Az engedelmesség gyümölcse (Mk 6, 12-13)
Közhely, hogy „Istennek mindig igaza van”, de épp azért válhatott közhellyé, mert egyike a komolyan nem vett igazságoknak. Hiszen látszólag akkor sem szakad ránk az ég, ha Isten igazsága ellen cselekszünk. Veszekszünk, hazudozunk – az élet megy tovább. Addig pedig a legtöbb ember szeme nem lát el, hogy kés?bbiekben ez a sok b?n és engedetlenség hová vezet.
De fordítsuk meg – ha az engedetlenség ára nem is látszik meg rögtön, az engedelmesség gyümölcse annál inkább! Lelkünkben is érezhetjük, mert ilyenkor a Szentlélek él bennünk: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, h?ség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22-23) De nem csak lelkünkben, hanem körülményeinkben, munkánkban és szolgálatunkban is. Ha azt az életet éljük, amit Isten ajánl fel nekünk – és ehhez bízni kell az ? atyai szeretetében, hogy a nekünk legjobbat nyújtja az összes lehetséges változat közül – akkor a teljes élethez szükséges minden tehetség, képesség, kegyelmi ajándék és adomány a rendelkezésünkre áll.
Jézus Krisztus tanítványai engedelmeskedtek a Mesternek. Ámbár még egyáltalán nem álltak készen a szolgálatra – még Pünkösd után is hosszú érlel?dési folyamaton mentek keresztül, mire eljutottak a „teljes érettségre” – mégis elindultak, hogy megtegyék, amire a Messiás kérte ?ket.
„Azok elmentek, s hirdették a b?nbánatot, sok ördögöt ki?ztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.” (Mk 6, 12-13)
Ne felejtsük el, akkor még nem áradt ki rájuk a Szentlélek, nem a kegyelmi adományok sokféleségével és Isten erejével felvértezve vállalkoztak az útra! (S?t, azt sem tudták, mi az!) Ha kívülr?l szegények voltak – és Jézus még szegényebbé tette ?ket, amikor nem engedte, hogy sarut, tarisznyát, pénzt, stb. vigyenek magukkal – hát belülr?l még szegényebbek voltak! És íme, igazzá lett, amit Jézus tanított a hegyi beszédben: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5, 3)
Mivel semmijük sem volt, így Isten lett a mindenük. ? szolgált bennük, általuk. Isten nevében hirdették a b?nbánatot és Isten cselekedett, mert valóban az ? nevében jártak. Istent?l kapták és neki adták érte a dícséretet és dics?séget.
Ha ma kevesen gyógyulnak meg, ha ma kevesen szabadulnak az ördög fogságából, ha ma kevesen térnek meg, annak oka nem Istenben van. ? mindig arra vágyik, hogy az emberek életre jussanak. Az ok, a lázadás mérge bennünk munkál. A mi engedelmességünk hiánya miatt er?tlen ez a nemzedék!
Van miért b?nbánatot tartanunk mindannyiunknak – az egész Egyháznak…
Sípos (S) Gyula
