Az ég madarainak szállása (Mk 4, 30-32)
„Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre n?, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” (Mk 4, 30-32)
Ami a példabeszéd történeti részét illeti, láthatjuk, hogy Jézus prófétai kijelentése, hasonlata valósággá lett. A krisztusi magból kinöv? krisztusi közösség, az Egyház valóban hatalmas – talán a leghatalmasabb - fává terebélyesedett. Statisztikai értelemben is – egymilliárd hív?, közösségek és felekezetek sokasága, vagyon, befolyás – de vélhet?en ez a lényegtelenebb szempont. Hatalmas fává növekedett azonban úgy is, hogy meghatározó személyiség- és történelemformáló er?vé vált. Éppen most, ebben az elpogányosodó világban látszik, milyen mélyek keresztény gyökereink. Hiszen az emberi személy szabadsága és méltósága, az emberek közötti egyenl?ség fontossága – egyáltalán, elfogadottsága -, sem létezne, ha Jézus Krisztus, és nyomában az Egyház nem ezt tanította volna.
Van azonban e példabeszédnek egy kevésbé nyilvánvaló, bár ugyanilyen fontos vonulata. Ez pedig az „égi madarak szállásával” kapcsolatos. Az „égi madarak” az angyalok és a szentek. ?k Isten el?tt állnak és ?t szolgálják. De! Isten országában megsz?nik az eget és földet elválasztó áthághatatlan határ. Jézus Krisztus egybekötötte a mennyek országát a földdel. Isten jelenléte közöttünk megélhet? és megtapasztalható. Az Egyházban, Krisztus testében folyamatos kommunikáció, párbeszéd zajlik Isten és az emberek között. Ebb?l a párbeszédb?l, és az Isten népéért való harcból veszik ki a részüket az „égi madarak”. Ennek látható megnyilvánulásai a magánkinyilatkoztatások, próféciák, az álmok, a szentek életéb?l ismert csodálatos események.
A példabeszéd azonban még ennél is többet mutat. Olyan világba vezet be minket, amelyekr?l olykor nem is tudunk szabatosan beszélni. Hiszen azt tudjuk, hogy az angyalok „szolgáló szellemek”. Szolgálnak Jézusnak a pusztában, s a Messiás tanítása szerint ?k segítik az embereket munkájukban és a holtak lelkeit is ?k kísérik Isten elé. Hírt visznek az apostoloknak, megjelenhetnek emberi alakban. A zsidó nép annak idején angyalok közrem?ködésével kapták a törvényt… De hogyan értsük Pál apostol szavait, aki azt mondta: „Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd?” (1Kor 6, 3) Péter apostol pedig azt írja, hogy az Isten által nekünk adott kinyilatkoztatásokba „maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.” (1Pét 1, 12)
A hatalmas égi fa, Jézus Krisztus „teste”, az Egyház olyan életet rejt és ?riz, ami hatalmasabb az angyalokénál. Ez az égi fa valóban az élet fája, ahol minden él?nek és iaznak szállása van. Nem felejthetjük el azt sem, hogy az égi szférából csak Jézus Krisztus gy?zelmével lett kiszorítva a sátán. Gy?zött a bárány, de a gonosz nem adta fel a küzdelmet. Így a harc most is folyik, egészen az utolsó ítéletig. Ebben a harcban az angyaloknak és szenteknek er?sségük és menedékük a mennyei fa. Már az „árnyéka” elég ahhoz, hogy felüdüljenek, felbátorodjanak, er? és megvilágosodás töltse el ?ket.
Ebben a fában élünk mi is, és mi vagyunk a fa. Dics?ség érte Istennek!
Sípos (S) Gyula
