Előre elhatározott élet
Vajon, ha mi előre meghatározhatnánk, hogy milyen körülmények között születik meg és nő fel a gyermekünk, milyen emberek vegyék körül és milyen életet éljenek, a legjobbat akarnánk és választanánk nekik. Nyilván az Atya is ezt akarta a Fiúnak – és ehhez képest? Próbáljuk mégis megérteni, az Atya miért döntött egy szegény család és egy istálló mellett…
Ami a szülőket és rokonokat illeti, szó nem érheti a ház elejét – már ami a jellemüket illeti. József és Mária mindketten szentéletű, kedves és jószándékú emberek voltak. (A nemesi vérvonalról ne essék szó, mert ugyan Dávid házához tartoznak, de mi hasznuk van ebből?) A rokonok egy része ugyan leszerepel Jézus nyilvános működésekor, amikor őt bolondnak tartják és el akarják zárni, de mégiscsak ott van közöttük Erzsébet és a pap Zakariás is – Keresztelő János szülei -, akiket az evangélium is feldicsér: „Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.” (Lk 1,6)
Ezzel azonban véget is érhet a dicséretünk, mert ha rajtunk állna, mi biztos nem ilyen anyagi körülményeket választanánk gyermekünknek.
József és Mária szegények voltak – bár ez a szó nem fedi teljesen azt a valóságot, amiben éltek. Názáretben szegény földművesek, és még náluk is szegényebb, földdel sem rendelkező, még alacsonyabb rangú kézművesek éltek – ilyen volt „József, az ács” is -, és Mária se lehetett gazdagabb, ha a szülők elfogadták Józsefet vejüknek. Szegénységüket mutatja, hogy amikor le kell menniük Betlehembe, szállást se adnak nekik, pedig talán kaptak volna, ha módosabbak, szebb a ruhájuk és jó pénzt tudnak fizetni egy ágyért. De nem tudtak, így került Mária mindenórásként barlangistállóba – ugyan melyikünk akarná, hogy gyermeke, unokája ilyen körülmények között szülessen?
A pásztorok látogatását idilli jelenetként festik elénk – de valóban az volt? A korabeli írásos emlékek szerint a pásztorokat gyanús, tolvaj népségnek tartották és óvták tőlük a tisztességes embereket. Most képzeljük el, ahogy éjnek évadján, hívatlanul megjelennek az istálló előtt, nem sokkal szülés után… (A „háromkirályok” pedig, akikről nem tudjuk, hogy tényleg hárman voltak-e, csak azt, hogy – az eredeti szavak szerint – mágusok voltak, akik a csillagok állásából olvasták ki a nagy király születését, hát ők legalábbis teológiai problémát jelentenek…)
Bizony, nem szeretnénk ilyen határhelyzetekben látni a szeretteinket. Nyomorúságos körülmények között, gyanús alakokkal körülvéve – és ez még csak a kezdet! Hamarosan menekülniük kell, migránsok lesznek - még ha zsidó hittestvéreik között is -, egy pogány országban, Egyiptomban. Ami vagyonkát a bölcsek által adott arany, tömjén és mirha jelenthetett volna, azt itt kell elkölteni beilleszkedésre, megélhetésre. Amikor végre visszatérhetnek hazájukba, ugyanolyan szegények, mint amikor elindultak. Názáret a lenézett Galilea tartomány köves, fában, földben szegény területén lévő, megvetett kis faluja, ahol 150-200 ember él, szűkös körülmények között, egyszobás barlang-lakásban. Szerencsére közel van Jeruzsálemhez, ahol még folynak a heródesi nagy építkezések, ezért Józsefnek van munkája, ami megélhetéshez elég, de ebből meggazdagodni nem lehet…
Isten Fia a társadalmi ranglétra aljára születik és ott nevelkedik fel, ez azonban nagyobb szabadságot is jelent. (Például miközben a férjes asszonyoktól elvárták, hogy egész nap otthon legyenek, elzártan, a legszegényebbek asszonyai eljárhattak dolgozni, böngészni…) Törvénytisztelő családban nő fel, de családja szeretetteli légkörében a törvények nem szorítják úgy gúzsba, mint a farizeusok által szorongatott júdeai sorstársait. Józseffel együtt, mint vándorló kézműves, ács mesterember eljut a legszegényebb kunyhótól a leggazdagabb palotákig, megismeri a falusi és városi, zsidó és pogány életet egyaránt. Többet lát, többet tapasztal, többet ért így meg nemzete életéből, mint bárki más, aki csak saját társadalmi osztálya keretei között mozoghat. (A történelmi regények nagy találmánya lesz majd az olyan főhős - pl. egy száműzött lovag és szolgája -, akik állapotuknál fogva szabadon átjárnak a különböző osztályok között, így rajtuk keresztül az író széles társadalmi tablót tud festeni a műben.)
Talán kezdjük megérteni, hogy Isten milyen bölcsen járt el, amikor egyszülött Fiát olyan környezetbe helyezte, ahol Jézus gyermekkorától fogva megtapasztalhatta az Atya gondviselő szeretetét. („Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” – Mt 6,26) A szegénység nagy teher lehet, de nagy szabadság is, szabadság a túlzó elvárásoktól, előírásoktól, szűklátókörű vallási gondolkodástól, stb. Jézus így kikerülhette a törvénykező mentalitás csapdáit, a rangkórságot, a körülményektől, szokásoktól, címektől való függést…
Jézus kisgyermekkorától fogva tanul és dolgozik. Felnövekedése egyben a belső szabadságban való növekedése is. Tanulása és nevelődése a társadalom sokszínűségének, az emberi élet sokféleségének megismerése és megértése is volt. Növekedés az együttérzésben, segítőkészségben, szeretetben, növekedés a Szentlélek ajándékaiban a szolgálatra, és egyre növekvő motiváltság az emberek megsegítésére és megmentésére.
Ahogy azt az Atyaisten gondviselő szeretetében előre elgondolta.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
