Bevezető helyett – a legnagyobb hős
Bevallom, már gyerekkoromban nagyon szerettem a nagy emberekről, hősökről szóló történeteket. Old Shatterhand, aki egy ütéssel leteríti az ellenségét és Winnetou, a bátor és békeszerető indián – nevének jelentése Égő Víz! -, aki kibírja a kínzócölöpöt is, nagy kedvencek voltak. (Kiért rajongjon egy vékony, szemüveges és sírós kisgyerek, ha nem egy rettenthetetlen harcosért?) Aztán őket követte az akkoriban csak szamizdatként megszerezhető és olvasható Tarzan, majd a nagy sportolók, tudósok, művészek sora.
Kétségtelen, hogy magam is ki akartam tűnni valamiben. Kamaszodva hol rockzenei karrierről ábrándoztam, hol író, festő és filozófus akartam lenni. Próbálkoztam is, részleges sikerrel, vagy inkább sikertelenséggel. Se elég eszem, se elég tehetségem és kitartásom nem volt egyikhez se. Maradt az olvasás és a beleélés képessége a könyvek hősei életébe…
A rendszerváltás forrongó időszakában, huszonöt éves koromban történt az, amit röviden csak megtérésnek, vagy az Istennel és Jézus Krisztussal való találkozásnak nevezhetek. Ez a találkozás azóta is meghatározza életemet: megtaláltam személyes hősömet, a világtörténelem legnagyobb alakját, Jézus Krisztust! (Pontosabban fogalmazva, Ő talált rám a bűn sötétségében és Ő mentett meg engem…)
Jézus Krisztus, a Fiú, a tökéletes Isten és tökéletes ember, a csodatévő és minden hatalommal teljes, és mégis önmagát feláldozó, a legnagyobb kínzócölöpöt is elfogadó harcos, bárány és oroszlán, a bölcsesség és filozófia kimeríthetetlen forrása, a művészetek inspirálója, a hiányzó apa, testvér, barát – és milyen hosszan tudnám még folytatni a sort!
Igen, Jézus Krisztus személyisége azóta is meghatározza életemet. Sokat beszéltem és írtam már róla, de a téma kimeríthetetlen. (Hogyan is lehetne Isten kimeríthető? Szent Ágoston híres története jut eszembe, aki látomásban látta, amint egy kisgyerek kanállal próbálja kimerni a tengert. Ahogy az lehetetlen, úgy lehetetlen Isten teljességét, bölcsességét, szépségét szavakba foglalni – de azért csak próbálkozzunk, próbálkozzunk, mert ez kedves Isten előtt!)
Több könyvet írtam már Jézus tetteiről, csodáiról, munkájáról közöttünk. Írtam édesanyjáról (Mária titka), unokatestvéréről (Keresztelő János története), elmélkedtem szavairól (Márk evangéliumát olvasva, A Hegyi beszéd). Most pedig – összeszedve minden bátorságomat – elérkezettnek látom az időt arra, hogy legnagyobb hősömről és példaképemről írjak: Jézus Krisztus életéről. Vágyam szerint ez az írás nem regényes feldolgozás lesz, de nem is teológiai mű, nem történelmi összefoglaló és nem is színes tabló, bibliamagyarázat – bár mindebből lesz benne -, hanem személyes vallomás Isten Fiáról, Urunkról, testvérünkről, barátunkról, segítőnkről, ahogy megismertem, ahogy értelmemben, képzeletemben feltárult és tetteiben megmutatkozott.
Ha írásommal hozzájárulok ahhoz, hogy a kedves olvasó jobban megismerje és megszeresse az én legnagyobb hősömet, a názáreti Jézust, munkám elérte célját.
Sípos (S) Gyula
Hozzászólások
Legyen!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.