Fokozás (Mk 5, 21-24)
Márk az evangéliumában már az elején kijelenti, hogy ő Isten Fia örömhírét hirdeti. Állítását azonban bizonyítania is kell – és nem is marad ezzel adósa olvasóinak. Történetről történetre vezeti előre a meghívottakat az elrejtőzött, majd önmagát kinyilatkoztató Isten megismerésében, amely egészen a csúcspontig, a kereszt-áldozatig és a megváltás hatalmas művének beteljesedéséig tart.
Márk tudatosan komponál. Keresztelő János kinyilatkoztatja Jézust – és Isten is tanúságot tesz Fia mellett a Jordánnál. Jézus meghirdeti Isten országát, és szavaival, tetteivel fokozatosan egyre jobban megmutatja küldetése valódiságát, erejének hatalmát.
Az előzőekben olvasott, egymás után következő történetekből kitűnt, hogy Jézusnak van hatalma a természet erői felett – a vihar lecsendesítése -, uralkodik a természetfölötti világ hatalmai fölött – a légiónyi démon kiűzése a megszállottból -, és most azt bizonyítja, hogy hatalma van a halál fölött is. A történet úgy kezdődik, ahogy már megszoktuk. Jézus megjelenik valahol, azonnal nagy tömeg veszi körül, és jönnek a szükséget szenvedők, hogy nála gyógyulást, szabadulást nyerjenek. (A tömegnek és a tömegből való elkülönülésnek még sokszoros jelentősége lesz később.)
„Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.” (Mk 5, 21-24)
Egy fontos különbség azonban van: ezúttal nem csak a farizeusok és írástudók által lenézett emberek, a „galileaiak”, a „tudatlanok” jönnek, hanem Jairus, egy zsinagóga elöljárója is. Ezt az embert már nem érdeklik az előítéletek. Nem érdekli a saját méltósága sem. Az sem, hogy esetleg bajba kerülhet. Mindezt elvetette magától – mert akit szeret, a halálán van.
Jairus nem azért ment a Messiáshoz, mert felismerte, hogy a zsidó vallásosság haldoklik, megmerevedett, törvénykezővé vált és kiveszett belőle az igaz Isten ismerete. Azonban így is többet tesz, mint a többi elöljáró. Hajlandó a „csodarabbihoz” fordulni a lánya miatt. Készséggel elismeri hatalmát. Nem gyanúsítgatja ördögi manipulációval, sem szemfényvesztéssel. Hisz Jézusnak, akiről csak hallott, mert hinni akar! „Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” Ebben nincs semmi feltételes mód, semmi talán és hátha. Jairus teljes szívével Jézus felé fordul és megalázkodik előtte (bár erre senki nem kéri vagy biztatja): „mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte”. Jairus ezért szimbólum is, Izrael szimbóluma. Márk megmutatja: lett volna lehetőség, hogy Izrael egésze befogadja az evangéliumot.
Jézus mindenkiért jött és mindenki szolgája lett. A megtestesült Ige világossága egyre ragyogóbban világít. Senki nem bújhat el fénye elől, mindenki döntésre kényszerül. (Mint látni fogjuk, Isten gyógyító és szabadító kegyelme még a vallásilag legtisztátalanabb emberre is kiárad…) Most is mindannyian válaszolni kényszerülünk erre a hívásra. Igenünk vagy nemünk pedig sorsdöntő lehet.
Olyen hittel és alázattal kellene nekünk is kérnünk Jézus segítségét, mint Jairus kérte. Lehet, hogy a mi családunkban testileg mindenki ép, de vajon lelkileg is épek vagyunk? Nem haldoklunk-e lelkileg, és nincsenek-e közöttünk olyanok, akik lelkükben már halottak is? De vannak. És mit teszünk velük? Okoskodunk, elméleteket állítunk fel nekik, politikai pártokban, gazdasági eredményekben, új kulturális hatásokban bízunk? Esetleg moziba járunk azokkal együtt, akiket mentenünk kellene – évek óta várva az alkalmas pillanatot, amikor majd tehetünk valamit értük? Orvoshoz, pszichológushoz szaladgálunk?
Mindezt lehet tenni, és olykor jó dolog is. Azonban mindezek fölött a legjobb az, ha Jézus elé futunk, és a lába elé borulunk, közbenjárva mindazokért, akiket e világ súlya már testileg-lelkileg megrokkantott. És biztosak lehetünk abban, hogy Isten Fia velünk is ugyanazt teszi, mint Jairussal: „El is ment vele”.
Sípos (S) Gyula
