Hatalommal eljövő ország (Mk 9, 1)
Jézus még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” (Mk 9, 1) Ezt a tanítványok örömmel hallották, de teljesen félreértették mesterük szavait.
A zsidó nép evilági erőben és hatalomban eljövő dávidi királyságról álmodozott. Arról a királyságról, ahol ők lehetnek az urak, és a rómaiak a szolgák. Örök emberi álom ez, a bűnbeesés óta minden nép erre vágyik. Ez a vágy még az őskísértésből ered: „olyanok lesztek, mint az istenek” (Ter 3, 5). Ez a vágy a sátán vágyából fakad, aki mindig a tökéletes antikrisztusi birodalom kiépítésén fáradozik, ahol minden hatalom és erő neki van alávetve, és ő ezzel az erővel, erőszakkal uralkodhat mindenki felett.
Jézus Krisztus azonban nem azért jött, hogy ezt a sátáni, ám emberekben (is) munkálkodó vágyat beteljesítse. Sőt, inkább azért jött, hogy a sátán minden munkáját lerontsa, és Isten királyságát állítsa helyre! Ezt mutatta meg nyilvános működésével, amikor minden betegséget gyógyított, minden ördögöt kiűzött és halottat támasztott. Erről tanított – a Szeretet királyságát mutatta meg az embereknek, de azok nem akarták érteni Őt, mert saját vágyaik és elképzeléseik kedvesebbek voltak a saját szemeik előtt, mint Isten akarata.
Jellemző, hogy még a halálból való feltámadása után is, amikor megjelenik a tanítványoknak, ezt a kérdést teszik fel neki: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1, 6) Van, amikor Isten összes csodája sem elég ahhoz, hogy valaki jó belátásra térjen. Ezért ennél több kell! Ez a több pedig a Szentlélek, a harmadik isteni személy jelenléte, ahogy a maga szelíd szeretetével áthatja szívünket. Ezért így válaszol Jézus: „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1, 7-8)
Így történt, és így történik ez mindmáig. Az Egyházban mindig jelen volt, jelen van és jelen lesz Isten ereje és hatalma. Az Egyház ugyan időről időre ugyanúgy enged a sátáni kísértésnek, mint a zsidó nép, de Isten mindig támaszt prófétákat és apostolokat, férfiakat és asszonyokat, akik életükkel és működésükkel felmutatják a helyes, krisztusi utat.
Volt idő, amikor az Egyház is teljes világi hatalomra tört, a pápa hármas koronát, tiarát viselt a fején a lelki és testi, egyházi és világi hatalom jeleként. Még a német-római császár is bűnbánatot tartva járult elé, amikor kiközösítette a nyájból. (Hogy aztán néhány év múlva menekülnie kelljen ugyanezen császár elől.) Ez a hatalom visszaszorult az Egyházban, s csak hálát adhatunk Istennek ezért. Jézus Krisztus azonban a legnehezebb időkben sem tagadta meg Egyházát. Assisi Szent Ferenc és Klára működése Isten szeretetének és hűségének élő, s a ferences rendben máig továbbélő bizonyítéka. (De sorolhatnám a többi szerzetesrendet, a buzgó papokat és világiakat, a nagyszerű példákat a történelem minden idejéből.)
Isten ereje és hatalma ma is itt van közöttünk a szentségekben. A bűnbánat szentsége (gyónás) valóban felszabadít a bűn és okozója minden hatalma alól. Az Eucharisztiában Isten Fia egészen nekünk adja magát, gyógyító és szabadító ereje csodálatosan munkálkodik a hívőkben (ahogy ezt az évek óta szervezett gyógyító miséken történtek hatásosan bizonyítják.) A betegek kenete valóban Isten erejét közvetíti, és a betegek meggyógyulnak. A keresztségben és bérmálásban valóban egészen Isten gyermekeivé leszünk, a Szentlélek leszáll ránk és magához ölel minket.
Isten ma is jelen van az igehirdetésben. Isten ma is jótáll Jézus Krisztus minden szaváért, mert azok a teljes igazságot közvetítik felénk. És Ő ma is készen áll arra, hogy erejét és hatalmát megmutassa, Isten királyságát felépítse bennünk és közöttünk. Jöjj el Szentlélek! Marana Tha!
Sípos (S) Gyula
