Nyílj meg! (Mk 7, 31-35)
Minél inkább kiszolgáltatott valaki, Isten annál közelebb megy hozzá. És fordítva – minél önelégültebb valaki, annál távolabb kerül Istent?l. Ez az az igazság, ami felkavarja Izraelt Jézus Krisztus nyilvános m?ködése alatt. Az írástudók és farizeusok, a nép vénei, akik azt gondolják, hogy ?k az „igaz Izrael”, szinte semmit nem értenek a Megváltó m?ködéséb?l. Jézus végül csak annyit tud mondani: „jaj nektek farizeusok…”.
Ezzel szemben amikor egy süketet hoznak hozzá, egy egyszer?, lenézett, dadogó kis embert, aki mindig a sor végén kapott csak helyet – ha kapott egyáltalán! – ?, aki az emberekt?l nem kapott semmit, Istent?l megkapott mindent!
A történet Dekapolisz (Tízváros) határán játszódik, a Galileai tónál, ahol nem olyan er?s a törvénykez? vallásosság ereje, mint Jeruzsálem környékén. (Itt szabadabban élnek – igaz, ezért lenézettek is – az emberek.)
„Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszél? süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Külön hívta a tömegb?l, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthet?en beszélt.” (Mk 7, 31-35)
Megható Jézus gyengédsége és osztatlan figyelme, amellyel a süket felé fordul. Kihívja a tömegb?l, hogy az egészen rá tudjon figyelni – hiszen szájról olvasott a szegény ember. (Jézus erre is gondol!) Külön hívja, hogy ? is egészen a süket emberé lehessen. Fülébe dugja az ujját és megnyálazott ujjával érinti a nyelvét. Vajon miért? Ez szükséges lenne ahhoz, hogy Jézus gyógyíthasson? Nem – több történetben, ennél sokkal súlyosabb esetekben is elég a „kimondott Ige”. (A halott Lázár feltámasztásánál is csak szavával hívja vissza az életbe a sírból barátját!)
A süket embernek van szüksége a fizikai érintésre, hogy értse és megélje Isten gyógyítását! Jézus Krisztus pedig nem tétovázik, nem undorodik, nem húzódik vissza, hanem megad a süket embernek mindent - egészen Önmagát nyújtja a gyógyulás érdekében!
A dics?séget a Megváltó azonban az Atyának adja. Ezért fohászkodik fel – hasonlóan, mint amikor Lázár feltámasztásánál nézi ?t a tömeg. Minden er? és hatalom felülr?l származik! – ezt teszi nyilvánvalóvá Krisztus. Csak ezután mondja ki a „hatalom szavát” – „nyílj meg”!
A süket ember pedig megnyílik Isten felé. Megnyílik az Élet felé, s így ami benne beteg és halott volt, életre kelt. Hallani kezdett, s mivel hallott, így már folyékonyan tudott beszélni. De biztos vagyok benne, hogy hallóvá lett lelki értelemben is, s kés?bb ott találhatjuk ?t Krisztus követ?i között.
Milyen nagy szükségünk van nekünk is Jézus érintésére! Ha merjük magunkat olyannak látni, amilyenek vagyunk – törékenynek, dadogó élet?nek -, és Isten elé megyünk gyógyulásunkat, szabadulásunkat kérve, ? most is egészen közel jön hozzánk. Fizikailag is megérint – nem szégyellve minket -, s teljes hatalmával mondja lelkünknek és testünknek: Nyílj meg! Isten hatalmas szava pedig megnyit minket az Élet és az örök élet felé.
Igen, mindez lehetséges! „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13, 8) Ámen.
Sípos (S) Gyula
