- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Különös történet
Takarékos népek lakták a falut. A megromlott szerszámot nem dobták el, csak félretették - jó lesz az még valamire. Hétszám elették a tésztát grízzel, hogy aztán a hetedik napon felengedjenek egy kicsit valami hússal, borral. Értéke volt a munkának, és annak is, amit azon meg lehetett venni. Jobbágyvilág volt még akkor, s amikor az adószedő urak elmentek, még mindig otthagyták a robotmunkát, ami kötelező a jobbágynak. Ami aztán megmaradt - időben, terményben -, hát azzal okosan kellett gazdálkodni, hogy elég legyen a családnak.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Ki lakik a toronyban?
Ha megkérdeztük volna egykor a lányiskolában tanulókat, gondolkodás nélkül rávágták volna, hogy természetesen Gomulka. De ki volt Gomulka, aki állítólag még akkor költözött be a kápolna fölötti harangtoronyba, amikor az épületet Zimándy Ignác a XIX. század végén építtette?
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Johi
Ez egy nagyon személyes történet Hadik Gyula bácsi lány unokájáról, Johiról (Johanna), illetve a történet még sokkal előbb kezdődött…
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Jankó és Szent Antal halat fognak
Akkoriban történt mindez, amikor a Hosszúréti patak még szabadon futott a Fő utcán át és kis hidak íveltek rajta keresztül. Nem volt még Géza fejedelem utca sem és házak sem a domboldalon, hanem csak nád és patak, és a tavat is szabadon körbe lehetett járni bárkinek.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Tudjuk jól, hogy mindig erős volt a vágy népünkben, hogy integrálja a világ sokféle kultúráját, annyira, hogy olykor még a szerzők neveit is magyarra fordítottuk (Verne Gyula, May Károly). És íme, nemzetközi halloween mintájára megszületett a magyar halovin is – tessék parancsolni, itt a beszámoló első kézből!