Boldogok, akik üldözést szenvednek
Ha egy riporter találomra feltenné a kérdést az utcán sétáló embereknek, hogy „Szeretné-e, ha üldöznék?” – nem valószínű, hogy „igen” válaszokat kapna. Jézus a hegyi beszéd utolsó, nyolcadik boldogmondásában mégis ezt a meghökkentő kijelentést teszi: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5, 10)
Ha figyelünk Jézus szavaira, akkor láthatjuk, hogy Jézus nem az üldöztetést magasztalja fel önmagában – hiszen akkor boldognak mondhatnánk a bűnözőket is, akik a törvény elöl menekülnek -, hanem az igazságért, az igazság mellett való kiállásért való üldöztetést. Ez olyan fontos megkülönböztetés, hogy Isten Fia e szavai után rögtön újra nyomatékosítja, mikor jelent boldogságot az üldöztetés: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” ((Mt 5, 11-12)
Az igazságért való üldöztetés egyben a Jézus Krisztusért való üldöztetést is jelenti. Jézus azonosítja magát és követőit az üldözést szenvedett prófétákkal. Ő nagyobb a prófétáknál is, Ő az „út az igazság és az élet”, és „senki sem juthat el az Atyához, csak általa” (Jn 14, 6).
Amikor a képmutatók megint jelet kívánnak tőle (miközben Ő maga a Jel, tanítása, nyilvános tettei isteni csodák sorozata), önvallomásában így szól: „A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.” (Mt 12, 41-42)
Ő a legnagyobb és mégis keresztre feszítették. Akkor mit várjanak a követői?
Meg kell értenünk, hogy ez a világ nem „minden világok legjobbika”, és bár sok szépet és jót tartogathat számunkra, csak halvány árnyéka a Bukás előtti Édennek – a mennyek országáról nem is beszélve. Evilág fejedelme, a sátán most is elnyomása alatt tartja e földet. Gyűlöli az Istent és az embereket és mindent elkövet, nehogy kiszabaduljunk hatalma alól. Kísért, csábít, fenyeget, ostoroz, megkötöz – és ha mindez nem elég, akkor üldöz, egészen a vértanúságig. (Ha minket nem üldöznek, annak egyik oka az, hogy nincs rá szüksége a gonosz léleknek. Elég neki a csábítás és kísértés, elég ez a pogány kultúra, a média szennye, örömmel lubickolunk benne, nincs szüksége erősebb eszközökre…)
Akit üldöznek Jézus Krisztusért, az Igazságért, az valóban boldog lehet, mert hiheti és tudhatja, hogy ő is Krisztus mellett áll és eléggé belegyökerezett már a mennyek országába ahhoz, hogy méltó legyen az üldöztetésre.
Ne legyenek illúzióink. A végső időkben, a gonoszság megsokasodásakor „halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 21-22)
Jézus Krisztus mondja: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16, 33)
A szeretett tanítvány pedig hozzá teszi: „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.” (1Jn 5, 4)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
