Istentől jövő kijelentés (Mk 8, 27-29)
„Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztel? Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte t?lük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” (Mk 8, 27-29)
Az evangelista csak röviden tárgyalja Péter tanúságtételét Jézusról: „A Messiás vagy.” Számára magától értet?d?, hogy ez a „kijelentés” – és itt asszociálhatunk a Szentlélek karizmatikus ajándékára, a ”kijelentés lelkére” is – Istent?l van, ? inspirálta az apostolt. Máté evangéliumában már b?vebben kifejti a történetet: „Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” (Mt 16, 17)
Isten nélkül az ember nem tud helyes felismerésre jutni „Isten dolgairól”! Kinyilatkoztatás nélkül óhatatlanul tévelyg?vé válunk. Ezt bizonyítják a nagy vallási rendszerek is. Hiszen az emberek minden korban keresték Istent és kutatták akaratát. Úgy vagyunk teremtve, hogy a szívünk vágyódik Alkotója után. Isten nyomait kutatták a buzgó emberek minden korban és minden vallási rendszerben, mert „ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta m?veib?l következtethetünk.” (Róm 1, 20) Minden komolyan vehet? nagy vallási rendszerben vannak is nagyszer? megsejtések az Örök Atya jóságáról és emberszeretetér?l.
De! Kinyilatkoztatás nélkül senki sem érthette, s?t elgondolni se tudta, hogy a Leghatalmasabb a legkisebbé válik, hogy nem mi halunk meg Istenért, hanem el?ször ? hal kereszthalált értünk, hogy ? el?bb szeretett minket, hogy egészen kiüresíti önmagát és emberré lesz és kiszolgáltatja magát mindenki kénye-kedvére… Nem hogy mi emberek, de a sátán se tudta ezt elépzelni (? aztán f?leg nem, hiszen a hatalom megszállottja) – ezért is hitte, hogy a halállal átjárhatatlan akadályt húzott Isten és ember közé. Jézus Krisztus azonban tökéletesen egy volt Istennel, és közösségüket semmilyen szenvedés és kísértés sem tudta megbontani. Legy?zte az összes gonosz fejedelemséget, végül „elvette a halál kulcsait”, alászállt a poklokra és prédikált az ott szenved? lelkeknek is, hogy aki benne hisz, megmenekülhessen. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3, 16)
Mindez Isten titka volt. „De amikor elérkezett az id?k teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ? alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4, 4-6) Jézus Krisztussal eljött az id?k teljessége és Isten fokról fokra kijelentette dics?sége gazdagságát a Fiúban. Ennek része a Péternek adott kijelentés is.
Amikor Jézus megkérdezi, hogy kinek tartják ?t az emberek, emberi válaszokat hall: prófétának, Jánosnak, Illésnek. De amikor tanítványait kérdezi, Péter apostol szájából az Atyától jöv? választ hallja: „A Messiás vagy.” Az isteni kijelentésre Jézus is isteni választ ad, amellyel Pétert meger?síti a tanítványok vezet?jeként és prófétai módon el?re biztosítja ?t munkálkodása eredményességér?l (így oldva tanítványa szorongásait is): „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta er?t. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16, 18-19)
Nekünk is nagy szükségünk van az Istent?l jöv? kijelentésekre! Ha csak a magunk értelmére támaszkodunk, akkor ugyan megközelíthetjük az igazságot – Jézus próféta volt, de mennyivel több ennél! – mégis tévedésben maradunk. Ezért mindig kérnünk kell a Szentlelket, hogy világosítsa meg nekünk az Igét, hogy látóvá és hallóvá váljunk, ihlessen meg minket és vezessen, hogy már ne a magunk erejére és értelmére, hanem Isten erejére és bölcsességére támaszkodhassunk életünk folyamán. „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót (Szentlelket) mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.” (Mt 7, 11)
Sípos (S) Gyula
