Egyenes beszéd (Mk 3, 4-6)
Jézus beszéde nem csapongó szavak összessége. Nem azért beszélt, hogy jelezze, jelen van egy társaságban. Nem beszélt elismerésért, nem beszélt részvétet kunyerálva – és f?leg nem beszélt mellé.
? az él? Ige, szavai az egész világot fenntartó életet hordozzák, ezért nem kerül, nem kerülhet bele semmi okoskodás, céltalan, értelmetlen beszéd. Mondatai akár kérdések akár állítások, behatolnak a szív mélységeibe, hogy nyilvánvalóvá tegyék az igazságot.
A zsinagógában feltett kérdésére - „Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?”- egyenes választ kell adni: igen vagy nem. És pont ez az, ami nem ment a az ott jelen lév?knek: „Hallgattak.” (Mk 3, 4)
A Megváltó el?tt álltak, és ha lett volna bátorságuk, ha csak egy kicsit is nyitva lett volna a szívük, ha csak átsuhant volna rajtuk az együttérzés a béna kez? emberrel szemben – egészen másképp játszódott volna le ez a történet. De nekik fontosabbak voltak a saját kis szó-játékaik, saját igazságaik és önigazultságuk, mint Isten jelenléte.
Jézust az emberek gonoszsága nem akadályozza meg abban, hogy jót tegyen. A benne lakozó „emberszeret? jóság” kiárad a béna kez? emberre – Jézus egy szavával meggyógyítja ?t. Szívének szomorúsága és haragja azonban azokon marad, akik elutasították ?t, az él? Szeretetet. Így válik ketté az igaz és hamis, a sötétség és a fény. Tetteikben nyilvánvalóvá válik, ki hová tartozik. Jézus gyógyít, a farizeusok pedig kivonulnak, hogy gyilkos indulataikat szavakba, kés?bb tettekbe öltöztessék.
„Erre keményszív?ségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.” (Mk 3, 5-6)
Mi is megszoktuk már a mellébeszélést, s?t nagy gyakorlatra tettünk benne szert. Tanítják is nekünk hogyan kell ezt csinálni, a „sikeres élethez” meg szinte elengedhetetlen. Ezt éljük meg a reklámokban, a politikában, a gazdasági vagy kulturális életben. Szinte már semmi sem az, aminek látszik. A falánkság „fogyasztói kultúra” lett, a különböz? testi b?nök a „személyiség kibontakoztatása”, a kapzsiság „banki gyakorlat”, a hazugság „reklám” és „politikai marketing”.
Ha azonban olvassuk a Bibliát, az Ige kettéválasztja a sok locsogást, és a b?nt b?nnek, az igazságot pedig igazságnak nevezi. És csak rajtunk áll, hogy mi elfogadjuk-e ítéletét. Döntésünk Jézus mellé állít – vagy az ellenfeleihez. Nincs harmadik út. És most ugyan még megpróbálhatjuk kimagyarázni magunkat, de egyszer mindenképpen ott fogunk állni el?ttre, és akkor már nem bújhatunk szavaink mögé…
Sípos (S) Gyula
