Totemek 4.: Tigris legyőzése
Tigris erős állat volt, a legerősebbek közé tartozott a totemek között. Népe azonban nem egy elkülönült területen élt, hanem kis csoportokban a többi nemzetség között. Vadak és erősek voltak, így könnyen leuralták a körülöttük élő embereket. Férfiaik magas termetű, szőrös vadászok voltak. Kiugró homlokereszük alól szúrós szemmel figyelték környezetüket. Erős állkapcsuk csapott állban végződött. Asszonyaik termékenyek voltak és gondosan őrizték a házi tűzhelyt.
A többi állat egyre hangosabban zúgolódott Tigris növekvő hatalma miatt. A Sárkányhoz nem mertek panaszra menni, mert attól féltek, hogy az, mint a leghatalmasabb totem, maga is az erő pártjára áll és csak kineveti őket.
Valamit azonban tenniük kellett, mert a Tigris hatalmaskodását mind nehezebben viselték. Összegyűltek hát, hogy megvitassák, hogyan állíthatnák meg őt. Farkas, aki maga is harcos volt és nagy népet hódoltatott, egy elsöprő erejű támadást javasolt.
-Lehoranjuk a Tigris hordáit, írmagjuk se marad! – vonította az égnek, de csak halkan, nehogy a Sárkány meghallja.
- Nem jó – morogta a medve -, nem tudod lerohanni őket, hiszen nem egy helyen élnek, hanem mindenfelé. Meg aztán, akik maradnak, talán pont az én erdőimben bujkálnának, márpedig én nem akarom ott látni őket!
Tanakodtak a Totemek, de bármit mondott az egyik, a többinek nem tetszett. Nem is lehetett ez másként, hiszen egymást se szerették, mindenre és mindenkire gyanakodtak. Róka volt az első, aki megunta a hiábavaló tanácskozást, felállt, és így szólt:
-Nem vitatkozom veletek tovább, úgyis hiába. Ti mind gyávák és haszontalanok vagytok, én viszont okos és erős, ravaszabb mindenkinél! Most elmegyek és legyőzöm Tigrist – de jól jegyezzétek meg, ti mind tartoztok nekem ezért!
Az Állatok morogtak, de beleegyeztek Róka követelésébe, mert valójában egyikük se hitte, hogy az le tudná győzni Tigrist.
Róka pedig térült-fordult, levadászott egy szép szarvasbikát, megnyúzta, megsütötte, majd elindult, hogy meglátogassa Tigrist. Az egy nagy sziklaplató tetején üldögélt, onnan nézelődött. Róka felkiáltott neki:
-Tigris koma, de jó, hogy látlak! Nézd, most vadásztam le egy szép szarvasbikát, meg is sütöttem, de nincs kedvem egyedül ebédelni. Meghívhatlak egy kis szarvaspecsenyére?
A Tigris örült az ingyen lakomának, felhívta hát magához a Rókát. Eszegettek, beszélgettek, közben Róka csak dicsérte, ajnározta Tigris szépségét, ügyességét, ahogy csak tudta. Hanem amikor a lakoma végéhez értek, fordított egyet a beszéd fonalán, és ezt mondta:
-Tigris koma, úgy látom, hogy te nagyon jól vezeted a néped, azok el is foglalják megérdemelt vezető helyüket a többi emberszolga között. Hanem azért valami mégis szemet szúrt nekem.
-No, mi lenne az? – kérdezte Tigris megengedően.
-Úgy látom – felelte Róka -, hogy míg a te erős férfiaid kergetik, űzik a vadat, asszonyaitok csak ülnek otthon a tűz körül, fecsegnek, pletykálnak, s nem csinálnak semmit.
A Tigris mordult egyet erre:
- A kölyköket nevelik, azt is kell valakinek.
-Ugyan, ugyan, hát nem az lenne a legjobb, ha a kölykök az egész családdal együtt tanulnák az életet? Ha az asszonyok együtt vadásznának a férfiakkal, ha a gyerekek mennének velük, akkor mind még sokkal erősebbé és ügyesebbé válnának! A barlangban, a tűz mellett a kölykök és a nők csak ellustulnak. Legyél nagylelkű a népeddel, tedd mindenben egyenlővé a nőt és a férfit, meglátod, nem fog tudni nekik ellenállni senki!
Tetszett a Tigrisnek a beszéd, és aszerint is cselekedett. Azon túl a Tigris népében a férfiak és nők együtt vadásztak, űzték a vadat és uralkodtak a többi nép között.
A többi Állat haragosan támadt a Rókára:
-Mit tettél? Azt mondtad, legyőzöd a Tigrist, de az erősebb, mint valaha! A Róka azonban csak mosolygott:
-Várjátok ki a végét!
Hamarosan kiderült, a Rókának van igaza. Tigris népében egyre kevesebb gyerek született, s akik megszülettek, azok is csak kallódtak a felnőttek között. Elveszett a családi tűzhely melege. A játékot és gondoskodást felváltotta a munka és a győzelem hajszolása. Tigris népe megfogyatkozott. A kevés felnövő gyerek közül aki tehette, beházasodott egy másik nép nagynemzetségébe, ahol sokan figyeltek rá és ő is sokakra figyelhetett. Végül olyan kevés csoport maradt, hogy világossá vált, Tigris sohasem válik erős és világot lebíró erővé. Igaz, hogy erős ragadozó, de magányos és követők nélküli.
Róka egy darabig bujkált a Tigris elől, nehogy az bosszút álljon rajta. Aztán rájött, hogy Tigris maga sem tudja, hogyan került ilyen helyzetbe, sőt, a Rókát barátjának tartotta, akivel megoszthatja gondjait. Így buktatta el a Róka a Tigrist, s nyerte meg közben magának szövetségesül a többi Állat ellen.
Szöveg: Sípos (S) Gyula
