Amikor a család szeret és bátorít - ami egy paraolimpiai arany mögött van
"Mikor Illés Fanni 1992. május elsején megszületett, az orvosok azt mondták a szüleinek, nyugodtan hagyják a kórházban. Fanni ugyanis combtól lefelé lábak nélkül érkezett erre a Földre és az orvosok úgy gyanították, értelmi fogyatékos is. A szülei viszont a sokkhatás közben sem hallgattak a rémes hangokra, nem volt kérdés számukra, hogy a kisbabát hazaviszik és mindent megtesznek, hogy megszépítsék az életét.
Fanniról aztán kiderült, értelmileg nem fogyatékos, majd a gerince miatt elkezdett úszni. Ahol rendszeresen lehagyta az édesapját. Aki talán hagyta is kicsit, hiszen mindent meg akart adni a lányának. Fanni aztán paraúszó lett. Korábban három olimpián is ott volt, ám nem jött össze az aranyérem. Tokióba úgy ment, hogy elengedte, nem hajszolta tovább az elsőséget. Korábban úgy fogalmazott, sokáig úgy érezte, azért született, hogy paralimpiai bajnok legyen. Később rájött, valójában azért született, hogy kapocs legyen a hátrányos helyzetű és az ép emberek között. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett és már egy alapítványt is létrehozott, amellyel a fiatal paraúszókat és családjukat támogatja. Illés Fanni, a nagy küzdő néhány perccel ezelőtt Tokióban, a negyedik paralimpiáján 100 méteres mellúszásban aranyérmes lett. Ma már tudjuk, 1992 májusában abban a bizonyos kórházban nem egy sérült kislány született, hanem egy nagy bajnok. Az egyik legnagyobb! Gratulálunk, Fanni!"
(Forrás: Újságmúzeum)
