Tanúságtételek a törökbálinti Szeretetláng kápolna életéből - 1. rész
“Amikor az Úr Jézus a kegyelem érintése által megnyitotta bensőmet annak befogadására, rögtön átadott a Szűzanyának, aki a kegyelmi élet csodálatos útján elvezetett Törökbálintra, a Szeretetláng Kápolnába. (Ő mindig, mindenkor és arra a helyre visz bennünket, amikor és ahol megkapjuk mindazt ami lelkünk javára válik, ami által “növekedünk” Ennek feltétele, hogy kérjünk egyre mélyebb alázatot, vállaljuk az önmegtagadást, az áldozatokat.) Ebben a Kápolnában, és közösségben igen sok kegyelmet kaptam, és kapok. Itt kaptam a vágyat az egyszerű, gyermeki szívvel mondott ima után, itt láttam meg az utat is, mely ennek a szívbéli állapotnak az eléréséhez vezet.
Ebben az időszakban legfőképpen fiamért szenvedtem, akit 1994 óta állandóan gonosz lelkek zaklattak, iszonya-tos testi-lelki, értelmet gyötrő szenvedéseket okozva neki. Ezeket Ő teljes lelki értelmi sötétségben élte meg, vagyis nem volt tudatában megkötözöttségének, így semmiféle segítséget nem fogadott el! Nem ment el orvoshoz, pszichiáterhez, minden felajánlott lelki beszélgetést, imát, legfőképpen templomba való elmenetelt visszautasított. Fiam kiemelkedő értelmi képességű, - matematikusnak készült -, de képtelen volt ebben az időszakban elmenni vizsgázni. Addigra már a kényszeres nem evések, nem alvások, és egyéb iszonyatos “parancsok” miatt (csak ha bizonyos mozdulatokat elvégzett, akkor kelhetett fel az ágyból, nem válthatott ruhát, stb,) legyengülve képtelen volt értelmesen cselekedni. Volt olyan, hogy 58 kg-ra lefogyott, mert az volt a “feladat” (amit parancsba adtak neki), hogy Ő tud a világon a legjobban éhezni. (190 cm magas!) Éveken át minden testi-lelki szenvedést vállaltam vele, így tudta csak az anyai szeretetet tapasztalni, annyira, hogy a végleges összeomlástól visszatartotta. Kitartó, állhatatos imával böjtökkel, zarándokutakkal, - ahogy állapotbeli kötelességeim engedték – töltött idő után fokozatosan javult az állapota. Emellett két lányom - Isten kegyelméből - megtért, azóta is keresztényi életet élnek, beleértve természetesen a próbatételek nehezebb időszakait is! (16 és 19 évesek) Egy alkalommal részletesen elmondtam a közösségben az elmúlt évek küzdelmeit, hogy fiam sokat gyógyult, de nem tud teljesen megsza-badulni. Ettől kezdve folyamatosan imádkoztak érte. 1-2 hét múlva a fiam végignézett magán, és azt mondta: “ez nem én vagyok, én nem szeretek mosdatlan, elhanyagolt, rongyos lenni! Nem értem, ami velem az elmúlt években történt, az nem az én akaratom volt!” Azóta ÉL, élni akar! Ez persze nem megy zökkenőmentesen, egyik napról, a másikra, mert nem könnyű bepótolni 8-10 évet, de meggyógyult! Dicsőség az Úrnak!
Ahogyan kezdtem tanúságtételemet, úgy fejezem be. Nem egyedülvalónak, de egymásnak teremtett bennünket az Isten, semmit nem szabad megtartanunk, kisajátítanunk, amit azért kapunk, hogy gyümölcseit szétosszuk testvéreink között! Ilyen a gyógyító ima is... (Sz-né Erzsébet Budapest)
“Idén több alkalommal voltam Törökbálinton Szentségimádáson és amikor csendes ima van, akkor saját szavainkkal fordulunk a drága Jézushoz. Engem a Lélek arra indított, hogy magamban imádkozzak az Úrhoz és kérjem életem minden bűnére Isten bocsánatát. “Uram, te Tudod, milyen gyarló vagyok, tisztíts meg kérlek minden bűnömtől, még a szívem mélyén található rossztól is, hogy tiszta szívemben fogadhassalak és áldhassalak egy örökkévalóságban. Meglepődtem, amikor az egyik testvér imádság közben azt mondta, hogy az Úr megtisztítja valaki szívét - egy tiszta szívet látott és benne az Úr Jézus keresztjét. Én pedig eközben csodálatos békét éreztem a szívemben és végtelen szeretetet. Dicsőség az Úrnak és az Ő drága Édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának. Ámen.” (B. Józsefné, Dabas)
(Folytatjuk.)
