Kit szégyell Jézus? (Mk 8, 38)
Megszoktuk, hogy azt mondjuk, „Jézus mindenkit szeret”, meg „Jézus megbocsát” és „az életét adta értünk”. És ez így is van. Ezt tette Isten értünk – de mi hogyan válaszolunk erre?
Hajlamunk van rá, hogy elfelejtsük, a kegyelem ingyenes ugyan, de nem automatikus! Bár korunk keresztényei kerülik a témát mint a pestist, ettől még bibliai igazság marad, hogy van pokol és el lehet kárhozni. Jézus többször beszél példabeszédekben és egyenesen is az ítéletről éppen azért, hogy mindenki megértse, mi a tétje az életének!
Jézus Krisztus kiállt mellettünk és kitartott mellettünk a kereszthalálig. Arra vágyik, hogy mi is kiálljunk és kitartsunk mellette. Ezért mondja: „Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Mk 8, 38)
Nemzedékünk elsősorban azért bűnös és házasságtörő, mert az Istennel való szent közösségét, „házasságát” csalja meg – így értette ezt Jézus is. A Messiás pedig azért jött, hogy ezt a szent szövetségi köteléket helyreállítsa és teljessé tegye. Aki szégyelli Jézus Krisztus tanítását, tetteit, kereszthalálát és feltámadását, az még a házasságtörő és bűnös nemzedék tagja, és akadályozza, megtagadja Jézus helyreállító munkáját.
Máté evangéliumában a megvallást és a megtagadást együtt említi, még radikálisabb megfogalmazásban: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10, 32-33) Talán azért is mer ilyen radikálisan fogalmazni, mert a megtagadás radikalitása mellett ott van a megvallás radikalitása is: én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.
Milyen csodálatos ígéret ez! Ha mi megvalljuk Jézust az emberek előtt, akkor Ő is megvall minket a mennyei Atya előtt! Ott lehetek az üdvözültek seregében, mert Jézus magáénak ismer el engem! Nem azért, mert bűntelen vagyok, mert szép, okos, ügyes vagyok - hanem csupán azért, mert szeretem és megvallom Őt! Ő engem választott, és ha én is Őt választom, senki és semmi nem szakíthatja szét ezt a kapcsolatot!
Milyen szomorú arra gondolni, hogy esetleg Jézus szégyell engem. Nem a bűneim miatt – azért jobb lenne, ha én szégyellném magam! -, hanem azért, mert a kettőnk szövetségi kapcsolatát olyan könnyen engedtem szétszakítani.
Mindig készen kell állnunk arra, hogy tanúságot tegyünk Jézus szeretetéről! Nem szabad elgyávulnunk a körülmények szorításában, inkább be kell gyakorolnunk magunkat a tanúságtevésben – újra és újra felidézve magunkban és a testvéri közösségben is Isten nagyszerű tetteit -, hogy amikor hitünk és tetteink miatt kérdőre vonnak minket (vagy amikor lehetőség adódik) bátran tudjunk beszélni.
Végső soron pedig nem a kerek mondataink tesznek „felvállalhatóvá” minket, hanem szerető szívünk. Bízom benne, hogy amikor az Úr elé kerülünk, mi fogunk szégyenkezni hibáink miatt, Jézus pedig örülni fog végső találkozásunknak és behív a mennyei lakomára. Mert történhet fordítva is: mi nyugodtan és önigazultan állunk, Jézus pedig szégyenkezik miattunk… ne így legyen!
Sípos (S) Gyula
