A Szeretetláng kegyelmi hatásai Erzsébet asszony életében
A Szűzanya többször kéri A Szeretetláng lelki naplóban, hogy engedjük már meg, hogy a Szeretetláng kiáradjon ránk és így a kegyelmi hatásai megjelenhessenek az életünkben. Azt is olvashatjuk, hogy a Szeretetláng olyan nagy kegyelmi kiáradás, amilyen még nem történt, mióta az Ige testté lett. Egykor a Szűzanya testileg szülte Jézust a világra, most pedig lelkileg adja nekünk, olyan tökéletesen, ahogyan csak ő tudja adni.
(Természetesen mi is át akarjuk adni Krisztust az embereknek, amikor hirdetjük az örömhírt, imádkozunk, és igyekszünk krisztusi életet. A legnagyobbak között ott van Péter apostol, Pál apostol, az evangelisták, a nagy szenek, és hosszan lehetne sorolni a példákat, de a legnagyobb apostol és evangelizátor, aki máig itt jár közöttünk és cselekszik, az a Szűzanya gondoljunk csak a Mária-jelenések hatására…)
(…)
A Szeretetláng azt a kiváltságot adja nekünk, hogy Mária segítségével, Mária által öltözünk be Krisztusba, egészen krisztusivá formálódva. A Szeretetláng kegyelmi hatása pedig abban is megnyilvánul, hogy a krisztusi jellemvonások megjelennek az életünkben úgy, ahogy Szűz Mária életében megjelentek és Mária jellemvonásaivá váltak, aztán ahogy Erzsébet asszony életében is megjelentek és ahogy a mi életünkben is megjelenhetnek és remélhetőleg meg is jelennek.
Nézzük most meg, itt most csak kivonatosan, mik lehetnek ezek a kegyelmi hatások – a teljesség igénye nélkül -, amelyek átjárnak és átalakítanak, krisztusivá tesznek minket is, ahogy egykor Erzsébet asszonyt is.
A legelső ilyen kegyelmi hatás az imádság szeretete.
Jézus és a Szűzanya is az imádság embere volt. Máriának nem mosogatás közben jelenik meg az angyal, amikor épp otthoni munkát végez, nem is valami szórakozás közben, hanem imádság közben! Mária az elmélkedő imádság embere volt, aki sok időt töltött imában Istennel. Ismerte az ószövetségi igéket. Amit hallott, azt később is a szívében forgatta, hogy a legteljesebben megérthesse. (…)
Erzsébet asszony is az imádság embere volt. Az volt a vágya, hogy minden nap ott lehessen az Oltáriszentség előtt. (Ez az 1960-as években nem volt olyan egyszerű történet. Most sem az.) De kiharcolta, hogy megkaphassa a templom kulcsát és bemehessen a tabernákulum elé imádkozni. Otthon aztán folytatja a rózsafüzérrel és más imákkal... (…)
A második kegyelmi hatás az érteni vágyás.
A Szűzanya azt kérdezi az angyaltól: Hogyan lehetséges ez, hiszen férfit nem ismerek? (…) Meg akarja érteni a dolgokat! Így aztán, amikor az angyal elmagyarázza neki, és ő megértésre jut, kimondja a hitből fakadó engedelmesség szavait: legyen nekem a te igéd szerint.
A lelki naplót olvasva figyeljük meg, hogy Erzsébet asszony mennyit tusakodik azon, hogy hogyan fog ez vagy az megtörténni. Jézus pedig újra és újra elmagyarázza neki, cselekvési tervet készít és feladatokat ad – például, hogy legyen 12 templom, ahol egyszerre legyen felajánlás, keresse fel a papokat, menjen el a püspökhöz, stb.
Erzsébet asszony is érteni akarja a dolgokat. Néha leírja, hogy nem is tudja pontosan leírni, mi történik vele, de a lelkében érti, érzi a dolgok értelmét. (Az elmélkedés átmegy szemlélődésbe, amikor az érzékek már elcsitulnak, és Isten úgy van jelen, hogy nem az értelmemmel fogom fel. Később kell valahogy az értelmemmel megpróbálni feldolgozni mindazt, amit átéltem ebben a belső egyesülésben.) (…)
A harmadik a hit kegyelme és a hitben való járás.
Amikor a Szűzanya hitben kimondja a maga igenjét, akkor Isten ígérete valósággá válik életében. A hite meg-határozza az egész életét. „Legyen nekem a te igéd szerint.”
(…)
Ha olvassuk a lelki naplót, abban láthatjuk Erzsébet asszony belső tusakodását, hogy hinni tudjon és ezt a hitet meg tudja őrizni szívében. (…)
Hinnünk kell, hogy a Szűzanya valóban kiárasztotta ránk az ő szeretetlángját. Jézus szól hozzánk, a Szűzanya szól hozzánk. Hinnünk kell, a támadások és kísértések idején is, a csalódások idején is, miként Erzsébet asszonynak is. Mint amikor Jézus elküldi a püspökhöz, hogy adja át neki a Szeretetláng-üzeneteket. Erzsébet elindul nagy reménnyel, hogy valami jó fog történni, de nem történik semmi, vagy épp az ellenkezője történik. Neki azonban továbbra is hinnie kell, hogy amit Isten mondott neki az igaz. Egy olyan harcot kell neki megvívnia hitben, ami nekünk kamatozik. Mert mi ugyanebben a hitben járunk, amiben ő járt, és az ő győzelmének mi vagyunk a haszonélvezői. (…) Erzsébet asszony megharcolja a hitnek a harcát Krisztusban és a Szűzanyában azért, hogy ez a mozgalom legyen. Az 1960-as években, a vasfüggöny mögött mondatokat mert leírni, mint hogy a Szeretetláng az egész világon el fog terjedni – ez akkor teljes képtelenségnek tűnt, mára pedig valósággá vált. (…)
A negyedik a szolgáló szeretet.
„Íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” „Az Úr szolgáló leánya” - a Szűzanyának ez a mennyei neve. Amint olvassuk a Jelenések könyvében: aki kitart annak egy kis fehér követ adok és arra rá lesz írva a mennyei neve, amiről nem tud más csak ő és én. (…)
Szűzanya megtapasztalhatta a szegény özvegyek életének a nehézségeit is. Nem volt egyszerű élet! Akkor még nem volt nyugdíj, társadalombiztosítás, csak a rokonok segítsége, ha azok akarták. Bizony, szolgálnia kellett, fel kellett nevelni a fiát... - és ugyanezt látjuk viszont a Szeretetláng lelki naplóban, Erzsébet asszony életében is. Özvegyként felnevelte a hat gyerekét, aztán felnevelte az unokáit, és végig ebben a szolgáló szeretetben maradt benne. Ennek a szolgáló szeretetnek más volt a formája és tartalma, amikor még kisgyerekei voltak, más volt, amikor már terjedt a Szeretetláng és elhívták előadásokat tartani, változott az egyházi szolgálata, a templom takarítása és a szentségimádás rendje, de mindig szolgáló szeretet maradt. (…)
Az ötödik kegyelmi hatás a készség az engedelmességre.
„Legyen nekem a te igéd szerint.”
Ez egy hallatlanul fontos dolog, mert nem tudunk előre haladni Krisztusban, ha nem tudunk engedelmesek lenni. De hogyan tud valaki Istennek engedelmeskedni, ha nem tud embernek engedelmeskedni (…)
Amikor először kezdtem el olvasni a Szeretetláng lelki naplót, még nem értettem ezt a fajta erős engedelmességet, ami nélkül viszont nem lehet Isten küldetésében megmaradni. Miért mondja Jézus Erzsébet asszonynak, hogy menjen, és mutassa meg a lelki vezetőjének az üzeneteket, aztán kövesse, amit az mond. A lelki vezető pedig pont az ellenkezőjét mondja, mint amit Jézus. Szegény Erzsébet asszony hazajön összetörve – miért kellett ennek így történnie? Hiszen Jézus előre tudhatta, mit fog mondani a lelki vezető - akkor miért küldte el oda?
Ez az engedelmesség próbája. Megteszem-e akkor is, ha tudom, hogy kudarcot vallok.
Menj el a püspökhöz – mondja Jézus Erzsébet asszonynak. A püspök elküldi. Menj el újra hozzá. De miért? – kérdezhetjük. Házhoz menjünk a pofonért?
Erzsébet azonban újra és újra engedelmeskedik, és megteszi, amit Jézus kér tőle. Ebben a folyamatban aztán összetörik az önző én, a büszkeség, a saját gondolatomhoz való ragaszkodás, összetörik mindaz, ami akadálya lehet annak, hogy Isten műve teljességre jusson. (…)
Isten keresztül visz minket a próbatételeken és engedi, hogy összetörjön a szívünk. Az engedelmességet ugyanis be kell gyakorolni. Isten ezért belehelyez az életünkbe olyan szituációkat, amiben ezt begyakorolhatjuk.
Ez történik Erzsébet asszonnyal is. A lelki naplóban számos dolog van, amit Erzsébet asszony leír, amiben hinnie kell, de aminek a valóságban semmi jele nem mutatkozik. Erzsébet leírja, engedelmeskedik és újra és újra megteszi azt, amire az égiek kérik – míg aztán lassan-lassan mindez átjön a valóságba, és egy olyan mű kerekedik belőle, ami elterjed az egész világon. (…)
Jézus mondja: „Bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű, csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem egy kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára.” (1962. augusztus 7.)
Határozottságra és erős akaratra van tehát szükségünk – csak ennek az erős akaratnak be kell hajolnia Isten akarata alá. Még az önmegtagadáshoz is akarat kell. Ahhoz, hogy meg tudjam tagadni önmagamat, akarnom kell megtagadni önmagamat. Mert ha nem akarom megtagadni önmagamat, akkor végül ott vagyok, hogy már megint csak én vagyok önmagamnak, én vagyok önmagam istene. Az pedig a sátán útja…
A hatodik kegyelmi hatás az állhatatosság, a kitartás a felismert igazságban, szeretetben.
A Szűzanya a kánai menyegzőn azt mondja a szolgáknak, Jézusra mutatva: „Tegyétek amit mond!”. Szemléljük kicsit a Szűzanyának ezt a rendíthetetlen kitartását, erős akaratát a felismert jó mellett! (Azaz amellett, hogy segíteni kell az ifjú párnak, hogy ne maradjanak szégyenben a lakodalmukon.) Még Jézus sem tudja eltántorítani őt ettől – pedig megpróbálja: „mi közünk nekünk ehhez, nem jött még el az én időm” -, ezzel szemben rendíthetetlenül bízik a Fiában, hogy végül úgyis segíteni fog, ha itt van az ideje, ha nincs. És igaza van! Jézus végül enged a sürgető szeretetnek… (…)
Addig harcolunk, amíg a győzelem ideje el nem érkezik. Amíg a pusztán át nem érünk a kegyelembe. Ezt élte meg Erzsébet asszony is. Kitartott állhatatosan abban a hitben és bizalomban, hogy a sok szenvedés nem hiábavaló. Neveli a gyerekeit, majd az unokáit, közben egyik kudarc a másik után éri. Mégsem teszi félre, a fiókba az iskolás füzetbe leírt égi üzeneteket, hogy az csak a múlt, egy lezárult korszak, de most már nem ezt kell csinálni. Pedig 1965 után az üzenetek is megritkulnak, mintha Isten elhallgatott volna. Erzsébet asszony azonban folytatja, viszi előre a neki adott küldetést. Akkor is, amikor már nem bíztatta minden nap a Szűzanya. Ugyanúgy imádkozott, ugyanúgy elment minden nap a templomba, ugyanúgy igyekezett átadni az embereknek Isten üzenetét, ugyanúgy próbált közösséget létrehozni.
A saját akaratát benne tartotta Isten akaratában, amit megértett, és ezzel az állhatatossággal áttört minden sötétségen, minden akadályon, és Isten kegyelmét le tudta esdeni az égből – ugyanúgy, ahogy a nagy szentek tettek, ugyanúgy, ahogy a Szűzanya tette. (…)
A sátán megvakítása.
Amikor Jézus elkezdi nyilvános működését, az emberek azt hiszik, hogy megbolondult. Mások azt híresztelik róla, hogy falánk és borissza ember, bűnösök barátja. Ismerjük a vádakat, a csapda helyzeteket, amiket a gonosz lélek állít fel, hogy azokkal megfogjon és elbuktasson. Jézus azonban felismeri az összes csapdát, egyikkel sem tudják megfogni. De a csapdát a Szűzanyának is felállították, ő is szorongató helyzetbe kerül. A rokonok taszigálják jobbra-balra: a fiad megbolondult, csinálj valamit, vagy talán te is bolond vagy? És jönnek a semmire se jó tanácsok, fenyegetések, kényszerítések… (…)
Ha krisztusi életet akarunk élni, akkor biztos, hogy az ellenállásba fog ütközni, mert a világ ellenáll, a gonosz lélek pedig még jobban ellenáll. A világosság összeütközik a sötétséggel és ez megjelenik az életünkben. Ez a küzdelem része az életünknek. A szorongás és nyugtalanság azonban, ami ránk tör, nem a végső realitás! A realitás Krisztus, és az Ő győzelme, amit a Szeretetláng közvetít felénk.
A Szűzanya Szeretetlángja megvakítja a sátánt, a gonosz lélek „világtalanná”, tehetetlenné válik a Szeretet világosságában, mert semmit sem ért a szeretetből.
A Szeretetláng csodákat tesz a szívek mélyén. Az egyik csoda, amit meg tud tenni a szívek mélyén, hogy a szorongást és csüggedést ki tudja söpörni, illetve, amíg benne vagyunk, addig is meg tudja adni az erőt, hogy kitartsunk benne. A gonosz lélek pedig előbb-utóbb elmenekül, mert megpróbálja minden fegyverét, de nem tud győzelmet aratni. Egyszer csak eltűnik minden sötétség és megérkezik Isten békéje és öröme – a Szeretetláng által Isten győzelmet arat. Ezért kérnünk kell, hogy a Szeretetláng szabadító ereje áradjon ki ránk, hogy ahogy Erzsébet asszonyt megtartotta, úgy tartson meg minket is…
A mélységben.
A sötétségnek a legmélye a keresztfa, illetve az Édesanyának a keresztfa alatt. (…) A keresztfa alatt ott áll a Szűzanya, és tehetetlenül nézi haldokló Fiát. Minden remény veszni látszik. Talán Szűzanya az egyetlen, akiben még pislákol a hit és a remény, hiszen ő érthette meg leginkább Jézus küldetésének teljes magasságát és mélységét. Ő is hallotta Jézus szavait, hogy az Emberfiának szenvednie kell és harmadnapra föltámad – és biztosak lehetünk benne, hogy Mária nem futott el ez elől a gondolat elől úgy, ahogyan az apostolok elfutottak, akik erről hallani sem akartak. (…) Végig élni Istennel ezt az életet, úgy ahogy az számunkra adatott, azokkal a kegyelmekkel és nehézségekkel, amik adottak. Ezt tette Erzsébet asszony is. A családja meghal, a nagybátyja ágyasának akarja, menekülnie kell, olykor egy padon alszik a szabad ég alatt. Szerzetesnővér szeretne lenni, de mindenütt elutasítják, mert nincs hozománya. Ezek az összetöretés pillanatai. Aztán végre találkozik egy rendes keresztény férfival, megházasodik, megszületnek a gyerekek, boldogok - és akkor meghal a férj. Aztán jönnek a keresztényüldözés évtizedei, neki nehéz fizikai munka mellett özvegyként kell nevelnie a gyerekeit, és közben hűségesnek maradnia Istenhez. Mennyi összetöretés, milyen nehézségeken kellett keresztül mennie!
Aztán az Úr megszólítja és üzeneteket ad - és nem hisznek neki. Senki sem lehet különb a mesterénél – Jézusnak sem hittek, neki sem hisznek…
A sötétség mélyén van egy pillanat, amikor ha Isten nem tart meg, elveszünk. Jézus Krisztus azonban kitartott az Atya mellett mindvégig, és győzött a mélységben is. A Szűzanya kitartott vele együtt, és Krisztus győzelme az övé is. Kérnünk kell az ő segítségét, és akkor a Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása megerősít minket is a mélységek ezen pillanataiban.
A kilencedik kegyelmi hatás: győzelem.
Nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé és a győzelemé! Krisztus győzelmét éli a Szűzanya további életében. (…)
A győzelem ígéretét olvashatjuk a lelki naplóban és ezt a győzelmet tapasztalhatja meg Erzsébet asszony is: „Tu-dod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet, és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füst-jével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld bor-zalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt… (…) Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, hanem orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok.” (1963. május 19.)
Részlet Sípos (S) Gyula: "Egy asszony, aki minden tiszteletre méltó - Kindelmanné Erzsébet asszony és a Szeretetláng lelkiség" című könyvében. Lásd bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/20664-egy-asszony-aki-minden-tiszteletre-melto-kindelmanne-erzsebet-asszony-es-a-szeretetlang-lelkiseg
