek, hogy az ember csapásokat szenvedjen Istent?l b?neiért, mikor Isten oly sok rosszat szenvedett az emberekt?l a maga jótéteményeiért? Vagy józan ésszel lehet-e hálátlannak lenni a csapásokért, ha az sem múlt ki csapások nélkül, aki minden b?n nélkül élt közöttünk?

Röviden a médiáról

Sípos (S) Gyula: Röviden a médiáról

A keresztények körében a legelső „média-vitát” minden bizonyal Jézus közvetlen tanítványai folytatták le, mesterük halála után..

A kérdés az volt, szabad-e írásban rögzíteni, és így könnyebben hozzáférhetővé tenni Krisztus szavait. Az ellenzők több súlyos érvet is felsorolhattak. Ilyen például, hogy Jézus maga semmit sem jegyzett le és követőit sem biztatta erre. Aztán a leírt szavak könnyen a beavatásban nem részesültek kezébe kerülnek, akik ezt jó esetben félreértik, rossz esetben tudatosan félremagyarázzák. Így előáll az az eset, amitől Jézus óvott, amikor azt mondta, hogy „ne vessétek disznók elé gyöngyeiteket…” Ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak be, ha a Szó, az Ige kikerül a megbízható emberek ellenőrzése alól. Egyáltalán: lehet-e a Kinyilatkoztatást írásban továbbadni, amikor a Mester maga is sokszor példabeszédekben szólott, hogy azt csak a tudásban részesülők értsék?
Valószínűleg a viták még javában folytak, amikor Jézus Krisztus halála után mintegy húsz évvel megjelentek az első logion-gyűjtemények, és Péter apostol igehirdetése nyomán Márk is összeállította Evangéliumát.
Az élet akkor túlhaladta a vitát, de nem állította le. Az minden esetben újra fellángolt, amikor az Egyháznak szembesülnie kellett az új „hordozóeszközök” megjelenésével. Így történt ez a könyvnyomtatás, a rádió, a film, a televízió vagy az megjelenésekor is. Ennek részben emberi, „nehézkességi” okai is voltak. A felnőtt nemzedék mindig nehezen tanulta meg az új eszközök használatát, amit a következő generáció viszont már gyermekként elsajátított és magától értetődően használt. Aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új eszközökkel olyan nézetek széles körű terjesztésére is lehetőség nyílott, amelyek gyökeresen ellentmondtak az Egyház tanításának. Jobbnak látszott inkább visszahúzódni a „fertőzött területektől” és nem elkeveredni a bűnös világgal.
Mindig voltak azonban olyanok, akik inkább előre tekintettek. Megfogadták Jézus figyelmeztetését, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak nálatok, tanuljatok tőlük” – mégpedig úgy, ahogy Pál apostol írja: „mindent megvizsgáljatok, s a jót megtartsátok.” A kis gyülekezetek és szekták, amelyek számára létfontosságú volt, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljuttathassák üzenetüket, általában korán felismerték az új eszközök jelentőségét, és éltek a kínálkozó lehetőséggel. (A történelmi egyházak nagy apparátusa általában sokkal lassabban és nehézkesebben reagált. Érdemes lenne egyszer elemezni, hogy a ’70-es évek végén megszülető Hit gyülekezete hogyan élt már kezdettől ezekkel az eszközökkel, és hogyan érte el, hogy az ezredfordulóra a média minden szegmensében hatékony és jól múködő, működtetett eszközökkel rendelkezik. Hetilap és havilapok, saját rádió- és tévéműsorok, internet, könyvkiadás, az oktatási rendszer egészét lefedő intézmény-hálózat saját ingatlanokon, stb.)
Miközben nyugodtan vallhatjuk, hogy a „legfőbb jó az élőszó” és a személyes találkozás, észre kell vennünk, hogy ez a „találkozás” ma már sokszor a közvetítő közegeken keresztül zajlik. Sőt, az emberek többet kommunikálnak a médiával és a médián keresztül, mint közvetlenül egymással. Ráadásul a „közvetítő közeg”, a média ma szabadabban hozzáférhető, mint eddig bármikor. (Az internet megjelenésével különösen is előtérbe került a „tartalom-szolgáltatás”…) Ha pedig ez igaz, akkor az egyháznak is meg kell találnia a módját arra, hogy a médián keresztül közvetítse Isten üzenetét az embereknek. Világi kézben lévő, és saját média-eszközökön és –felületeken keresztül egyaránt.
Maga a közvetítő közeg – nevezzük most egységesen médiának - azonban nem szabad, hanem erősen leterhelt. Itt most nem a tulajdonosi struktúrára gondolok, hanem arra, hogy az elvileg szabad „tartalom-szolgáltatás” az információ-verseny miatt gyakorlatilag csak korlátozottan juthat el a befogadóhoz. A „represszív tolerancia” (elnyomó tolerancia - Marcuse) gyakorlata figyelhető meg: a nagy és erős tartalom-szolgáltatók elöntik a médiát a saját anyagaikkal, megpróbálva elérhetetlenné vagy legalábbis nehezen hozzáférhetővé tenni más szolgáltatók anyagait.
A Biblia kifejezéseivel élve: a „széles úton” járók, a megromlott emberi természet vágyait és igényeit gerjesztve és maradéktalanul kiszolgálva, megpróbálják teljesen „betömni” az információs csatornákat, és így lehetetlenné tenni a „keskeny úton” járók számára az információszerzést és –továbbítást.
Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy megtagadjuk a médiát, sőt éppen ellenkezőleg! VI. Pál pápa így ír erről Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában (a mai világ evangelizálásáról): „Korunk jellegzetességéhez tartoznak a tömegkultúra, a társadalmi kommunikáció eszközei, a mass-média (tömegmédia). Nem nélkülözheti ezeket az eszközöket a legfőbb Hír tudósítása, a hit elmélyítését szolgáló katekézis sem. Ha a tömegkultúra eszközeit az evangélium szolgálatába állítjuk, szinte a végtelenségig kitágíthatja az Isten szavának hallgatóságát: akár embermilliókra is. Az egyház mulasztással vétkeznék az Úr előtt, ha nem használná fel e hatalmas segítséget, amelyet az emberi értelem napról napra jobban tökéletesít. Az egyház ma ezeknek az eszközöknek a közvetítésével ’prédikálja a háztetőkről’ a rábízott üzenetet. Bennük modern és kiváló szószékre lel; általuk valóban tömegekhez tud szólni. A tömegkultúra eszközei azonban kihívást is jelentenek az evangélium számára. Lehetővé teszik ugyan, hogy az evangélium eljusson széles körökhöz – de ennek a szónak be kell hatolnia az egyes emberek lelkébe, szívébe, mindenkiébe külön-külön, személyesen, mintha ő lenne az egyetlen. Személyes elfogadást, személyes elköteleződést kell elérnie.”
Egyelőre tekintsünk hát el attól, hogy a médiát eleve jónak vagy rossznak nevezzük. Fogadjuk el semlegesnek, amely a benne áramló tartalomtól függően jó vagy rossz célok szolgálatában áll. Ha ez így van, nekünk elemi kötelességünk, hogy a számunkra elérhető és megvalósítható módon jó célok szolgálatába állítsuk a média-eszközöket. Ezt tesszük mi is, akik használói/munkatársai vagyunk honlapunknak. Erre hívunk mindenkit - kapcsolódjon be itt nálunk, vagy az általa elérhető más média-felületeken...