Szeptembertől kötelező az autogén tréning és a relaxáció az iskolákban
A szeptember óta minden tanköteles gyermeknek előírt relaxáció és autogén tréning egyelőre csak protestáns körökben váltott ki hangosabb tiltakozást. Alkalmazását a hírek szerint az iskolák egy része a szakképzett tanerő hiányára hivatkozva szabotálja, míg másik részük kivár, hátha a választások után új szelek fújnak majd. Az egyházi iskoláknak van egy kiskapujuk: lelkiismereti és világnézeti összeférhetetlenségre hivatkozva saját tantervet akkreditáltathatnak maguknak. Az oktatási jogok biztosát egyelőre senki sem kereste.
A relaxáció és az autogén tréning kötelező előírása nem a Nemzeti Alaptantervben szerepel, hanem az általános iskolák, valamint gimnáziumok számára kiadott testnevelés-sport tantárgy kerettantervében. Ennek alkalmazása minden iskola számára kötelező, elvenni belőle tilos, viszont az iskolák által meghatározott legfeljebb tíz százaléknyi tartalommal kiegészíthető. Mivel mindkét alkalmazandó gyakorlat világnézeti kérdéseket vet fel, az előírással szakmai vagy lelkiismereti okokból egyet nem értő, elsősorban egyházi fenntartású intézmények tantestületei nicsenek könnyű helyzetben. Ha nem adják fel meggyőződésüket, a jogszabállyal és az azt bevasaló oktatásért felelős kormányzati hatósággal kerülnek szembe. Persze úgy is dönthetnek, hogy a tantervhez képest eltérő osztálytermi gyakorlatot alkalmaznak, ahogyan arról egyre több internetes vitafórum szülői posztjában olvasni.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkársága tavaszi közleményében a relaxációt mint a testnevelésóra részeként kötelező, az „egészségmegőrzés és a prevenció egyik tanulható és tanítható eszközét” említi, amelynek célja a „feszültségoldás, a stressz kezelése és az agresszió megelőzése”.
A Köznevelés online oldalon pedig ezt olvashattuk: a Diákrelax program összeállítói a „vegetatív idegrendszer (huszonhétszeres!) túlterhelésének elviselésére kínálnak eszközöket, hogy a diákok megtanuljanak saját egészségükről gondoskodni.”
