Ferenc pápa kényes kérdésekről is beszélt papjainak
A Szentatya a Lateráni Szent János-bazilikában találkozott a római papsággal szeptember 16-án, hétfőn.
Ferenc pápa azzal a kérdéssel kezdte beszédét, mit jelent egy pap, egy püspök számára a fáradtság, amelyről egy idős pap írt neki levélben. „Amikor egy pap kapcsolatban van a népével, az fáradságos dolog a számára. Amikor egy pap nincs kapcsolatban a népével, az is fáradságos a számára, de ez rossz fáradság, és akkor lefekvés előtt altatót kell bevennie, ugye? Aki viszont kapcsolatban a népével, az valóban fáradozik, ugye? Hiszen a népnek sok igénye van, nagyon sok igénye – de ezek Isten igényei, nem? Nos, akkor nem kell altató” – mondta közvetlen, baráti hangon.
A pápa hangsúlyozta, hogy bizony az ember elfáradt munka után, ezt mindenki tudja. És akkor a munkától fáradtan a papok megállnak a tabernákulum előtt, hogy köszöntsék az Urat. Mindig meg kell állni a tabernákulum előtt – hangzott a figyelmeztetése.
Hozzátette: van azonban egy végső fáradtság is, az élet alkonyán. Győzedelmes időnek kellene lennie, ehelyett azonban ezt a fáradtságot érzi az ember. Olyankor történik ez meg, amikor a pap szembenéz saját életével, hátratekint a megtett útra, és arra gondol, mennyi mindenről mondott le, nem lettek gyermekei. És akkor felteszi magának a kérdést, vajon hibázott-e, tönkrement-e az élete. Ez a szív fáradtsága, amelyről az idősödő plébános írt neki. Ferenc pápa felidézte, hogy ezt a fáradtságot érezték a bibliai alakok is: Illés, Mózes, Jeremiás, még Keresztelő János is. Ez utóbbi a börtön sötétjében a lélek sötétségét érezte, és elküldte tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle, valóban ő-e az, akire várnak. Mit tehet az a pap, aki megéli a Keresztelő érzéseit? Imádkozhat. Imádkozzon „egészen addig, hogy a tabernákulum előtt alszik el, de legyen ott.” És keresse más papok, különösen a püspöke közelségét. „Nekünk, püspököknek közelebb kell állnunk papjainkhoz, gyakorolnunk kell a felebarát iránti szeretetet, és a hozzánk legközelebb álló felebarátaink a papok. A püspökhöz legközelebb álló emberek a papok. De ez fordítva is igaz ám! A papokhoz legközelebb álló személy a püspök.”
Ezt követően Ferenc pápa a római egyházmegye papjainak kérdéseire válaszolt. Először is elmondta, hogy a pasztoráció során nem szabad összekeverni a dolgokat: a kreativitás nem azt jelenti, hogy mindig valami újat kell csinálni. A kreativitás azt jelenti, hogy keressük az evangélium hirdetésének útjait. A kreativitás nem pusztán azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a dolgokat: a kreativitás „a Szentlélektől jön, imádsággal tesszük, és azzal, hogy beszélgetünk a hívekkel, az emberekkel.” Egyszer egy Buenos Aires-i pappal arról beszélgettek, hogyan tegyék befogadóbbá a templomot. Felidézte a beszélgetést: „Ó, ha ilyen sok ember jár erre, jó lenne, ha a templom egész nap nyitva állna… Jó ötlet! Az is jó lenne, ha mindig lenne ott egy gyóntató… Jó ötlet! És így lett.”
Ez a bátor kreativitás – mondta a pápa. Példának hozta még a keresztelés előtti felkészítést. Ha apuka és anyuka elfoglaltak, dolgoznak egész héten, és vasárnap pihenni szeretnének, akkor új utakat kell keresni. Ilyen lehet például a világi hívők által működtetett „városnegyed-misszió. Az Egyház, még a kánonjog is rengeteg lehetőséget nyújt, hatalmas szabadságot ad. Meg kell találni azokat az alkalmakat, amikor a hívek bemehetnek a plébániára, és ott befogadják őket.
Szigorúan bírálta azokat, akik csak pénzt kérnek a hívektől hivatalos dolgokra, nem pedig a szentségekkel és a befogadással törődnek. Elmondta, hogy egy másik egyházmegye papja egyszer elmesélte neki: ő nem kér pénzt semmiért, még a miseszándékokért sem. Kitesz egy dobozt, és abba mindenki annyit tesz, amennyit akar. És amióta ezt teszi, kétszer annyit adnak, mint korábban, mert az emberek nagylelkűek.
Ferenc pápától megkérdezték, hogy ő, aki Buenos Aires érsekeként szerette egyszerűen csak papnak nevezni magát, mit gondol most, pápaként. „Én tényleg papnak érzem magam… És köszönetet mondok ezért az Úrnak. Félnék kicsit is fontosabbnak érezni magam. Igen, bizony: félek, mert a sátán ravasz, ugye? Ravasz, érezteti veled, hogy hatalmad van, hogy megteheted ezt, megteheted azt…, mindig itt forgolódik körülöttünk, mint egy oroszlán…” Azt kérte papjaitól, hogy ha mégis elveszítené ezt a hozzáállását, szóljanak neki. Ha nem tudnak személyesen szólni, tegyék meg nyilvánosan, figyelmeztessék: „Térj meg!”
Ferenc pápa hangsúlyozta: egy papnak mindig vissza kell emlékeznie arra, amikor először lett szerelmes Jézusba: „Vissza kell térni ahhoz a hűséghez, amely mindörökké megmarad, és mindig vár ránk.” Ez a kulcs: visszagondolni arra, amikor felébredt ez a szeretet. Ez az emlékezet segít ellenállni a kísértésnek. Majd hozzátette: „Az emlékezetét veszített Egyház elektronikus Egyház: nincs benne élet.” Nem szabad sem túl szigorúnak, sem túl megengedőnek lenni. Az irgalmas szívű pap tud az igazságról beszélni. Bátorításul hozzátette: „De ne ijedj meg, a Jóisten vár minket. Együtt megyünk.” Hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy egymás útitársai legyenek. Úton vannak, és a megtérés mindig út közben történik az emberrel, nem pedig laboratóriumokban.
Beszélt a római papoknak arról is, hogy az Egyházban vannak ugyan botrányok, de sok szentség is jelen van benne, és ez nagyobb dolog. És ott van a hétköznapi szentség, sok anyuka, sok nő és férfi, akik egész nap dolgoznak. Bátorító meggyőződéssel tette hozzá: „Merem azt mondani, hogy az Egyház soha nem volt olyan jól, mint ma. Az Egyház nem bukik el: biztos vagyok benne, biztos vagyok benne!”
A Szentatya ezt követően visszatért a létezés peremvidékeinek gondolatára. Utalt az üresen álló kolostorokra és a szükséget szenvedők iránti nagylelkűségre. Végül beszélt a családról és a házasság semmissé nyilvánításának kényes kérdéséről, a következő párkapcsolatról. Utalt arra, hogy XVI. Benedek pápa is a szívén viselte ezt a kérdést. Az igazi probléma nem az, hogy áldozhatnak-e az elváltak, vagy sem. A súlyos kérdés az, hogy az Egyház vállalja-e a felelősséget az ilyen helyzetekben élő családok iránt. Az Egyháznak tennie kell valamit a házasság semmissé nyilvánítása kérdéskörében, és erről beszélni fog a nyolc püspökből álló bizottsággal, akik októberben ülnek össze tanácskozásra a Vatikánban. Az elváltak és újraházasodottak helyzete is a létezésnek egy peremvidéke – mondta.
Ferenc pápa végül baráti hangon köszönt el papjaitól — tájékoztat a találkozóról a Vatikáni Rádió olasz nyelvű honlapja.
Magyar Kurír
(tzs)
