A törvény – és ami több (A válásról) (Mk 10, 1-12)
„Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket. A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” „Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” - felelték.
Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10, 1-12)
A farizeusok mindenképpen meg akarják fogni valahogy Jézust, hogy rábizonyíthassák tudatlanságát. Itt a válásról kérdeznek, ami az akkori társadalomban különösen nagy viharokat kavarhatott. (Akkor még nem volt nyugdíjrendszer, betegbiztosítás, egyedül a család jelentette a biztonságot. Ha valaki elbocsátotta a feleségét, azzal gyakorlatilag kizárta a közösség biztonságából és védelméből.) A farizeusok talán azt remélték, hogy belerángathatják Jézust a saját vég nélküli vitáikba és szövegértelmezéseikbe, amiben ők otthonosan mozogtak. A Megváltó azonban egészen más választ adott, mint amire számítottak – s ennek messzire ható következményei lettek.
Jézus Krisztus először is különbséget tett Isten eredeti akarata és a mózesi törvények között, amikor azt mondta, hogy a zsidó törvénytudók számára kikezdhetetlen tekintélyű Mózes a parancsokat nem pusztán isteni diktálásra írta, - így a Tóra szövegében emberi, változékony szempontok is szerepet játszanak. Ez már önmagában is botrányos kijelentés volt.
Másodszor Jézus – visszautalva a Teremtés könyvére, így biblikusan is alátámasztva érvelését – a házasság szétválaszthatatlanságáról beszél. Ez a hallatlan kijelentés alapjaiban kérdőjelezte meg a férfi hatalmi pozícióját és a korban szokásos „férfiúi jogait”. Nem véletlen, hogy a tanítványok otthon ismét rákérdeznek erre a dologra. Máté pedig az evangéliumában kifejezetten feljegyzi, hogy a „tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” (Mt 19, 10)
Jézus Krisztus világosan látja, hogy a mózesi engedmény – bár érthető okokból született, s bizonyára van olyan helyzet, amikor jogosan is alkalmazható - végső soron a megromlott emberi szív megkeményedését és a kemény szív igazolását okozza.
Még fontosabb dolog, hogy Jézus a férfit és a nőt a házasságban „egy testnek” nevezi, amelyeket Isten összekötött, s így emberi felbontása mindenképpen Isten művének rombolása. Ezért Jézus a hatalmi helyzetben lévő férfit arra „kényszeríti”, hogy az ragaszkodjon feleségéhez, azaz a hatalmi pozíciót váltsa át a kölcsönös szeretet pozíciójára.
(Sajnos a kemény emberi szív mindenre talál „megoldást”. Így meg épp a házasság felbontására hivatkozva zsarolhatja és kényszerítheti, kínozhatja az egyik fél a másikat. Ez azonban visszaélés a házasság intézményével. Az ilyeneknek csak azt tudjuk mondani, amit Jézus mondott a szombatról: Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért! Tehát ahogy nem lehet a szombatnapi munkatilalmat a segítség elmulasztására indokként felhozni - mert a szeretet minden törvényt felülír -, ugyanúgy nem lehet a házasság felbonthatatlanságának örve alatt megnyomorítani a másikat…)
Jézus Krisztus az teremtéstörténetre mutatva azt is kijelenti, hogy az „ember” a férfi és nő kettősségében, és a kettőjük közötti szeretetkapcsolatban lesz teljessé, egységgé. Ezzel megnyitja az utat Isten belső titka szemlélésére. Ő az embert a „maga képére és hasonlatosságára teremtette” – azaz Istenben is lehetséges több személy egy szeretetkapcsolat egységében. Ez az Atya, a Fiú és a Szentlélek szentháromságos egysége, az a teljesség, ami felé az egész teremtett világ törekszik. Ezért mondja feltámadása után a Megváltó a tanítványoknak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 19-20)
A házasság és a család egysége, az „egy test” szemlélése megnyitja az utat az Egyház, mint Krisztus teste szemléléséhez is. Amikor Pál apostol a házasságról beszél, mindkét felet arra biztatja, ami nehéz neki (a férfit az önfeláldozó szeretetre, a nőt az engedelmességre), de látását kiterjeszti Krisztusra és az Egyházra: „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” (Ef 5, 21-33)
Jézus Krisztus végül világosan kimondja: a válólevél intézménye csupán a házasságtörés legalizálása, és Isten előtt érvénytelen. Hányan hallgathatták vajon, akik már elbocsátották feleségüket? És hányan, akik ezt fontolgatták? És hányan, akiknek üzleti érdekeltsége volt a válások lebonyolítása? Csoda-e, ha ezek közül sokan a bűneikkel való szembenézés helyett inkább a Messiás üldözését választották?
Sípos (S) Gyula
