Sípos (S) Gyula: A bálnazsírgyertya
Anyai ágon királyi családból származom. Felmenőim a tengerek és óceánok uralkodói, a nagy fehér bálnák voltak. Családfámat egészen a teremtés pillanatáig vissza tudom vezetni, amikor a bálnák és emberek megegyeztek egymással: őseim nagyvonalúan az embernek ajánlották fel az összes szárazföldet, minden gazdagságával együtt, valamint a tengerek és óceánok felszínét.
Magunknak megtartottuk a víz világának kormányzását, annak csendességében. Békések voltunk és jóhiszeműek, és most is azok vagyunk. Talán ez lesz a vesztünk – ki tudja? Még mindig nagy nemzetség vagyunk. Ha harcot kezdenénk az ember ellen, a mi erőnkkel, tudásunkkal, tehetségünkkel…
A bálnák azonban nem akarnak harcolni. „Mi nem vagyunk cápák” – mondták a kezdet kezdetén. „Mi nem vagyunk emberek” – mondják most, és a bálnák énekét dalolják mély, mindent átremegtető hangjukon. Hitünk szerint a mi énekünk tartja fent a világot. Amikor megölik az utolsó nagy fehér bálnát, vele hal az egész világ. Mit tegyünk, ha ezt az ember nem érti meg?
Apai ágon a tűztől, a fény fiától származom. A világ világosságát hordozom rejtetten vagy nyilvánosan, ahogy lehetőségemben áll. Atyáim nemzedékei melengették az emberek testét-lelkét, s azzal hízelgek magamnak, hogy én is a világosság hordozója vagyok. Nem engedünk a sötétségnek! Személyes küldetésem, hogy a megbékélést szolgáljam a bálnák és az emberek között, s ehhez fényemen túl csodálatos eszközt kaptam testembe.
Büdös vagyok. Szagom bekúszik minden ember orrába. Én nyugtalanítom a szaglóhám sejtjeit, én facsarom az orrok izmait, én ingerlem köhögésre a tüdőt – csupa-csupa felkiáltójel öngyilkos gyilkosainknak!
Nem vagyok egy könnyen elfelejthető valaki, és nem is akarom, hogy elfeledjetek! Sőt - használjatok! Égessetek! Halljátok zsírcseppjeim sercegését, érezzétek faggyúm büdösét, ébredjetek, ahogy a feltört ammóniás kapszulától felriad az ájult beteg!
Igen, betegek vagytok, füstöm és bűzöm erre emlékeztet benneteket. Én pedig hiszem, hogy minden sercenésem közelebb visz minket a kiegyezéshez. Ha pedig én ezt valamiért nem érném meg, hát testvéreim is itt sorakoznak mellettem a polcon. Tudják, ők is hamarosan sorra kerülnek, és örülnek ennek. Égnek a vágytól, hogy lángra lobbanjanak, egyszerre felmutatva atyai és anyai örökségüket.
Itt ülök a hánykolódó bálnavadászhajón és hallom, ahogy nagynéném dalol a mélyben. Látom és hallom nagybátyám válaszdördülését odafentről, ahogy fényes villanásként átcikázik az égen. Égek és éneklek, fényem és füstöm átjárja a kabin belsejét. Dalom dallam a világmindenség fenntartásában: bizakodjatok, testvéreim, bizakodjatok!
Szöveg: Sípos (S) Gyula, kép: Vihart Anna Még sok-sok kép és szöveg itt: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/
