Élő Szeretetláng - 1. rész
„Gazdag vagyok, és mégis koldulok a ti szeretetetek után.” (Sz.L. 1963.01.06.)[1]
Még mindig két hatalmi zászló van kitűzve a földön - ahogy azt Loyolai Szent Ignác leírta. Az egyik Jézus Krisztus zászlója és Isten Országáé. A másik pedig a sátán birodalmának zászlója. Nincs harmadik út, nincs semleges terület.
Tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus már győzött a kereszten az ellenség minden ereje fölött, hatalmat és erőt vett rajtuk, ezért az Ő nevére meg kell hajolnia minden térdnek a mennyben, a földön és az alvilágban1. Hittel vallhatjuk - akkor is, ha érzékeink, tapasztalataink olykor ellentmondanak ennek - hogy Isten országában élünk. Jézus Krisztus jelenlétében és pásztorlásával, a Szentlélek erejében. Az Istennel való „együttsétálás” (mint az Édenkertben) gyümölcsei mutatkoznak életünkben, személyiségünkben. A Szentlélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, türelem, békesség, jóság, kedvesség, tisztaság, önmegtartóztatás. A Szentlélek gyümölcsei és megnyilvánulásai (karizmái: erők, hit, gyógyítás, szabadítás, nyelvek, nemei, prófétai szó stb.) tulajdonképpen Jézus szemé-lyiségjegyei és cselekvései bennünk és körülöttünk amelyek a vele való egyesülés folyamatában jelennek meg életünkben.
Ugyanígy, a sátán személyiségjegyei és megnyilvánulásai jelennek meg az ő uralma alatt élő embereken. Azt pedig tudjuk, hogy a sátán embergyilkos kezdettől fogva, aki azért jött, hogy öljön és pusztítson. Mindmáig mint ordító oroszlán jár körbe, lesvén azt, hogy kit nyelhet el. Az ő életében való részesedés gyümölcsei a gyűlölet, harag, paráznaság, hazugság, káromlás, haszonlesés, bujaság, félelem, viszály, stb. Neki is meg vannak a maga „misztikusai”, akik látomásokkal dicsekednek, jövőt mondanak és hazug eszméket terjesztenek. Neki is vannak „karizmatikusai” akik erődemonstrációkat mutatnak be, csodát tesznek, hipnotizálnak és minden lehetséges módon igyekeznek elámítani az embereket.
M. Scott Peck keresztény pszichológus évek óta foglalkozik az emberi gonoszság lélektanával, s részt vett több egyházi ördögűzésen is. Tapasztalatai alapján így ír[2] a sátánról: „Bár a Sátán valóságos hatalommal rendelkezik, vannak szembeszökő gyengeségei is (...) az ördögűzés során nemcsak az ördögi zsenialitás, hanem az ördögi ostobaság is lelepleződhet előttünk. (...) Ha a Sátán nem lett volna olyan elképesztően gőgös és nárcisztikus, akkor minden valószínűség szerint egyáltalán nem is fedte volna föl magát. Kevélysége túltesz az eszén s így ez a hazug démon egyben egy hencegő alak is. Ha tényleg olyan okos lett volna, akkor már rég otthagyta volna mindkét beteget, már jóval az ördögűzés előtt. Ő azonban nem engedhette meg magának a vereséget. Mindenképpen győzni akart, ezért mindkét esetben az utolsó percig kitartott - aminek az lett az eredménye, hogy most már én is és mások is jól ismerjük őt.
Tapasztalatom szerint két további vakfoltot is megfigyelhetünk a Sátán intelligenciájában. Az egyik az, hogy extrém énközpontúságából következően soha nem értheti meg a szeretet lényegét. A szeretetet csupán olyasvalaminek tekinti, amely ellen harcolnia kell, s amelyet esetleg még utánoz is, de amely őbelőle teljességgel hiányzik, és amit ő egyáltalán nem is ért. A Sátán számára a szeretet csak egy ízetlen tréfának tűnik. Az áldozatvállalás fogalma teljességgel ismeretlen számára. Amikor az ördögűzés során a résztvevők a szeretet nyelvén beszélnek, akkor a Sátán nem is érti, mit mondanak. Amikor pedig szeretetteljesen viselkednek, akkor a Sátán a legalapvetőbb elvekkel sincs tisztában. (...)
A Sátán viszont, aki önmagát ugyanúgy becsapja, mint másokat, nem is érti, hogy lehet az, hogy valaki esetleg nem akarja becsapni magát. Annyira el van telve saját akaratával és annyira gyűlöli az igazság fényét, hogy számára az emberi tudomány(os gondolkodásmód) teljesen érdektelen és értelmetlen.
Gyarlóságai azonban nem szabad, hogy elfeledtessék velünk a Sátán erejét sem. Rendkívül szuggesszíven próbálja ugyanis a fejünkbe verni hazugságait.”
Minden keresztény ember, aki gyakorolja vallását, különleges ostrom alatt áll. A gonosz lélek kipróbálja rajta minden erejét, hogy legyőzze, vagy legalábbis akadályozza őt a krisztusi úton. Szétszórja gondolatait, tisztátalan vágyakat kelt benne, gonosz sugallatokkal támadja, betegségekkel, fáradtsággal, félelemmel igyekszik lebéklyózni személyiségét - azaz igyekszik őt minden módon kilökni a Szeretet hatóköréből, hogy markába kaparinthassa. Ahogy a Szeretetláng Lelkinapló írja: „A gonosz vihogva nyújtja ki karjait és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!” (1962.05.14.)
Ha azonban Krisztussal maradunk, mindig vesztesként kell távoznia, hiszen Jézus minden gonoszt legyőzött a kereszten! Halál, hol a te fullánkod? „A félelem oktalanság, mert még mindig önteltséged visszatükrözése.” (1962.12.01.)
Valóban, az „óemberünk” öntelt, a krisztusi „új ember” önzetlen. Az óember magára gondol, az új ember a másikra. Az óember mindent birtokolni akar, s végül mindent elveszít, a krisztusi ember mindenkit szeretni akar, s így végül mindent elnyer. Az óember fél és bizalmatlan, az új ember bátor és bizalommal teli.
Aki fél, még nem lett tökéletessé a szeretetben - tanítja a Szentírás. A tökéletes szeretet pedig nagyon egyszerű, határozott, szelíd és gyakorlatias. Kalkuttai Teréz anya így tanítja erről nővéreit: „Ne gondoljátok, hogy a szeretetnek rendkívülinek kell lennie ahhoz, hogy igaz legyen. A mindennapi élet kis dolgai: a hűség, a pontosság, egy-egy kis jó szó, egyszerűen a rágondolás másokra, az ahogyan hallgatunk, ahogyan nézünk, beszélünk és cselekszünk. Ezek a valóságos szeretet cseppek, amelyek élénk lánggal táplálják szívünket.”
A gonosz lelkekkel szembeni védelem legbiztosabb útja a Jézussal való egyesülés útja. Így mi magunk is élő szeretetlánggá válhatunk, amelynek fényétől a sátán megvakul, összezavarodik, tehetetlenné válik.
Az egyesülés útja Isten önkinyilatkoztatása bennünk. Pál apostol tanúságot tesz erről a Galata-levélben, amikor azt írja: „Istennek úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem.” Ez a kinyilatkoztatás árad szívünkből ki fokról fokra - kegyelmet kegyelemre halmozván - életünk, személyiségünk minden területére.
Az egyesülés nem lehetetlen. Pál apostol így kiált fel: Élek én, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem. S hozzáteszi: nekem a halál nyereség, az élet Krisztus. Ugyanezt vallották Jézus tanítványai minden korokban. Szemük előtt pedig ott lebegett a legnagyszerűbb példa: Mária. A Szűzanya, aki születésétől kezdve az egyesülés útját járta. Már fogantatásában megérintette őt az Isten, óvván az áteredő bűntől. (Mint tudjuk, Keresztelő Szent Jánost is már anyja méhétől kezdve eltöltötte a Szentlélek, s mi magunk is ebben részesedünk a keresztségben.) Szívében már ott ég a Szeretet tüze, midőn testében is fogan ugyanazon Szeretet lelke által. Erzsébetet köszöntve szavain keresztül kiárad a Szentlélek, felujjong a magzat és az idős asszony Istent dicsérő szavakban tör ki, hogy aztán először jelentse ki unokahúga Istenanyaságát.
Mária Istennel egyesülve járja végig az örömök és szenvedések útját, hogy végül az Egyház anyjaként mindannyiunk számára közvetíthesse fiát, Jézust. Mivel tökéletesen egyesült Istennel - amennyire ember ezt megteheti - ezért tökéletesen tudja közvetíteni is, mint minden kegyelmek anyja. A szívében lobogó szeretet valóban a Szeretetláng, a tökéletes Isten- és emberszeretet lángja, Jézus Krisztus közvetítése életünkbe.
A Medjugorjeban 1983. november 28-án, hétfőn Jelenának adott üzenet (imádság - felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének) nagyszerűen mutatja e Szeretetláng egyetemes jellegét:
Ó Mária jóságtól túlcsorduló Szeplőtelen Szíve,
Mutasd meg irántunk való szereteted.
Szíved lángja, ó Mária,
Szálljon le minden népre.
Végtelenül szeretünk,
Írj szívünkbe igazi szeretetet,
Hogy szívünk vágyakozzék utánad.
Ó Mária, szelíd és alázatos szívű,
Emlékezz meg rólunk,
ha bűnt követünk el,
Tudod, hogy mi emberek bűnösek vagyunk.
Végtelenül szent és anyai szíved által
Gyógyítsd minden lelki bajunkat.
Tégy bennünket képessé,
Hogy rátekinthessünk anyai szíved jóságára,
És így megtérhessünk,
Szíved lángjához.
Ámen.
De nem csak Medjugorjeban, hanem a világ számos pontján ugyanez az üzenet: „Adjátok át a szeretetlángot! A szeretetlángot, amely szívemben ég! Azt akarom, hogy boldogok legyetek. Azt akarom, hogy megértés legyen köztetek.”[3]
A Kindelmanné Szántó Erzsébet által lejegyzett Szeretetláng Lelkinapló azonban nem csak feltárja előttünk Mária Szeplőtelen Szívének e nagy titkát, hanem bevezet annak mélységeibe és megmutatja az élő szeretetlánggá válás útját - az Istennel való teljes egyesülés útját. Ennek vezérfonalaként tanítja nekünk Jézus a nagy Szeretetláng-imát.
„Szeresd ezt az imát, melyre azért tanítottalak meg, hogy minden szavába akkor és úgy fogódzál bele, hogy mindenkor megtaláld az erőt, melyre lelkednek szüksége van.” (1964.04.17.)
„És megkért az édes Üdvözítő, hogy imádkozzam el Vele az Ő óhajtásait:
Lábunk együtt járjon.
Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Bensőnk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen és összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.
Ezt az imát teljesen magamévá tettem. Ezt Ő már oly sokszor átelmélkedte velem, és azt mondta, ezek az Ő örök óhajtásai. Azért tanított meg erre, hogy adjam tovább. Tegyük magunkévá az Ő örök gondolatait, óhajtásait, minden erőnkkel és egész elménkkel.
Az Üdvözítő miután megkért, még így szólt:
Ez az imádság is eszköz a kezetekben, mert ha valaki így együttműködik velem, ezáltal is megvakul a Sátán, és világtalansága által a lelkek felszabadulnak a bűntől.” (1962. május 4. - A Lelkinapló a sátán „megvakítása”, tehetetlenné tétele fontos eszközének mondja a szentmisét, a kegyelem állapotában felajánlott munkát, virrasztást, stb. is.)
Mi sem teszünk mást most, mint hogy átelmélkedjük ezt az imát, hogy az kialakítsa életünkben a krisztusi személyiséget. „Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak én uralkodom benned. Az Én testem és vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogság lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!” (1962.10.09.)
Részlet Sípos (S Gyula Élő Szeretetláng című könyvéből.
2001. M.I.N.D.
[1] 1. Ebben az írásban - ellentétben a Kis Regulával - az elmélkedő jelleg miatt nem ragaszkodtunk a szigorú jegyzet-anyag készítéséhez. A szentírási idézetek a Bibliát olvasó emberek számára ismertek, így azokat ebben az írásban külön nem jegyzeteltük. A Szeretetláng Lelkinaplóból vett idézetek után zárójelben közöljük az eredeti lejegyzés dátumát.
[2] 2. M. Scott Peck: Ördögi emberek - az emberi gonoszság lélektana, 263-264. old.
[3] 3. A Szent Szűz szavai az első üzenetben, Nadzsuban, 1985. július 18-án.
