Történetek az isteni gondviselésről: Találkozás a Nagy Almában, Szív-hang
TALÁLKOZÁS A NAGY ALMÁBAN
Évente egy hónapot Floridában nyaraltunk anyósomnál. Egy 24 emeletes felhőkarcolóban lakott Miamiban, egy szintén magyar, zsidó hölgy, Mrs. Hermina Aaron szomszédságában. Mrs. Aaron fia, Yossie is nagyon kedves, vendégszerető volt, így néhány alkalommal meghívtak bennünket beszélgetni, kirándulni, vacsorázni. Hermina néni elmesélte fiatalkorát, amikor a szülőfalujában is elindult a zsidók deportálása, és neki is mennie kellett.
A koncentrációs táborban egy ok miatt úszta meg a gázkamrát a madárcsontú, pici hölgy: kiválóan masszírozott. A német felügyelő nők nagy igényt tartottak rá.
A tábor felszabadulásakor szélnek eresztették őket Auschwitzból élelem és ruházat nélkül. 36 kilósan, meztelenül kezdett el gyalogolni a többi fogolytársával egy ausztriai menekülttábor felé. Útközben az emberek, akiknek a háza mellett elhaladtak, felöltöztették és etették őket. Hermina sikeresen elért a táborba, ahol megismerkedett egy fiatalemberrel, Áron Józseffel. Hozzá ment feleségül, majd született egy kisfiuk, szintén József névvel. Amikor a kicsi 2 éves lett, egy zsidó testvérpár, ékszerészek, kölcsönadtak 500 dollárt a családnak, hogy elhajózhassanak Amerikába. Áron úr fogadkozott, hogy visszafizeti a pénzt, akárhogyan is. Az ékszerészek pedig azzal a megnyugtató egyezséggel álltak elő, hogy ha ők is elhajóznak majd egyszer, és véletlenül találkoznának Amerikában, akkor visszaadhatja.
Nos, kereken tíz esztendő múlva, pontosan azon a napon, amikor ez az eset az ausztriai menekülttáborban történt, a testvérpár és Hermináék New Yorkban összefutottak az utcán. És igen! Visszafizették a tartozást.
„Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!”
*A családnak Amerikában nevet kellett módosítani, így lett Áron Józsefből Yossie Aaron.
SZÍV-HANG
Eszter lányom kicsi korától kezdve introvertált, érzékeny kislány volt. Nem neveltem vallásosan kezdetben, de 6 éves korában megtértem, onnantól kezdve lépegettünk előre együtt a hit ösvényein. Szép fokozatosan bekerültek a családba bibliák, képek, szobrok. Már gimnazista volt, amikor december közepén elérkezett a guadalupei Szűzanya ünnepe. Elmeséltem neki a történetet, hogy Mexikóban hogyan jelent meg a Szűzanya, hogyan keletkezett a kép, továbbá, hogy a kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik. A tudósok azt is megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészséges ember testhőmérséklete. Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115-ös pulzust mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg. Így tudtuk meg, hogy a szöveten megjelent képen egy kismamát láthatunk.
Levettem a polcról a szobrot, amit erről a képről mintáztak, és a kislányom kezébe adtam. Ő kamaszos kajánsággal a hangjában, széles mosollyal így szólt: „Mekkora lenne már, ha hallanám én is a kisbaba szívverését!”
Erre én magamban Istenhez fordultam, szívem mélyéből kértem Őt a csodára, természetesen csak némán, hogy Eszter ne lássa. Ezután megkértem, hogy tegye a füléhez a szobrot, a kismama hasánál, hátha meghallja.
Ő még nevetett is, és zavarban volt előttem, hogy tényleg odateszi a füléhez a szobrot. De fél percen belül az arca elváltozott, elvörösödött, és azonnal könnyek szöktek bele, ahogy felkiáltott: „Hallom! Anya, hallottam!!” Erre én is gyorsan átvettem tőle, és hallgatóztam, de nekem nem jutott ki a csodából.
Ő mélyen megrendült és megilletődött. Azt mondta, hogy ebben a pillanatban megváltozott az élete.
„Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!”
Dömötör Emőke gyűjtése
