Mítoszok és valóság a piramisok körül
Az ókor hét csodája közül mára csak a gízai piramisok maradtak fenn, nem véletlen, hogy számtalan tudományos, és kevésbé tudományos elmélet született az elmúlt 4500 évben arról, hogyan építették őket. Sokan nem tudnak megbirkózni azzal a gondolattal, hogy az egyiptomiak modern eszközök nélkül, egyszerű szerszámokkal ilyen hatalmas épületeket tudtak készíteni, ezért nyúlnak más - amúgy még nehezebben hihető - magyarázatokhoz. Pedig a régészek már évtizedek óta tudják, hogyan épültek a piramisok, legfeljebb a részleteken vitatkoznak még.
Néhány napja megint megfejtették az egyiptomi piramisok építésének titkát. A hét ókori csoda egyike annyira izgatja az emberek fantáziáját, hogy folyamatosan, szinte évente rukkolnak elő valamilyen elmélettel a kutatók a piramisokat körülvevő rejtélyekről.
Mert ilyen rejtély nagyon sok van, kezdve rögtön azzal, hogy hogyan voltak képesek több tonnás köveket elszállítani több száz kilométerre, majd a megfelelő helyre emelni azzal a technológiával, amivel az ókori egyiptomiak rendelkeztek nagyjából 4500 évvel ezelőtt. Na és hogy tudták a kezdetleges eszközeikkel kifaragni és olyan pontosan egymáshoz illeszteni a több tonnás tömböket?
Egyiptomban száznál is több piramis épült, kisebbek és nagyobbak, vannak félig készek és befejezettek is. A régészek a főbb állításokban egyetértenek, az eddigi leletek és ásatások alapján nagyjából tudják, hogyan és mennyi idő alatt építették fel a hatalmas síremlékeket.
Abban ugyanis a legtöbben megegyeznek, hogy a fáraók síremlékeiről van szó, bár fáraó múmiáját még nem találtak egyetlen piramisban sem (azok külön síremlékekben nyugszanak a Királyok völgyében; lehet hogy a piramisokban is voltak, de a sírrablók tettek róla, hogy a régészek már ne találják meg őket).
Csillagászatilag is pontos tájolás
Mielőtt továbbmennénk, nézzünk meg néhány adatot a legnagyobb piramisokról, elsősorban a legnagyobbról és leghíresebbről, Kheopsz fáraó piramisáról. A gízai nagy piramis, amely időszámításunk előtt 2580-2530 körül épült, 2,5 millió kőtömbből áll, amelyek átlagosan egy köbméteresek és két tonnásak. Vannak ennél jóval nagyobb és nehezebb tömbjei is – néhány tömb eléri a 30-40 tonnát is. A Kheopsz-piramis mai magassága 137,3 méter, oldalai nagyjából 230 méter hosszúak (összehasonlításként: egy tízemeletes panelház nagyjából 35 méter magas). A magassága az idők folyamán változott, hiszen külső burkolata is volt a piramisnak, de mára lekopott. Az eredeti magasságot csak becsülni lehet, nagyjából 147 méter lehetett.
Égtájakhoz kötődik a piramisok tájolása, ettől alig valamivel térnek el – erre még visszatérünk, hiszen ez a tény igencsak kedvelt érv az idegen civilizációkban hívők körében. A Kheopsz-piramisnak például a pontos adatok szerint északon mindössze 0° 2’ 28” délnyugat felé, délen 0 °1’ 57”-nyire délnyugat felé, keleten 0° 5’ 30” északnyugat felé, nyugaton 0° 2’ 3” északnyugat felé térnek el az oldalai a valós földrajzi iránytól. A többi gízai piramisnál sem sokkal nagyobb az eltérés.
Hány év alatt épült?
A legelterjedtebb nézet szerint a Kheopsz piramis nagyjából húsz év alatt készülhetett el. Mivel maga a fáraó nagyjából 23 évet uralkodott, trónra lépése után azonnal el kellett rendelnie majdani síremléke építését. Hérodotosz írásaiban szerepel ez a szám, de ugye ő sem volt kortárs, így nem tudhatta pontosan, a szájhagyományra támaszkodhatott. Amúgy Hérodotosz volt az első nem egyiptomi, aki a piramisokról hírt adott, az európaiak így tőle értesülhettek a létezésükről.
Korabeli feljegyzések nincsenek arról, hány évig épült a Kheopsz-piramis, de egy másik piramis, a Sznorfu építéséről leírták, hogy annak alsó, húsz méteres része három év alatt készült el. A Sznorfu sosem készült el a teljesen, emiatt tört piramisnak is nevezik. Ha teljesen megépítik, valószínűleg öt évig tartott volna az építkezés. De a lényeg, hogy építési idejéből következtetni lehet a többi piramis építési idejére, hiszen hasonló technológiával készültek.
Mark Lehnernek, a Chicagói Egyetem régészének volt egy kísérlete, amellyel megpróbálta kiszámolni az építés időtartamát. Egy munkacsoport, 12 munkás napi 8-9 köbméter sziklát termelt ki. A csoport 312 500 munkanap alatt fejezte volna be a 2,5 millió köbméter kitermelését, ez 965 évet jelent. Ha gyorsabban akarunk végezni, több ember kell: 160 munkacsoport, vagyis 1920 ember hat év alatt kifejthette a szükséges mennyiséget. Ahhoz, hogy húsz év alatt felépüljön a piramis, 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó emberre van szükség. Ennyi munkaerő egy fáraónak simán a rendelkezésére állhatott.
Több emberrel persze gyorsabban készül el a piramis, de a régészek hajlanak arra, hogy Kheopsz nem teljes uralkodását szentelte ennek a projektnek: hamarabb építették fel magát a piramist, a többi évben pedig a környezetet alakítgatták, hogy tökéletes legyen a fáraó útja a másvilágra. Lehner szerint több emberrel akár hat-tíz év alatt is végezhettek a munkával.
Nem rabszolgák építettek
A következő kérdés, hogy az építők rabszolgák vagy szabad emberek voltak. Hérodotosz görög történetíró szerint minden egyiptomit munkára kényszerítettek, nekik a fáraó megparancsolta, hogy „az Arábiai-hegységből kibányászott kőtömböket vonszolják el egészen a Nílusig”. Mintegy százezer ember dolgozott mindig úgy, hogy háromhavonként váltották egymást.
Valószínű, hogy a piramisépítők egyszerű közmunkát végző földművesek voltak, akiket toboroztak vagy átvezényeltek már közmunkákról. A szakmunkákat, mint a kőfaragás, falazás, már szakemberek végezték. A munkások a piramis környékén épült városban laktak, ahol néhány ezren fértek el; a város feltárása még zajlik. A feliratok tanúsága szerint a munkások büszkék voltak arra, hogy a fáraó síremlékén dolgozhattak, így nagyon noszogatni sem kellett őket.
A legnagyobb rejtély persze az, hogyan sikerült a kéttonnás köveket a helyükre vonszolni a sivatagban és akár száz méteres magasságba felemelni. A kőtömböket valószínűleg a Níluson úsztatták le, nagyjából ezer kilométer távolságból. Ezt az esős időszakban tették meg. A folyótól aztán faszánokkal húzták az építkezésig a köveket. Ez így egyszerűen hangzik, de ne felejtsük el, hogy átlagosan 2-3, extrém esetben akár 30-40 tonnás tömbökről van szó, ezek mozgatása nem annyira triviális.
Néhány napja az amszterdami egyetem fizikusai új elmélettel álltak elő, ami szerint egyszerűen vizet öntöttek a szánok elé, amelyeken a köveket görgették. Így radikálisan csökkentették a szán vontatásához szükséges erőkifejtést.
A kőtömböket a piramist körülvevő rámpákkal emelték, vagyis inkább csúsztatták a helyükre. Ezt az elméletet sokan vitatják, mert az ilyen rámpák elkészítése, folyamatos karbantartása és magasítása legalább akkora feladatot jelentett volna, mint a piramis megépítése. Mégis ez a legelfogadottabb elmélet, ráadásul korabeli rajzok, falfestmények is ezt támasztják alá. Sokféle rámpát építhettek: lehetett egyetlen hosszú rámpa, de olyan is, ami körbeölelte a piramist.
Már megint megfejtették
Az évek során számtalan elmélet született a piramisokról, nagyon sokat foglalkoznak a kérdéssel és próbálják megmagyarázni az építés módját. A felvetett kérdésekre valószínűleg soha nem kapunk tökéletes választ, de érdekes összegyűjteni a felvetéseket:
- Csak az első 43 méterig használtak külső rámpákat az építők, utána áttértek a belső rámpákra, állítja Jean-Pierre Houdin francia építészmérnök. Számítógépes modellen illusztrálta elméletét.
- Hálózati rendszer alapján építették fel a piramisokat, az egyiptomiak voltak az elsők, akik használták ezt a modern építészetben használt módszert. Ez a precíz rendszer tette lehetővé az építők számára, hogy hihetetlen pontossággal jussanak el a csúcsig, és rakják a helyére a csúcsot, a piramidiont.
- Egyszerre épülhettek a gízai piramisok: a Kheopsz és a Khephren nem két különböző, hanem egyetlen nagy terv alapján készült időszámításunk előtt 2500 körül.
- Mit ettek a piramisépítők? A nagy piramisok melletti város feltárásakor erre is fény derült. A régészek szerint naponta 1800 kilogramm húst dolgoztak fel, főleg bárányt, kecskét és marhát. A munkások húsban gazdag, egészséges diétán éltek, legalábbis erre következtetnek a sírokban talált csontvázakból.
- A természetes mészkő mellett a legrégebbi részek betonszerű anyagból készülhettek. Michel W. Barsoum, a Drexel Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karának professzora a Kheopsz piramis ásványi összetételének vizsgálatakor arra jutott, hogy néhány helyen az ásványi anyagok olyan arányban vannak jelen, amely egyetlen ismert mészkőforrásra sem jellemző.
- Rosszul tervezték meg a Kheopsz piramist, ez magyarázhatja, hogy súlyos sérülések és repedések vannak rajta. A Long Island-i Egyetem kutatói szerint építés közben a fáraó sírkamrájának egyik fala és tartóoszlopai megsüllyedtek.
- Irreálisan sokan vagy csak néhány ezren építették a piramisokat? Erre számtalan elmélet született. A legvadabb becslések szerint százezren építették, a már említett Mark Lehner szerint átlagosan 14 500-an dolgoztak ott.
- A levegőben kereste a megoldást több mint tíz évvel ezelőtt a California Institute of Technology aeronautikaprofesszora és matematikus hallgatója. Egy sárkányrepülővel sikerült felemelniük egy 35 mázsás obeliszket. Azt ugyan nem tudták bizonyítani, hogy a sok tonnás kőtömböket is sikerült így megmozgatni, de érdekes elgondolás volt.
Időutazó földönkívüliek egy ősi civilizációból!
Vannak olyan rejtélyek is, amelyek már nem a tudósok fantáziáját, hanem a misztikumokban hívőket izgatják. Ezek száma végtelen, csak a legérdekesebbeket emelnénk ki közülük. Azokat is óvatosan – nem kicsit lepődtünk meg, amikor a Google "szokatlan tevékenységet" észlelve kérte, azonosítsuk magunkat, amikor ezekre a rejtélyekre kerestünk az interneten.
- Gyakran tulajdonítanak földönkívüli eredetet a piramisoknak. Erich von Däniken lelkes híve ennek az elméletnek, szerinte az akkori civilizáció egyszerűen nem állt azon a fejlettségi szinten, hogy megépíthesse a piramisokat. A földönkívüliekkel kapcsolatban aztán elszabadul a fantázia: a piramis valójában hibernálókamra, ahol évezredeken keresztül várják társaikat az itt rekedtek; gravitációs anomáliát hoz létre a nagy tömeg; energiagenerátor volt, amellyel üzentek a társaiknak.
- Innen már csak egy lépés abban hinni, hogy a piramisokat az elsüllyedt Atlantisz népe építette. Így valójában a világon talált összes piramisnak közös az eredete, hiszen máshogy elképzelni sem tudják az ebben hívők, hogyan is hasonlíthatnak ennyire egymásra. (A szkeptikusok végezzenek el egy kísérletet: egy kupac homokot öntsenek a földre – na milyen alakú?)
- Kísérleteznek az utódaink, mert a piramisokat valójában a távoli jövőben élő, időutazásra is képes utódaink építették. De az is lehet, hogy maga a piramis az időgép, ebben a kérdésben nem egyeznek meg a hívők.
- Elméletek százai próbálják bizonyítani, hogy a gízai piramisok geometriájának ezoterikus jelentősége van. Például a piramis kerületét elosztva a magassága hétszeresével pi-t kapunk eredményül (vagy egy ehhez közeli számot). Sőt: a három nagy piramis alapterületének összege megegyezik a piramisok magasságának négyzetével.
- Más bejáratai is vannak a piramisoknak, a modern technológiákkal számtalan ilyet felfedeztek már. De valakik nem engedik, hogy feltárják az újonnan talált alagutakat.
- Bár a síremlék jelleget nehéz kétségbe vonni, vannak olyan elméletek, amelyek szerint nem is temettek el bennük fáraókat. Eddig ugyanis az összes piramist üresen találták. Ennek persze igen egyszerű a magyarázata: a sírrablók a régészek előtt megtalálták a sírokat, ahová a korabeli szokás szerint értékes kincseket halmoztak a halottak mellé.
- Előbb épültek, mint azt gondoljuk, mert a gízai piramisok alaprajza az Orion csillagképhez hasonlít. Lehet, hogy ez azt mutatja, honnan jöttek az idegenek?
- Régi, még a történelmi korok előtti időkből létező titkos társaság építette a piramisokat. Mint egy zártkörű klub: egy-egy ilyen piramis volt a beavatási szertartás. Hogy mi ennek az oka? Mondjuk ezzel próbálták befolyásolni a társadalmat.
- Egy földalatti város helyét jelzi a Nagy Piramis, ez a város több mint 15 ezer (vagy 25 ezer! vagy 35 ezer!) éves. A város építői egy nagyon fejlett civilizáció utolsó túlélői voltak. Vagy az özönvíz elől menekültek, attól függőne, hogy a mese melyik változatában hiszünk.
- Karl Drbal a piramisok erejében bízva létrehozott egy borotvaélesítő piramist. Az elmélet maga úgy szól, hogy a piramis formája olyan, ami nem engedi, hogy az energia távozzon a belsejéből. Ennek következményeként megaszalódnak a gyümölcsök és élesek lesznek a kések. Innen már csak egy lépés abban hinni, hogy az egyiptomi fáraók tulajdonképpen sejtregeneráló készülékként használták a piramisokat, örök ifjúságot elérve ezzel. Ismerős? Persze hogy az, a Stargate című scifi-sorozatból, ahol a földönkívüli Goa'uldok használták regenerálódásra a szarkofágjaikat piramis alakú űrhajóikban.
(lica, index)
Hozzászólások
http://www.youtube.com/watch?v=-CjWrmEtPSY
:o) R
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.