Már megint a legboldogtalanabb ország - de miért?
Szinte már meg sem lepődünk, hogy ha egy felmérés megint minket hoz ki a legboldogtalanabbnak. Egy 0–10-es skálán 4,7 pontra értékelik átlagosan a magyarok, mennyire elégedettek az életükkel. Ez az érték az OECD-országok között a legalacsonyabb, rosszabb annál is, ahogy a görögök érzik magukat (írja a portfolio.hu).
A sor végén, vagyis a legkevésbé elégedettek sorában a válság által erősebben megütött országok állnak, itt találjuk Portugáliát és Görögországot például, illetve a sor végén Magyarországot. A legelégedettebbek sorában főként északi országok szerepelnek, első helyen Svájc áll.
A sorrend más felmérések fényében nem meglepő. Az Ipsos tavalyi felmérése például azt mutatta, a magyarok között van a legkevesebb „nagyon boldog” ember, mindössze 6%, míg például az USA-ban ez az érték nagyjából 27%, Mexikóban 40% feletti volt, a legtöbb boldog ember pedig Indonéziában volt; láthatóan nem a leggazdagabb országok lakói mutatkoztak legboldogabbnak. Jellemző, hogy a hangulati felmérésekben Magyarország hátul szerepel.
Az elégedettséget a válaszadók csoportosítása szerint is vizsgálták. Ebből kiderült, kicsit elégedettebbek az életükkel a férfiak: Magyarországon például a férfiak elégedettségértéke 4,8 pont, míg a nőké 4,6 pont. Az alacsonyabban képzettek is kevésbé érzik jól magukat, azoknál, akik legfeljebb alapfokú oktatásban részesültek, az elégedettségi index 4,1 pont, míg a felsőfokú végzettségű magyarok körében 5,6 pont.
Az elégedettséget más részről vizsgálhatják úgy is, milyen arányban érik pozitív és negatív élmények a válaszadókat. A magyarok esetében a pozitív élmények aránya 69%, míg az OECD átlagában 80%."
Vajon miért van az, hogy a valóságos helyzetünknél sokkal rosszabbra értékeljük saját helyzetünket? Vajon mennyiben ludas ebben a média, amelyik állandóan a rosszat, a viszályt, a negatívat keresi? És hová vezethet még az elégedetlenség állandó szítása - nem mintha nem lehetne ehhez mindig jó és igaz okokat találni -, az állandó mosolyszünet, minden érték megkérdőjelezése és minden hamis érték felmagasztalása?
Persze a legegyszerűbb - és mindannyiunk számára elérhető - gyógyszer az, ha mi bizakodni kezdünk (Istenben, ha már másban nem tudnánk), ha mi mosolyogni kezdünk a szembe jövőre, ha mi tudunk örülni a másik javának is, ha mi kidobjuk a szemétre "panaszkultúránkat"...
És akkor kiderül, hogy nem is olyan rossz a helyzet. Hogy hazánk bőven a "középmezőnyben" van gazdaságilag, van reményünk egy jobb jövőre... esetleg ha nagyon nekilendülünk, még a gyerekeinket is biztathatjuk a házasságra, gyermekvállalásra (vagy ha már/még benne vagyunk a korban, mi tesszük ezt).
Azaz nem lebeszéljük magunkat az életről, hanem rábeszéljük magunkat az életre!
Meglátjátok: van hová előre menni!!!
Imával és szeretettel: Gyula
