Szeretet történet: A meghálált segítség
1892-ben egy 18 éves diák a Stanford Egyetemen nehézségekbe ütközött a tandíja kifizetésével kapcsolatban. Árva volt, és nem tudta, honnan szerezze meg a pénzt. Végül egy ötletes gondolat jutott eszébe. Ő és egy barátja elhatározták, hogy koncertet rendeznek az egyetemen, hogy pénzt gyűjtsenek a tanulmányaikhoz.
Felvették a kapcsolatot a híres zongoristával, Ignacy J. Paderewskivel. Az ő menedzsere 2000 dolláros garantált gázsit kért a zongorakoncertért. Megállapodás született, és a két fiú elkezdte előkészíteni a koncertet. Eljött a nagy nap, de sajnos nem adtak el elég jegyet. Az összbevétel mindössze 1600 dollár volt. Csalódottan mentek Paderewskihez, hogy elmagyarázzák a helyzetüket. Átadták neki az összes 1600 dollárt, valamint egy csekket a fennmaradó 400 dollárról, és megígérték, hogy azt amilyen hamar csak lehet, beváltják. Paderewski azonban azt mondta: „Nem, ez nem elfogadható.” Széttépte a csekket, visszaadta nekik a 1600 dollárt, és azt mondta: „Itt van ez a 1600 dollár. Kérlek, vonjátok le az összes felmerült költséget, amit volt. Tartsátok meg a pénzt, amire szükségetek van a tandíjhoz, és csak azt adjátok nekem, ami megmarad.” A fiúk meglepődtek, és hálásan megköszönték neki. Ez egy kis gesztus volt a kedvesség jegyében, de Paderewskit nagy emberként mutatta be. Miért segített volna két idegenen? Mindannyian találkozunk életünkben ilyen helyzetekkel. A legtöbben úgy gondoljuk: „Ha segítek nekik, mi lesz akkor velem?” Az igazán nagyszerű emberek azonban így gondolkodnak: „Ha nem segítek nekik, mi lesz velük?” Nem azért teszik, mert elvárnak érte valamit, hanem azért, mert hisznek abban, hogy ez a helyes.
Paderewski később Lengyelország miniszterelnöke lett. Nagy vezető volt, de amikor a világháború elkezdődött, Lengyelországot elpusztították. Több mint 1,5 millió éhező ember volt az országában, és nem volt pénz, hogy őket táplálják. Paderewski nem tudta, kihez forduljon. Az Egyesült Államok Élelmezési és Segélyezési Igazgatóságához fordult segítségért. Ott hallott egy Herbert Hoover nevű férfiról – aki később az Egyesült Államok elnöke lett. Hoover beleegyezett, hogy segít, és gyorsan tonnányi élelmet küldött, hogy az éhező lengyeleket ellássa. A katasztrófát elhárították. Paderewski megkönnyebbült. Úgy döntött, személyesen találkozik Hooverrel, és megköszöni neki. Amikor Paderewski elkezdte köszönetet mondani Hoovernek nemes gesztusáért, Hoover gyorsan félbeszakította, és azt mondta: „Nem kell nekem köszönnie, miniszterelnök úr. Lehet, hogy nem emlékszik rá, de sok évvel ezelőtt ön segített két fiatal diáknak befejezni a tanulmányaikat. Én voltam az egyikük.”
(facebook)
