Megszorítók Franciaország ellen?
Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász azzal vádolja a hitelminősítőket és a megszorításpárti EU-politikusokat és elemzőket, hogy büntetik Franciaországot, amiért baloldali kormánya a szegények kizsigerelése és megszorítások helyett adóemeléssel teremtett egyensúlyt.
"Franciaország elkövette a megbocsáthatatlant: úgy tartja a költségvetési fegyelmet, hogy közben nem sújtja a szegényeket és a szerencsétleneket. És ezért lakolnia kell” – olvassuk a New York Timesban, és a szerző írásait rendszeresen átvevő baloldali európai lapokban, köztük a római La Repubblicában Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásztól.
Krugmant az háborította fel, hogy a talán legbefolyásosabb hitelminősítő intézet, a Standard & Poors leminősítette a francia államkötvényeket. A francia állampapírok a legjobb, AAA kategóriából már 2012 elején eggyel lejjebb, az AA+ osztályba kerültek. 1975 óta először esett meg ilyen szégyen, és Franciaországban nagy felháborodás fogadta a döntést. Most az S&P a pluszjelet vette le a minősítésről, vagyis azt jelezte, hogy belátható időn belül nem várható javulás a francia állam pénzügyeiben.
Krugman szerint a döntés hátterében nem gazdasági, hanem politikai megfontolások állnak. Azzal vádolja az S&P-t, és általában a domináns gazdasági elemzőket, hogy az embereknek az államháztartási deficittől való félelmét a megszorítások igazolására használják fel. És mivel Franciaország nem igazodik ehhez a politikához, hát a vádlottak padjára ültetik. Igazolásul Krugman az Economist nagy cikkét idézi, amely egy évvel ezelőtt „időzített bombának” nevezte Franciaországot „Európa szívében”, mondván, hogy a francia gazdaságpolitika miatt olyan válság érlelődik, amely mellett eltörpül a dél-európai országok pénzügyi krízise. Mármost zuhanásnak, összeomlásnak, ahogy az Economist feltételezte, semmi jele. Igaz, a növekedés akadozik, de nem annyira, mint a mindmáig AAA kategóriás Hollandiában. Németország jobban teljesít, ismeri el Krugman, de például a termelékenység Franciaországban magasabb. A pénzügyi egyensúlyt a jelek szerint nem fenyegeti veszély: 2010 óta meredeken csökkent a költségvetés hiánya, és az IMF előrejelzése szerint az adósságráta a következő öt évben változatlan marad. Ráadásul hosszabb távon biztató, hogy a legtöbb európai országgal szöges ellentétben Franciaországot nem fenyegeti demográfiai katasztrófa, ez pedig nem utolsó sorban a kormány évtizedek óta követett költséges népesedéspolitikájának köszönhető. Amerikában az elmúlt évek heves egészségbiztosítási vitáiban a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítás hívei Franciaországot szokták felhozni pozitív példa gyanánt, és Krugman most is megemlíti, hogy a francia egészségügy (legalább is az amerikaihoz képest) olcsón nyújt színvonalas ellátást.
Ezek után felháborítónak tartja, hogy Olli Rehn európai pénzügyi biztos bírálta a francia költségvetési politikát. Krugman Rehnt tartja a megszorításpártiak egyik vezéralakjának, és vitatja a finn biztosnak azt a nézetét, hogy az adóemelésekre épülő francia kiigazítás visszafogja a növekedést, tehát nem fenntartható. „Más szóval Rehn szerint kötelező lebontani a szociális hálót” – értelmezi a biztos szavait Krugman. Az S&P kevésbé nyíltan, de ugyanezzel érvelt: úgy fogalmaz, hogy az adózással kapcsolatos francia magatartás középtávra nem garantálja a növekedést. Krugman elvben nem tagadja, hogy a magas adók visszafogják a növekedést, de egy IMF-tanulmányt idézve megállapítja, hogy válság esetén az adóemelés jóval kisebb kárt tesz a gazdaságban, mint a kiadáscsökkentés.
(metazin)
