A gadarai megszállott (Mk 5, 1-5)
Márk egyre fokozódó képekben mutatja be Jézus Istent?l jöv? hatalmát. A Messiás parancsol a szélnek és a tengernek – azaz a természet er?inek – majd a gadarai megszállott esetében parancsol a gonosz léleknek, végül visszahozza a halálból az életbe Jairus leányát. Jézus hatalma felette áll a természet er?inek, felette áll a gonosz léleknek és felette áll még a halálnak is.
Természetesen felette áll kora szokásainak és vallásos elképzeléseinek. Vallásos zsidó ember ugyanis nem ment pogányok közé, kerülte még az érintésüket is. Ha lehetséges volt, még a szamariaiak közé se elegyedett, nemhogy sertéseket tartó pogányok közé – hiszen rögtön tisztátalanná vált t?lük! Jézus viszont szabadon átmegy tanítványaival a tavon Gadara vidékére, amely a Genezáreti tó DK-i partján feküdt, lakói pogányok voltak és a Tízvároshoz tartoztak.
„Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok fel?l egy tisztátalan lélekt?l megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát.” (Mk 5, 1-5)
A tisztátalan lélekt?l megszállt ember a gonosz lélek teljes uralma alatt lév? embert jelent. (Máté evangéliumában két embert említ.) Mert a gonosz ebben is utánozni akarja Istent. Csakhogy míg Isten két szabad személyiség szabad egyesülését óhajtja és nem követ el er?szakot senkin, addig a gonosz lélek er?szakkal veszi birtokba és hajtja uralma alá az embert. Míg Isten jelenléte szabaddá tesz, addig a gonosz lélek megkötöz és rabbá tesz.
A történet önmagában is jelképi erej?. A megszállott sírboltban, a halál helyén lakik. Ott, ahol fogva tartója, az ördög is – akiben nincs semmi élet, csak halál. Olyan ereje van, hogy még láncokkal sem tudják fogva tartani. Ugyanígy, amióta a sátán hatalmat szerzett az ember felett – az ?sb?n által -, senkinek nem volt elég ereje ahhoz, hogy újra leláncolja ?t. Még Isten kiválasztott férfiai és asszonyai is elbuktak, Ádámtól és Évától elkezdve Ábrahámon és Dávidon keresztül egészen Keresztel? Jánosig, aki a Jézusról szóló hírek hatására szívében kételkedni kezdett, bár látta az Atya hathatós tanúságtételét a Fiú mellett.
Ugyanakkor a gonosz lélek ereje önpusztító és embert gy?löl? er?. Mert bár a tisztátalan lélek vágyik az élet után, azt csak pusztítani képes. Ez a vágyódó-gy?löl? jelleg mindig a gonosz sajátossága marad, mert soha nem tud eljutni a béke és nyugalom állapotába, ami Isten sajátja. Ahogy Jézus mondja: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberb?l, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.” (Mt 12, 43)
A minden kontrollját elvesztett, kiáltozó és önmagát is kövekkel ver? ember mutatja, milyen rettenetes csapás a tisztátalan lélek jelenléte az életünkben. Amikor a b?nök által engedjük, hogy befolyást szerezzen az életünk egy része felett, jó ha tudjuk, hogy utunk ebbe az irányba tart. Amikor engedjük, hogy vágyaink, indulataink el?törjenek a szentségi élet fegyelme alól, akkor lélekben már ugyanúgy kiáltozunk és verjük magunkat, mint a gadarai megszállott.
Nekünk még van szabad akaratunk – még ha ez esetleg korlátozott is valamilyen tisztátalan befolyás miatt -, míg a gadarai teljesen a tisztátalan lélek uralma alatt állt. Mi még képesek vagyunk visszafordulni Isenhez – a megszállott önmagától erre már képtelen.
A megszállottság éppen ezért már nem hétköznapi, gyakran el?forduló kategória. A megszállottság tulajdonképpen már nem is vezethet? vissza pusztán erkölcsi okokra, vagy b?nökre. Itt már betegségek, okkult tevékenység és még sok minden más is szóba jöhet. (Olykor inkább hasonlít kivédhetetlen természeti csapásra, mint valami egyre lejjebb tartó, sötétségbe vezet? útra.)
Azt is nagyon fontos azonban megértenünk, hogy a gonosz lélek – bár uralhatja az egész testet és befolyást gyakorolhat gondolatainkra, érzékeinkre és érzelmeinkre, vágyainkra (a pszichére) – de a természetfeletti lelket (szellemet) nem tudja uralma alá vonni. Elnyomva tarthatja – hiszen minden megtérés is a lélek feléledése a „halálból” az életre – de nem tudja önmagává tenni. Az ugyanis Istenb?l származik és hozzá tart. Jézus viszont képes a teljes embert, a testet és a lelket egyaránt felszabadítani – mert ? egészen Istent?l jött, és Isten. „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1, 3)
És mi történik, amikor Isten Fia találkozik a gonosz lélekkel? Ezzel folytatjuk a következ? elmélkedésben.
Sípos (S) Gyula
