Világbajnok a magyar csapat!
A masszív és fegyelmezett védekezés mellett pazar gólokat lőttünk, a magyar stílus szinte valamennyi elemét láttuk: elmozgások, csavarok, jól megjátszott emberelőnyös helyzetek.
Beérett a csapat
„A csapatnak meg kellett ragadnia a pillanatot, mert ezt az aranyat szombat este kellett megnyerni, ez az alkalom soha nem visszatérő, nem lehet javítani a jövő évi Európa-bajnokságon, nem lehet a következő világbajnokságon" - mondta Benedek Tibor szövetségi kapitány.
„Nem nagyítanám fel a tulajdonságaimat, nincs mágia. A közös munkában való hit a legfontosabb. Nagyon örülök, hogy Szivós Marci világbajnok lett, mert egy tehetséges játékos, és már nagyon megérdemelte.”
Kifejtette, a döntő előtt már a pszichológiai felkészítés dominált, nem a fizikai: 70-30 volt arány. A védekezés felé tolta el a hangsúlyt a támadás kárára az utolsó napon, ott 80-20 volt az arány.
Nem számított a rontott büntető
Hosnyánszky Norbert az elrontott büntetőn gyorsan túltette magát, a csapatot sem fogta meg különösebben. Utána kiszolgálta egy csodás passzal Szivóst, a hetedik gólt pedig ő maga lőtte.
„Nem estem kétségbe, túl kell lendülni az ilyesmin. Montenegró a végére elbizonytalanodott, mi pedig tudatosak voltunk, ez hozta meg a sikert. Nagy Viktor szenzációsan védett, életem csúcspontja ez a győzelem. Nagyobb szívvel játszottunk, azért született meg. Ugyanolyan kedves ez az arany, mint az olimpiai bajnoki volt.”
„Az volt az idei első célom, hogy a világ legjobbja legyek. Ezt a kupát akartam a kezembe fogni, ami itt van nálam. A többi csapattársamnak is jelentős és fajsúlyos céljai voltak, másként nem lehet. Ez az aranyérem a második célom volt, ami egyben elégtétel is. Annyiszor láttam már másokat a dobogó tetején örülni jó tíz év alatt, annyi keserűségben volt már részem. A jóleső megcsináltuk-érzés van bennem, és ez az aranyérem ami azt is jelenti, hogy nincs lehetetlen” - ezek már Nagy Viktor szavai voltak.
Hozzátette, kiemelkedő teljesítmény nélkül nem lehet meccseket nyerni, egyszerre mindenki törvényszerűen nem is játszhat jól, de rosszul sem. Nagyon örül, hogy biztos pont volt a kapuban.
Egy kis időszakot leszámítva a horvát meccsen, a kieséses szakaszban nem voltunk hátrányban, nem is kerülhettek pánikba.
„A lehető legjobbat adjuk ki magunkból, ez volt az alaptétel. Ne legyen bennünk hiányérzet, amikor kijövünk a medencéből. Akkor pedig bízhatunk magunkban, bízhatunk a társunkban, a szakmai stábban, ezzel együtt pedig a csapatban. Ezért tudtunk vezetni, ezért nem rohantunk az eredmény után. Nálunk mindenki sokat játszott, míg másoknál érezhetően megvoltak a cserejátékosok. Fizikálisan tudtuk, hogy végig bírjuk, de azt is, hogy a szív fej nélkül semmit sem ér” - reflektált megállapításunkra.
Madaras, az egyetlen
Madaras Norbert azzal kezdte, nagyon jó döntést hozott, amikor a visszatérés mellett határozott. Kétszeres világbajnok lett, az egyetlen Magyarországon, de ez sem a meccs előtt nem foglalkoztatta és utána sem, bár kapott üzeneteket, hogy ő a büszke cím birtokosa.
„Azt éreztem a döntő alatt, hogy jobbak vagyunk, de volt egy kis félelem bennem, nehogy épp úgy alakuljon, hogy akkor lesz vége, amikor éppen ők vezetnek eggyel. A 3-0-ás vezetés nem számított különösebben az elején, mert a 2004-es olimpiai döntőben a szerbek is vezettek, mégis be tudtuk őket hozni. De nagyon hittünk a győzelemben” - nyilatkozott.
„Két hét múlva már nem biztos, hogy megnyertük volna ezt a tornát. Meccsről meccsre lettünk erősebbek, ma pedig már úgy szálltunk le a buszról, hogy ez a miénk lesz, nem lehet a másé. Az ellenfelek talán nem vettek annyira komolyan, azt hitték, nem vagyunk olyan jók. Az előző évek csapatait ugyanakkor meg kell védenem. Több volt azokban az években, de ahogy mentünk az alagútba, mindig közbejött valami, és nem tudtunk kijönni. És nem tudtuk kihozni a maximumot, most ellenben sikerült: új edzővel, új csapattal. Az előző évekért így értelemszerűen van bennem elégtétel.”
A másik újonc Bátori Bence így érzékeltette boldogságot. „A nyakamban lógó aranyban az életem van benne.”
(sportgeza.hu)
