Jön az újabb egyházellenes sikerfilm
Az alábbi beszámoló a Velencei Biennálé filmbemutatójáról készült. A szerző több alkotást is bemutat, mi most kihagyjuk a szokásos botrányos kliséket felvonultató alkotásokat és csak egyet hozunk ide, ahol a közönség felállva tapsolt, amikor elhangzott: "Fucking Catholics!"
"Stephen Frears legújabb remekművében mindössze kétszer hangzik el a "fucking" szitokszó, és olyan tökéletesen időzített és indokolt helyzetben, hogy a sajtóvetítés résztvevőitől mindkét mondat vastapsot kapott Velencében. A Philomena tökéletes film. Megtörtént eseményeket dolgoz fel: újabb szörnyű titkokat tudunk meg az írországi apácák által elkövetett rémtettekről. A Judi Dench által alakított főszereplő, Philomena fiatalkora borzalmasan alakult: akarata ellenére kolostorba adták, majd teherbe esett. A kegyes nővérek erkölcstelensége miatt ott gyötrik, ahol csak tudják, végül a gyereket is elszakítják, jó pénzért eladják egy gyermektelen amerikai házaspárnak. Philomena 50 évvel később egy valaha jobb napokat látott újságíró, Martin (Steve Coogan) segítségét kéri fia felkutatásában. Kettejük írországi és amerikai útját követi a film, ami mindvégig megtalálja a tökéletes egyensúlyt dráma és humor között: érzelmes, de sosem érzelgős (az újságírók többsége zokogott a nézőtéren), helyenként elképesztően humoros, de soha nem viszi túlzásba, és bár a téma miatt félhetnénk ettől, nem válik melodramatikussá. A Philomenában minden rendben van: tökéletes az összhang Dench és Coogan között, remek a dialógus, gyönyörű a fényképezés, lebilincselő a történet, megvan a megfelelő üzenet is. A vastapsot kapó híres felkiáltás ez volt: "Fucking Catholics!" Ami azért különösen érdekes, mert Olaszországban vagyunk, és hiába nemzetközi a filmfesztivál, a jelenlevő újságírók nagy többsége olasz. Tehát katolikus. Frears a sajtótájékoztatón többször is hangsúlyozta, hogy azt szeretné, ha a pápa is megnézné a filmet. Dench és Coogan alakításáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: az a jelenet, amikor a repülőtéri targoncán utazva Philomena részletekbe menően elmeséli az Oxfordban végzett Martinnak egy szerelmes ponyvaregény cselekményét, egyszerűen leírhatatlan. A Philomena végén akkora tapsviharban tört ki a közönség, amilyet ritkán hallani filmfesztiválon." - (Deák Zsuzsanna, Index)
A szomorú valóság az, hogy Írországban valóban követtek el szerzetesek által vezetett iskolákban szörnyű dolgokat. Tudjuk, hogy amikor kirobbant a botrány, több vezetőnek is le kellett mondani és perek is indultak. Ezért minden tényfeltáró munkát helyeselnénk, egy jó, vagy legalábbis tárgyilagos filmet örömmel üdvözölnénk. Attól tartok azonban, a fenti alkotás jóval túllépett ezen. Az alkotók felismerték, hogy az ír botrány tökéletesen alkalmas arra, hogy az egész egyházat és a katolicitást rettenetes színben tüntessék fel és - legalábbis a beszámoló szerint -, ezt a célt tökéletesen sikerült is a filmben megvalósítani. Mivel pedig a botrány alapja valóságos, mivel védekezhetünk? Kit érdekelnek a teológiai finomságok, amikor életek mentek tönkre? Kit érdekelnek a csúsztatások, amikor ettől csak "kerekebbé válik" a történet? Kit érdekel a mi kis szeretetünk, amikor végre jogosan lehet utálni minket? - sipos
