Aki nincs ellenünk, az velünk van (Mk 9, 38-40)
Kádár János a levert forradalom után többek között ezzel a jézusi mondattal indította saját konszolidációját: „aki nincs ellenünk, az velünk van” (Mk 9, 40).
Kádár elvtárs b?ven építhetett az akkori feln?ttek még meglév? vallásosságára – érzelmileg így manipulálva ?ket -, s ugyanakkor hiányos Biblia-ismeretükre is. Márk evangéliumában ugyanis ez a mondat az alábbi szövegkörnyezetben olvasható:
„Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt ?zött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.” (Mk 9, 38-40)
Jézus nagylelk?sége a tanítványok - és persze Kádár János - sz?kkebl?ségével szemben nyilvánvaló. Értjük azonban azt is, hogy itt az „idegen ördög?z?” „Jézus nevében”, azaz Jézus életét, tanítását – és nem valamely más, mégoly népszer? vagy divatos szellemi irányzatot – befogadva cselekszik. Ez az ember Krisztusé, még akkor is, ha nem tartozik a sz?k tanítványi körhöz.
Az Apostolok cselekedeteiben olvasható egy történet, ami világosan megmutatja, hogy „Jézus neve” nem mágikus formula, varázsszó, amit bárki, bármikor, bármilyen ideológiát hitelesítve használhat. „A vándorló zsidó ördög?z?k közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkekt?l megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: „Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet.” Egy zsidó f?papnak, Szkéuasznak hét fia is így tett. De a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kett?t letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból.” (ApCsel 19, 13-16)
Ennek a történetnek a vége aztán az lett, hogy „sok hív? is el?állt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket. A b?bájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették ?ket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.” (ApCsel 19, 18-19) Isten gyermekei itt nagy gy?zelmet arattak a gonosz lélek, és annak „tudománya” (az okkultizmus és babonaság) felett. (Ma is sokan beszélnek Jézusról, kihasználva a szent név vonzerejét, miközben a Megváltó tanításával gyökeresen ellentétes tanokat hirdetnek. Csak reménykedhetünk, hogy még azel?tt észhez térnek, miel?tt munkájuk „gyümölcse” ellenük fordul…)
A márki tanításnak azonban nem az a lényege, hogy kivel nem azonosulunk, hanem az, hogy kivel igen. Jézus világossá teszi, hogy mindazok Hozzá tartoznak, akik az ? nevében – azaz életét és tanítását követve, az Egy Test részeként – szolgálnak. Az apostoloknak meg kell érteniük, hogy a tanítványi kör sokkal szélesebb és sokrét?bb lehet, mint amit ?k egyáltalán átláthatnak és ellen?rzésük alatt tarthatnak.
Így van ez ma is. Én mélységesen hiszem az „egy, szent, katolikus anyaszentegyházat”, hiszem, hogy a katolikus egyház szilárdan ?rzi a teljes hitet és Isten ajándékait hitelesen és hatékonyan képes közvetíteni az embereknek (már ahol megteszi). A római katolikus egyház az Egyház szíve és középpontja. De!
Azt is el kell ismernünk, hogy nagyon sok olyan keresztény felekezet, gyülekezet létezik, m?ködik, amelyek nem „római katolikusok”, de szintén az Egy Test részei, és jogosan részesülnek Jézus nevében. Feléjük nem tiltással, hanem megértéssel és szeretettel kell közelíteni (és persze nekik is felénk – vagy legalábbis ez lenne az ideális).
Bár az elmúlt évszázadokhoz képest nagyon sokat enyhült a gyanakvás és a szembenállás a keresztény felekezetek között, még távol vagyunk a krisztusi közösségt?l. Pedig bármennyire eltér?ek is a nézeteink, Jézus Krisztus megváltó m?vét mindannyian valljuk. Hiszünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek szentháromságos közösségében is, a mennyek országában… és még sorolhatnám. Vannak köztünk teológiai nézeteltérések, és biztosan vannak olyan szektás vonások is, amiket nem szabad elfogadnunk. De imádságban és a szeretet-szolgálatban minden különbségünk ellenére is közösek lehetünk. Mérhetetlenül több az, ami összeköt minket – Isten szeretete, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló számunkra -, mint ami elválaszt.
Nevezhetjük ökumenikus törekvésnek, felekezetközi párbeszédnek vagy bárminek: ma, amikor az egész világ Krisztus ellen fordul, nekünk egymásra kell találnunk!
Sípos (S) Gyula
