Mert azért jöttem (Mk 1, 35-39)
Lehet-e többet mondani az imádság fontosságáról és erejéről, mint amit Márk egy mondatban összefoglal? Már bemutatta, milyen hatalmas munkát végzett Jézus...
Reggeltől estig prédikál, gyógyít, késő éjszakáig az emberekkel foglalkozik. Erejét azonban nem a pihenésből vagy a jó ételekből meríti. Hanem: „Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Mk 1, 35) Jézus is az imádságon keresztül kapja az erőt és a megvilágosítást. Később, amikor a tanítványok nem tudják kiűzni a néma és süket lelket – pedig Jézustól felhatalmazást kaptak rá! – ezt mondja nekik: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására”. (Mk 9, 29) Hiába az elhívás, hiába a felkenés, ha az erő, a Szentlélek ereje nincs meg, kudarcba fulladhat a küldetés. Jézus körüljárt „erővel és hatalommal” és mindenkivel jót tett. Ezt adja tovább a tanítványoknak is. Az apostolokra a Szentlélek ereje száll le, és így képesek tanúságot tenni az egész világon. Pál apostol egyenesen azt írja, hogy „nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.” (Róm 15,18) Timóteust pedig arra biztatja, hogy „őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14)
Ez az erő azonban nem öncélú, hanem mindannyian szolgálatra kaptuk. Jézus következetesen és radikálisan elutasít mindent, amit az erő által magának szerezhetne. Nem kell neki a „sztárok” által annyira igényelt ismertség és népszerűség sem. Sőt, még arról sem akar önmagában, egyedül dönteni, hogy mit tegyen a továbbiakban. Imádkozik, mert semmi mást sem akar tenni, csak amit az Atyánál lát, amit az Atya tesz. (Jn. 5. fej.) Ahogy a tanítványainak mondja: „Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.” (Jn 6, 38)
Jézus küldetése is lépésenként bontakozott ki. Most szolgálatában a tanítás kerül a középpontba, Isten országának, a Mennyek királysága Örömhírének meghirdetése. Tanúságtétel az Atya mellett: „hiszen azért jöttem ki”. A tanítványok emberileg gondolkoznak, emberi megfontolásokkal, ezért sokszor nem értik Jézust. Számukra kézenfekvő lenne, hogy ott maradjanak, hiszen ott a sok ember. Talán szeretnének egy kicsit sütkérezni az emberek szeretetében. Talán a szolgálat buzgósága hajtja őket, hiszen az emberek is azért gyűltek köréjük, hogy problémáikra megoldást leljenek. (Milyen ismerős: nem miattunk kell itt maradni - á dehogy, ügyesen eltitkoljuk mi a szívünk valódi vágyait – hanem az emberek miatt, hiszen mindenki téged keres!)
A tanítványok valószínűleg rengeteg érvet tudtak volna felhozni a maradás mellett - de az emberi szempontok végül félrevinnék a küldetést. Az Atya akaratából táplálkozó Jézus azonban jobban tudja, mit kell tenni.
„Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.” S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket ûzött ki.” (Mk 1, 36-39)
Jézus körüljárt, az Atya pedig jelekkel és csodákkal, erővel és hatalommal igazolta, valóban Ő a „szerelmetes Fiú”, a Küldött, aki tökéletesen beteljesíti a küldetést. „Hiszen azért jöttem ki.”
Sípos (S) Gyula
