Szeretet történetek - Madárcsicsergés
Anni barátnőm Krisztusi szegénységben él. A ruhatára nem nélkülöző az eklektikát, hiszen nem ő választja ki, hanem kapja barátoktól, ismerősöktöl, Karitásztól, de amit kap annak nagy részét szétosztogatja a nálánál szegényebbeknek.
Nyáron kuncogva mesélte nekem, hogy segíteni szokta a hajléktalanokat, ha örökségből, vagy gazdagabb családok megunt, kinőtt ruháit megkapja, akkor azt tovább szokta adni a hajléktalanoknak. Így fordult elő, hogy nyáron az egyik hajléktalan megkérdezte, hogy szereti-e a gyümölcsöt. Persze, hogy szeretem volt Anni válasza. Ettől kezdve a hajléktalanok hordták neki a gyümölcsöt olyan helyről, ahol vadon terem meg és ők leszüretelték. Így volt Anninak cseresznyéje, barackja, almája. Sajnos banán nem terem vadon itt kishazánkban, nyugtázta mosolyogva, mikor megosztotta velem titkát.
Nemcsak ruhákkal „fizetett” az élelemért, hanem a beszélgetés során kiderült, hogy melyik hajléktalannak milyen problémája, gondja van és Anni önkéntesen, anélkül, hogy tudatta volna velük, imádkozott értük.
A barátnőmnek is megvannak a maga gondjai; családi és egészségi egyaránt. Fia elég komoly beteg. Nem győz érte imádkozni és az egyre sűrűsödő orvosi vizsgálatokra elkisérni, erőt és kitartást adva ezzel, ugyanakkor örökös szorongásban élve, hogy mikor mond az orvos olyan diagnózist, amely a megváltoztathatatlant jelenti. Örökös remény és Istenbe vetett hitettel éli meg napjait, majd elő jönnek a démonok is; az aggódás a gyermekéért.
Napok óta nem látom a reggeli misén. Tücsöknek, a fiának - így becézi -, pénteken kellett orvoshoz mennie, de sem vasárnap, sem a hét más napján nem reagál a telefonhívásomra.
Kérdezgetem a többi idősebb testvért, hátha tudnak róla valamit, de csak fejcsóválás a válasz.
Ildikó a sekrestyésünk, és egy személyben a Karitász vezetője végül úgy dönt, hogy meglátogatja Annit. Felhív előtte, hogy hol is lakik, még sohasem járt nála. Kérem, ha végzett csörögjön rám, majd visszahívom. Nem hív, de küld dél körül egy sms-t, hogy minden renben van, de családi elfoglaltsága miatt nem jött napokig.
Másnap jön az Anni a reggeli misére. Bűnbánó arccal mondja a mise után, hogy saját ügyeit intézte, azért tünt el. Pironkodva vallja be, hogy az egyik lelki testvér elintézte, hogy a vérszerinti bátyja végre megcsinálja az Anni fogát.
A fog kérdés már évek óta probléma. Látszólag kicsi és egyszerű gond volt, kihullt, illetve ki kellett húzni az Anni fogait és egy protézist kellett csináltatni. Anni viszolyog a fogorvostól. Jó félévig tartott, amíg a többi lelki testvér rávette, hogy orvoshoz menjen. A végső érv az volt, hogy fog nélkül nem értik amit mond és így nem vezethet imát. Mivel mindennél fontosabb és kedvesebb tevékenység számára immáron 13 éve, hogy csütörtök du 2 h-tól másnap hajnalig imát vezet a Kútvölgyi kápolnában, így kisebb-nagyobb rábeszélés után elment ez SZTK-ba és megcsináltatta a fogsorát. De ennek ellenére nem sikerült a műfogsort megszeretnie. Ki-be járt a szájában, feltörte a szájpadlását és minden egyéb kínokat állt már ki miatta. Amint az ima és egyéb közösségi program végetért rögtön vette ki a szájából. Egy ilyen alkalommal a zsebkendővel együtt kirántotta és leejtette. Eltörött, és pótolni kellett. A következő már jobb lett, de még az sem az igazi, azt sem hordta szívesen. Arra már nem is emlékszem, hogy az milyen szomorú véget ért, de légyeg, hogy pár hónapja ismét fogatlan az én kedves pótanyám.
No hát ilyen előzmények után kapta idén azt az ajándékot a lelki testvérektől, hogy egy fogorvos ingyen megcsinálja neki a fogsorát. A múlt hetet és ezt a hetet az orvosnál töltötte.
Mikor először ment az orvoshoz, igen kellemetlenül érzte magát a puccos, igen előkelő orvosi rendelőben. Ehhez még hozzájárult a személyes óckodása a fogorvostól, így keresett Anni magának kapaszkodót, hogy elviselhetőbb legyen számára a helyzet. A fog öblitésre szánt kis szerkezet csobogó hangja megnyugtatta, s mint azt Tőle megszoktam, mindig mindenre azonnal reagált. Mondta az orvosnak, hogy a vizöblitő hangja olyan, mintha patak csordogálna a közelben. Az orvos mosolyogva hallgatta Anni gyermekien tiszta kitárulkozását és igaz örömét. Csak az lenne az igazi, ha madárdalt is lehetne hallani. Madárdalt szeretne? - kérdezte az orvos. Igen, az olyan megnyugtató, olyan szép lenne.- sóhajtotta barátnőm. Jó legközelebb az is lesz. – búcsúzott kedvesen az orvos és az én barátnőm eljött betérve útközben a Ferenciek templomába misére és szentségimádásra, hogy hálát adjon az Úrnak, amiért elviselhetővé teszi számára a kellemetlen kezelést.
Legközelebb, amikor bement a fogorvosi rendelőben az orvos megállította Annit az ajtóban. Tessék csak egy kicsit várni - mondta. A kezében egy CD volt, odament a CD lejátszóhoz és betette. Rögtön az erdő dalát dudoló, fütyülő madarak ének hangzott fel. Anni szívét átjárta az öröm. Annyira meghatotta, hogy az orvos kedveskedni akart neki, nemcsak, hogy megígérte, de elő is kereste a kért CD-t, nem hagyta leülni, amíg be nem indította. Az orvos igen mély empátiájáról és emberségéről tanuskodott ez a gesztus. Míg az orvos Anni szájában matatott, legördült az első könnycsep az arcán. Megkérte Anni az orvos, hogy álljon meg egy kicsit, nem tehet róla, de most sírnia kell, mert akkora szeretet van a szívében, hogy már nem bírja el. Pár perc múlva, amikor már megnyugodott, csak akkor folytatták a kezelés. Az orvos, miután befejezte a munkáját, kedvesen visszanyomta a székbe az ép kipatanni szándékozó barátnőmet, hogy maradjon még és hallgassa csak nyugodtan végig a CD-t.
Azt hiszem, nem kell már többet Annit noszogatni, hogy menjen fogorvoshoz, mert ehhez az orvoshoz mindig szívesen vissza fog járni, hisz nem tett mást csak pár percre Annit tette meg központtá, az ő óhaját leste és az ő kedvébe akart járni. Bár Anni barátnőm rendkivül szolgálatkész, rendkivül sok szeretettel bír, de neki is szüksége van feltöltődésre, annak a megélésére, hogy őt is szeretik. Még akkor is potyogtak a könnyei, amikor ezt a történetet elmesélte nekem.
Kaszaky Éva (2007)
