- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Szobrok, népek, szobrok
Ha azt állítanánk, ez a falu (az írás keletkezése óta város) igazán művészetkedvelő, valószínűleg félreértenénk a helyzetet. De az biztos, hogy kevés olyan falu (azóta város) lehet Magyarországon, ahol ennyi szobor, kereszt, emlékmű van, s a szoborállítók buzgalma máig sem szűnik.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Szerelmi történet az első vár idejéből
Mára semmi nem maradt a törökbálinti várból. Köveit elhordták építőanyagnak, területét beépítették. De hogy volt, azt bizonyítja, hogy az 1700-as évek elején érkező sváb betelepülők utcájukat Festung-nak, (Vár) nevezték. Ez volt Török Bálint vára, amelynek romjai 1735-ben még láthatóak voltak az Anna-hegy oldalában, a templomnál, a mára szintén eltűnt forrás szomszédságában.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Pestis
Kevés rémítőbb hírt ismert annál a középkori ember, mint ha azt hallotta, hogy "jön a pestis". Mert a pokollal lehet ijesztgetni, de az messze van, és "azt még meg is kell érni!". A nemesi törvényszék is csak akkor veszélyes, ha utolérik az embert. Bujkálni a zsandár előtt széles e világon sokfelé lehet. De a pestis ellen nincs hová bújni!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Miért Munkácsy?
Munkácsy Mihály út, rajta Munkácsy Mihály Művelődési Ház, előtte Munkácsy Mihály szobor – vajon miért lett olyan nagy tisztelője ez a község, majd város az egyébként méltán híres festőnknek?
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Mi van a hintuskában?
Törökbálint legrejtélyesebb tere minden bizonnyal a vártér. A valamikori törökbálinti várról nevezték el, bár hogy az hol állt, ma már senki nem tudja. Köveiből kétszáz éve házak épültek, csak az emléke élt a helyi hagyományban.