Néhány jó hír és történet
Múlt héten kiderült, hogy a nevelőotthonba járáshoz nem tudják tovább fedezni a benzinköltségemet. Ezt kiírtam ide a honlapra is, és egy napon belül egy kedves testvérünk felajánlotta a novemberi benzinköltséget (20.000 Ft). Hálás szívvel köszönöm, feléledt bennem a remény, hogy tovább tudom folytatni ezt a szolgálatot is. Ezért leírok ide az ottani munkával kapcsolatban egy kis ismertetőt, valamint néhány jó hírt a többi munkánkkal kapcsolatban is:
- A nevelőotthonban 13-18 év közötti olyan fiúk vannak, akik drogproblémák, bűnelkövetés miatt kerülnek ide. Viszonylag szigorú rendszer, de a fiúk jól ellátottak, foglalkoznak velük. Én lennék a "keresztény program", de mivel ez nem kötelező, a kutyát sem érdekli, tehát ilyen közös, leülős, imádkozós összejövetelt nem nagyon lehet szervezni. Én bejárok közéjük és velük töltök néhány órát, beszélgetek, ping-pongozunk, sakkozunk, néha énekelünk (gitárt mindig viszek, igekártya, stb.), érdeklődök a sorsuk, dolgaik felől, és a beszélgetés során felajánlom nekik azt is, hogy imádkozom értük. Mindig van egy-két fiú, aki megengedi, leginkább kíváncsiságból, hogy imádkozam érte - és kapok visszajelzéseket, hogy ez megérinti őket. Az egyik előző héten az egyik fiú azért kért imát, hogy találkozhasson az édesanyjával - végül megtörtént a találkozó. A következő héten azért kért, hogy karácsonykor hazamehessen. Aztán amikor imádkoztunk úgy éreztem, Isten azt mutatja, hogy a fiú azt tervezi, hogy ha hazamegy, végre jól beanyagozza (drog) magát. Ezt el is mondtam neki, kérdezve, hogy szerinte Isten támogaja-e ezt a szándékát. Teljesen elsápadt és elismerte, hogy igen, azért szeretne hazamenni. (Később beszéltem az igazgatóval aki elmondta, hogy a fiú egész családja drogos, egyszer itt is meglátogatták és az ajándék ruhába bevarrva hozták be neki a kábítószert...) Több ilyen ima-megtapasztalás is történt már - bízom benne, hogy ezen keresztül hitre jutnak -, de alegfontosabb mégis az, hogy ott legyek velük, szeressem őket és persze minden nap imádkozzam értük... (és persze ti is - köszönöm!)
- Idén másodjára megyünk Edelénybe. Most pénteken lesz a gyógyító összejövetel, ami elég furcsa időpont, de van egy nagy előnye. Aznap délelőtt ugyanis bemehetek az ottani iskolába, ahol az 5. és 6. órában előadást tarhatok a tanulóknak, az elsőt a korai szexualitás, a másodikat a függőségek és drogok veszélyeiről. Évek óta tartok ilyen "osztályfőnöki órákat" - ha beengednek egy iskolába -, hol egy osztálynyi, hol több gyereknek. Itt most összegyűjtik az aulába a 150 gyereket, ami nagy lehetőség, bízom benne, hogy Isten is megsegít. (Tartottam már ennyi gyereknek egyszerre előadást, többször is, volt, hogy a tornaterem előtti folyosóra rakták ki a tornapadokat... :-))
- Törökbálinton a 6. Alfa-kurzust tartják. Minket a Szentlélek-hétvégére és az Isten ma is gyógyít előadásra szoktak hívni. Most szombaton fogunk szolgálni itt, de hamarosan hasonló programra megyk Szentendrére is (2 alkalommal) és lesz még Törökbálinton is egy kismamás Alfa is - ez egyébként az egyik kedvencem, anyukák kisbabákkal, okoskodásra nincs sok idő, viszont nagy tér nyílik Isten kegyelmének... És az érdi Szentlélek-szemináriumon is szolgálunk, de épp ezen a héten kedden egy budapesti Szentlélek-szemináriumra is megyünk imádkozni Lélekáradásért...
Tulajdonképpen szinte minden napra jut valami a szokásos, rendszeres programokon kívül is, amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez nagyon leterheli a szolgáló testvéreket, akik a napi munka után még erre is rászánják az időt, erejüket. Isten áldja meg őket ezért! De hát épp ezért vannak a közösségeink - ahogy épp a mai szentleckében olvastuk, Pál apostol szavaival-, hogy felkészítsen minket az Istentől kapott szolgálatunk betöltésére.
Köszönöm a segítségeteket, imáitokat, nélkületek nem menne!
Imával és szeretettel: Gyula
ui.: És a Szeretetláng-kápolna kiadásait is fedezni tudtuk! Kalandra fel!
