Jézus Krisztus élete - József és Mária életkörülményeiről
Az evangéliumok történelmileg hitelesek, de nem történelem könyvek - a mai értelemben vett történelem-írás sem létezett még akkor – így rengeteg dolog hiányzik belőlük, amiről ma szívesen olvasnánk. Hogyan nézett ki Jézus? Hány éves volt Mária, amikor megszülte fiát? Milyen körülmények között éltek? Mekkora város volt Názáret? Mennyire volt megbecsült foglalkozás az ácsmesterség? És még hosszan sorolhatnánk.
Lukács, az angyali orvos - aki evangéliumának elején azt írja, hogy „mindennek elejétől fogva gondosan végére járt” (Lk 1, 3) -, összesen ennyit ír hőseiről: „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.” (Lk 1, 26-27) Meg kellene elégednünk ennyivel?
Szerencsére a történelmi kutatások, a régészeti leletek és az egyéb források segítségével viszonylag pontos képet alkothatunk a korabeli helyszínekről, életformáról és a szent családról is. Vegyük sorba most ezeket.
Jeruzsálemtől, és a központi júdeai résztől északra fekszik Galilea, a júdeai lakosság által lenézett tartomány. (Ennek okai a babiloni száműzetésig nyúlnak vissza. Az onnan visszatérők elsősorban Jeruzsálem körül és a júdeai, déli országrészen telepedtek le és az északabbra lévő, galileai földeken élőket származási és vallási szempontból egyaránt gyanúsnak tekintették.) Érdemes említenünk itt azt a János evangelista által megörökített példabeszédet, amely Jézus elfogatása előtt hangzik el a nép vezetői között: „Származhat-e bármi jó Galileából?”
„Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: Miért nem hoztátok el? A szolgák azt felelték: Soha ember így nem beszélt! Erre a farizeusok így válaszoltak: Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott. Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett? Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” (Jn 7, 44-52)
Názáret ezen a galileai területen lévő kis falu, néhányszáz lakóval. Az itt élő emberek elsősorban földművelésből éltek, a szegényes föld szegényes terméséből. Itt él Mária – a hagyomány szerint Joachim és Anna lánya -, ez a tizenéves fiatal szűz, József jegyese. A zsidó törvények és hagyományok szerinti, jórészt elzárt életet él a házban és esetleg a ház körül. (Talán a szegénységük miatt némileg szabadabb életet élhet kortársainál, hiszen egyedüli gyerekként valószínűleg korán munkára foghatták és ez nagyobb mozgásteret biztosíthatott számára.)
Mária a mi fogalmaink szerint még nagyon fiatal, szinte gyereklány. Akkoriban azonban amikor egy lány biológiailag nővé érett (azaz beindult a havi peteérési ciklusa), onnantól kezdve házasságra alkalmasnak találták és kiházasították.
A földműves osztály a társadalmi ranglétra alsó részén helyezkedett el, de még náluk is alacsonyabb volt a társadalmi megbecsültsége a kézműveseknek, akiknek – örökölt föld híján -, a napi megélhetése sem volt biztos. Ezek közé tartozott „József az ács”. Ezt az ácsmesterséget azonban nem a mai módon kell elképzelnünk, már csak azért sem, mert az ottani házakra csak könnyű, könnyen lebontható lapos tetőket raktak. (Mint ahogy ez a bénán fekvő férfi történetéből is kiderül, akinek barátai a tetőt kibontva eresztik a társukat ágyastul Jézus elé.) Az „ács” kifejezés olyanfajta építőmestert jelentett, aki fával, kővel dolgozott, de fából szerszámokat is készített, ha szükség volt rá. (A heródesi nagy építkezések valószínűleg biztos munkaalkalmat biztosítottak Józsefnek is, ahogy később, az Egyiptomból való visszaköltözés után a Heródes negyedes fejedelem általi építkezések is.) Az ilyen mesteremberek sokat vándoroltak, építkezésről építkezésre. A földhöz kötöttség hiánya és a részben vándorló életforma, az isteni gondviselés sűrű igénylése és megtapasztalása milyen óriási előzetes tapasztalat Szent Józsefnek a későbbi események tükrében!
Azt láthatjuk tehát, hogy bár József és Mária Dávid házából származott – mint a családfájuk bizonyítja -, de ők annak csak egy elszegényedett, kicsiny és a világ szerint jelentéktelen ágacskája voltak. Társadalmi helyzetüket jól mutatja, hogy Betlehemben annak ellenére sem jutnak szálláshoz, hogy Mária jól láthatóan utolsó időben lévő állapotos fiatalasszony. (Már egy viszonylag jobb módú emberrel sem fordulhatott volna elő, hogy rokonai ne szorítsanak neki helyet, vagy ne tudjon kifizetni valami szállást.)
A szent család anyagi körülményeit tekintve mindennél beszédesebb tény, hogy amikor letelnek Mária tisztulásának napjai, gerlét, azaz a mózesi törvény által a szegényeknek engedélyezett áldozati ajándékot visznek a templomba. A törvény ezt mondja: „Ha azonban arra nem telik neki és bárányt vinni nem tud, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen: egyet egészen elégő áldozatul, s egyet bűnért való áldozatul, s könyörögjön érte a pap, s akkor megtisztul.” (Lev 12, 8)
Lukács evangéliumában pedig így jegyzi fel a történteket: „Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (Lk 2, 22-24)
Láthatjuk tehát, hogy amikor a magát világ urának tartó római császár isten fiának nyilvánítja magát és szobrokat állíttat és templomot építtet magának, Isten a legkisebbet, a világ szemében semmit választja ki, „ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse” (1Kor 1, 27-28).
Milyen csodálatos dolog ez – hiszen ebbe a kategóriába mi is beleférünk, innen mi sem csúszhatunk ki! Nem kell szépnek, okosnak, ügyesnek, gazdagnak lennünk – és fordítva: lehetünk csúnyák és buták, szegények és ügyetlenek -, azaz: akármilyenek vagyunk, Isten nem fordul el tőlünk!
A boldogság azonban nem függ a gazdasági helyzettől és nem is esztétikai kategória. Amikor egy fiatal lány látomásában látja a Szűzanyát és elcsodálkozik szépségén, Szűz Mária azt feleli neki: „Szép vagyok, mert nagyon szeretek.” Ezért teljesen mindegy, hogy most milyennek ábrázoljuk Jézus anyját. Az akitai szűz szobrának japános arcvonásai vannak, Afrikában fekete a madonna, északon szőke a haja, délebbre barna… minden nép a maga szépségideáljának megfelelő vonásokkal ruházza fel őt, és ez így van jól. Ezek a szobrok a mi szépség iránti vágyunkat és gyermeki szeretetünket tükrözik és azt is kell, hogy tükrözzék!
Szűz Mária és Szent József kinézeténél fontosabb jellemük. A következőkben erről lesz szó.
Sípos (S Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
