Jézus jelenléte (Mk 6, 53-56)
„Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.” (Mk 6, 53-56)
Márk evangéliumának ebben a néhány sorában – a teológusok szerint tudatosan – mintegy összefoglalja, mit jelentett az embereknek a názáreti Jézus. Az evangélista itt nem tesz különbséget az emberek között - a sűrűn lakott Genezáret földjén zsidók és pogányok egyaránt megtalálhatók voltak. (A szövegből az kiderül, hogy Jézus a zsidó férfiak hagyományos, törvény szerinti öltözékét viselte. A „ruhája szegélyét” kifejezés szó szerint a „ruhája bojtját” jelenti, ahogy Mózes előírta: „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra. A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek.” (Szám 15, 38-39)
Kit láttak az emberek? Egy zsidó férfit, akit Isten felkent erővel és hatalommal, hogy gyógyítson és szabadítson. Ez Jézus első önvallomása is magáról a názáreti zsinagógában: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” (Lk 4, 18-21)
A názáreti zsinagógában megbotránkoztak az emberek, mert nem hitték, hogy az ács fia különb lehet náluk. Genezáret földjén azonban az emberek hiszik, hogy Jézus Isten által felkent gyógyító, és talán még abban is reménykednek, hogy ő a Felkent, a Messiás – még ha nem is tudják, mit is jelent ez valójában.
Hisznek, és hitük szerint cselekednek! Hiszik, hogy Jézus gyógyít, és ezért „bejárják a környéket”, keresik őt, odahozzák a betegeiket, hogy gyógyulást nyerjenek. Hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék! „Aki csak megérintette, meggyógyult.”
Mi sokkal többet tudunk, mint az akkor élt emberek. Tudjuk, hogy a názáreti Jézus Krisztus valóban Isten Fia, Megváltó, aki életét adta értünk. Tudjuk, hogy az Egyház Krisztus teste, és mi egyenként is a tagjai vagyunk és a Szentlélek templomai. Tudjuk, hogy Istennek minden lehetséges.
De vajon hisszük is amit tudunk? Amikor betegek vagyunk – és bizonyos értelemben mindannyian egy beteg világ beteg gyermekei vagyunk – keressük-e Jézust? Hisszük-e, hogy ha csak a ruhája szegélyét megérintjük, meggyógyulunk? Ahogy hitte a vérfolyásos asszony?
Hiszen minden szentmisében valóságosan jelen van az Úr, és az kenyér (ostya) a „ruhája szegélye” – benne valóságosan jelen van testével és vérével. (Ha nem Ő mondta volna, talán el se hinnénk, de Jézus maga mondta az utolsó vacsorán: „kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” (Mk 14, 22) Ezért hitünk valóban a megtestesült Ige szavain és tanításán nyugszik.)
Jézus jelen van, jelenléte most is gyógyító. De hiába van Ő jelen, ha mi nem vagyunk jelen, csak a testünkkel. Szokásainkkal. Tudásunkkal. Ha nem hiszünk, szívünk, lelkünk távol marad – mi hasznunk van akkor mindebből? Csak annyi, mint azoknak, akik Jézus körül tolongtak az úton, amikor a vérfolyásos asszony hittel megérintette Őt. A többiek bár ott voltak, de nem voltak jelen Jézus valóságában. Az asszony azonban a hite által belépett Jézus jelenlétébe, Isten Fia örök jelenébe.
Genezáret földjén az emberek „lélekben és igazságban” felismerték, amit felismerhettek. (A megváltás művét nem, mert az még el volt rejtve mindenki szeme elől.) Felismerték és hitük szerint cselekedtek. Nekünk is ugyanígy fel kell ismernünk Jézus Krisztus jelenlétét az életünkben, hogy hitünk szerint cselekedve hozzá futhassunk, hogy Nála gyógyulást és szabadulást nyerjünk.
Sípos (S) Gyula
