Kilehelte ránk a Lelkét (Mk 15, 37-39)

Kategória: Márkot olvasva Megjelent: 2011. június 11. szombat

A keresztre feszítés csúcspontja, amikor minden beteljesedik, Jézus Krisztus kereszthalála. Mindent megtett, mindent beteljesített, majd „kilehelte a lelkét” - így a Szentlélek most már szabadon kiáradhat a világra. És íme, rögtön elhangzik az első tanúságtétel is, amit a Lélek által ihletetten mond a pogány százados!

„Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” (Mk 15, 37-39)

János evangéliumából tudjuk, hogy Jézus Krisztus hetedik, utolsó szava a kereszten ez volt: „Beteljesedett!” „Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (Jn 19, 30) Megváltónk a 22. zsoltárt imádkozza a kereszten, amelyik előre megjövendöli kereszthalálát, többek között azt is, hogy ecettel és keserű epével itatják. Amikor ez is megtörténik, immár beteljesedik mindaz, ami Róla szól, s amit életében és életével be kellett teljesítenie. „Elvégeztetett”! Valóban igaz amit tanítványainak mondott: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” (Jn 10, 17-18)

Jézus Krisztus nem belehal a fájdalomba – bár rettenetesen szenved – hanem (nem tudok jobb kifejezést találni): „elengedi” az Életet amikor ennek eljön az ideje, amikor már legyőzött minden kísértést, fájdalmat és győzött a gonoszság minden ereje felett. „Kileheli a lelkét”, pontosabban fogalmazva, kileheli az Életet, a Szentlélek életét erre a haldokló világra!

Mindennek, ami elválasztotta Istent az embertől, el kell tűnnie! A Templom hatalmas és súlyos függönye, ami elzárt és elválasztotta az emberek területét a Szentek Szentjétől, kettéhasad „felülről egészen az aljáig”. Megnyílt az Út, a Kapu kitárult és örökre kitárva marad! Isten és Ember újra szabadon eggyé lehet a Szentlélekben, mert ez volt az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök akarata!

Tegyük hozzá gyorsan: bár a függöny ketté hasadt, a szívek még zártak, ahogy a terem is, ahová a tanítványok elbújnak a feltámadás után, de még pünkösd előtt. Jézus azonban megjelenik a tanítványainak a bezárt ajtón keresztül és kileheli rájuk is a Lelkét: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20, 21-22) Istennek gondja van rá, hogy ne csak a világra általában, hanem az egyes emberre konkrétan is kilehelje a Lelkét!

Amikor Isten Szentlelke kiárad ránk és mi nyitottak vagyunk annak befogadására, sugallatainak megértésére, hirtelen minden a helyére kerül. Értelmet nyernek a megpróbáltatások, megnyílnak a lehetőségek, megmozdulnak a képességek és tehetségek és a kegyelem átjárja egész személyiségünket és környezetünket.

Ez történik a pogány századossal is, aki a Jézus Krisztus keresztre feszítését felügyeli. Ő nézi és látja ennek az elítélt zsidó embernek a szenvedését akihez semmi köze sincs, s akivel valószínűleg nem is rokonszenvezik. (Miért is tenné? Hiszen csak egy elítélt bűnöző az általuk megszállt ország másodrendű állampolgárai közül.) Aztán talán el kezd rácsodálkozni arra, hogy ez a férfi másképp szenved, mint az eddigi bűnözők. Nem káromkodik, nem vádol, nem könyörög és valami olyan méltóság árad belőle, ami felülírja mindazt, ami szemmel és értelemmel felfogható. A szem csak egy agyongyötört testet lát amire rossz ránézni. Egy összevert és meggyalázott férfi – de van valami nyugtalanító ebben a férfiban! Máskor talán ő is gúnyolódott, máskor talán ő is egy követ fújt a többiekkel – de most lassan elhallgat. A szívét megérinti valami megfoghatatlan sejtelem: ez az ember több mint azok, akiket eddig elítéltek, több mint a körülötte ordítozók. A százados szívében megrezdül valami - egy kis élet, egy kis érzékenység, egy kis együttérzés, ki tudja? - ezért amikor Jézus kileheli a lelkét, a Lélek meg tudja érinteni őt. A százados pedig befogadja ezt a sugallatot és megvallja: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” (Mk 15, 39)

Márk tudatosan helyezi Jézus Krisztus kereszthalálához s százados tanúságtételét. A Messiást nem ismeri fel a saját népe, nem ismerik fel a főpapok és írástudók, a tanítványok elfutnak és elrejtőznek, Péter megtagadja – de egy pogány ember felismeri Őt! Isten ingyen adja a kegyelmet és rögtön odaadja annak, aki kész azt elfogadni! Krisztus átöleli a pogány nemzeteket és Isten népévé teszi őket!

Bárcsak a mi szívünk is mindig nyitva állna Isten Szentlelke előtt!

Uram! Ne engedd, hogy a szemünk a szánk, a fülünk vagy akár a szívünk becsapjon minket! Ne engedd, hogy a „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” (1Jn 2, 16) elfordítson minket Tőled! Kérlek, győzd le bennünk a világ szellemét és győzd meg általunk a világot, hogy a Szentlélek erejével befogadhassunk a Téged és így megvalósuljon közöttünk a Te országod, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje! Ámen.

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments