A megjelenés (Mk 1, 2)
Isten készíti a népet az Ő szavának meghallására. A Kinyilatkoztatás sohasem független a tértől és időtől, nem előzmények nélküli.
Márk már a második mondat elején hivatkozik az előzményekre: „Amint Izajás próféta megírta…”(Mk. 1, 2) A Messiás megjelenése a világtörténelem központi eseménye. Így „magától értetődő”, hogy Isten kezdettől fogva fokozatos belátást engedett az embereknek terveibe. Megmutatta a Messiás személyét, életútját és működésének következményeit. Az Ószövetség könyveiben több, mint 300 prófécia van, amely Jézusban beteljesedett. Ezek jó részét tudatosan vonatkoztatta magára és mintegy beteljesítette a názáreti próféta. „Eljöttem, hogy…” mondja, és a vallásos zsidók számára közismert igeszakaszokat idéz. Tudatos tanúságtétele az Atya előre kijelentett igazsága iránt az utolsó pillanatig tart. A 22. zsoltár szavait imádkozza a keresztfán: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!” (Zsolt. 22, 1) Ez az a zsoltár, amely előre leírja a halálának körülményeit – de nem ezzel végződik, hanem a győzelem diadalmas bejelentésével: az áldozatát elfogadták, ezért majd az Úrhoz tér a föld minden határa és leborul előtte, még a holtak is hozzá térnek… Valóban, ekkor minden „Beteljesedett!” (Jn. 19,30)
Jézus Krisztus megjelenése tehát nem önkényes, hanem előre bejelentett. Az evangéliumok bemutatják ezt az előre bejelentést. Már Keresztelő János születésének hírüladásánál ezt olvassuk: „Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” (Lk. 1, 17) Az Ószövetség utolsó könyvében Malkiás írja (3, 23-24), amit az angyal szinte szó szerint mond: eljön Illés az Úr előtt, hogy visszatérítse az atyák szívét a fiakhoz… Ha pedig János Illés szellemében jár, akkor az Úr, akinek az utat készítette, a názáreti Jézus.
Mária szintén kijelentést kap az angyaltól: „Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége.” (Lk. 1, 32-33) De ugyanígy előre kijelentést kapnak a pásztorok és a napkeleti bölcsek – és rajtuk keresztül Heródes is -, de Simeon, Anna, Szent József, és ki tudja még, ki mindenki. A szent írók célja nem a töéletes felsorolás, hanem az előre bejelentés bizonyítása: akit az Isten előre megígért, íme - ahogy meg van írva, és ahogy ránk hagyományozódott, -, itt van közöttünk!
Jézus magára vonatkoztatja az ószövetségi próféciákat. Márk követi őt, amikor kijelenti róla, hogy „Isten Fia”. Az Örömhír kezdete, hogy megjelent Ő, a középpont. Jézusban értelmeződik a múlt, és rá vonatkoztatva van értelme a jövőnek. „Őáltala, Ővele és Őbenne” és „Reá nézve” teremtetett a mindenség, áll fenn a mindenség, Ő a végcélja és beteljesedése az emberiségnek. Ezért visszhangozzák újra és újra az evangéliumok: beteljesedett!
Mielőtt Jézus Krisztus megjelenik, befogadását – mert ha nincsenek befogadók, akkor nincs kinyilatkoztatás sem -, előkészíti a kortársak számára legfontosabb tanú: Keresztelő János. Természetesen az ő megjelenése sem előzmények nélküli. Amikor megjelenik a pusztában, egész lényével – életmódjával, kinézetével – visszanyúl az ősi tradíciókhoz, világossá téve az emberek számára ki ő, és miért jött…
Sípos (S) Gyula
