Győzelmi jelentés
A "Mi a baj a fecskékkel" pályázaton különdíjat kapott a "Győzelmi jelentés" című rövid novella, amit itt most teljes terjedelmében közzé teszünk. Természetesen feltettük a facebookra is a szokásos pénteki megosztás alkalmával, egy másik történettel együtt, aminek címe: A fiú és Isten. (Grafikák pedig még mindig Vihart Annától valók!) Jó olvasást!
Sípos (S) Gyula: Győzelmi jelentés
Dicső asszonytársaim a harcban, s ti is, férfi szúnyogok! Eljött hát az idő, amikor elmondhatjuk, hogy győztünk, ahogy azt nagy prófétanőnk és vezérünk előre megjósolta. Ez a győzelmünk a fecskék felett pedig jele annak a még nagyobb győzelemnek, amit aratni fogunk, míg végül a világ uraivá nem leszünk!
Emlékezzünk vissza most hatalmas vezetőnkre, aki megváltoztatta felfogásunkat és elindított bennünket a sikerhez vezető úton. Mert mik is voltunk előtte? Gyáva szúnyogocskák, akik már zümmögni is alig mertek! Levelek aljában bujkáltunk, nádasok tövében rejtőztünk, repülni is alig mertünk a levegő urai, a fecskék, és támogatóik, az emberek miatt. Soványodtunk, erőtlenedtünk és voltak közöttünk olyanok is – nem tudom, a nőstény megnevezés egyáltalán alkalmazható-e rájuk -, akik azt tanácsolták nekünk, hogy kövessük a hímek példáját és elégedjünk meg a vér helyett a növények nedveivel.
Megtörtünk, szétszóródtunk és talán végleg eltűnünk a történelem színpadáról, ha akkor fel nem emeli szavát ez a csodálatos asszony, hősi megmentőnk, túlharsogva a megalkuvók, bizonytalankodók és elnőietlenítők táborát:
„Elég a megalkuvásból! Elég a bujkálásból! Mi szúnyogok vagyunk és nőstények! Nem holmi bogárkák, madárkák, emberkék, hanem egy hatalmas nép örökösei! Ellenségeink most ugyan erősebbnek tűnnek nálunk – ha azonban meg kell halnunk, az legalább legyen értelmes és dicső! Ki újra a szabadba! Fel a magasba szúnyognép! Előre vért szívók, előre! Ne aggódjatok, hogy a fecskék elkapnak, ne féljetek, amikor megritkítják a soraitokat, támadjatok még erősebben! Támadjátok az embereket! Lehet, hogy neked ez öngyilkos rohamnak tűnik de hidd el, előbb-utóbb mindenképp el fogsz pusztulni. Halj meg vérrel telten! Halálod így nem lesz cél és értelem nélküli. Tudod mi fog történni? Elmondom, mert látom!
Az emberek, ezek a nyámnyila létezők, nem bírják a legkisebb fájdalmat sem. Mindent meg fognak tenni, hogy minket elpusztítsanak. Mérgeket vetnek be ellenünk, lecsapolják élőhelyeinket és azt hiszik, ezzel célt érnek – de pont az ellenkezője fog megtörténni. Mert mi túlélő fajta vagyunk. Megtaláljuk majd az elrejtett kis pocsolyákat, ahol lárvácskáink felnőhetnek. Addig szívjuk magunkba mérgeiket, amíg alkalmazkodunk hozzájuk és immunissá válunk ellenük. De mi történik azokkal, akik eddig is belőlünk éltek? Mi történik majd a fecskékkel?
Megmondom nektek előre, hogy tudjátok, és amikor beteljesedik, örvendjetek. A fecskék éhezni fognak, soványodni, gyengülni. tojásaik terméketlenek lesznek, fiókáik nem kelnek ki, de ha ki is kelnek, nem bírják majd a hosszú vándorlást és nem térnek vissza. Amilyen mértékben a mérgek ölnek bennünket és rovartársainkat, olyan mértékben maradnak ők táplálék nélkül - és ez csak a kisebbik baj számukra! Mert ahogy mi eltűnünk, őket se fogják tovább dédelgetni az emberek! Meglátják majd az igazságot: hogy a fecskék az erkélyeik alá piszkolnak, hogy már hajnalban csipognak, hogy sárfészkeikkel összekenik a falat – és igen, nem akarják majd tovább látni őket!”
Dicső asszonytársaim a harcban, s ti is, férfi szúnyogok! Emlékezzünk most azokra, akik éveken keresztül vállalták a szent harcot és a bujkálás helyett a támadást választották, válogatás nélkül, könyörület nélkül! Zümmögtek és csíptek, szívták a vért és sokasodtak, bátran berepülve a szúnyogriasztók, sprék és permetek felhőjébe is. Élet-halál küzdelmünk fénylő csillagai ők és mára elmondhatjuk, áldozatuk nem volt hiábavaló! Mert kérdem tőletek: Hol vannak a fecskék? Nincsenek sehol! Eltűntek a történelem süllyesztőjében, és ahol még élnek, ott sem húzzák már soká.
Ne feledjük azonban, hogy a fecskék mögött álló legnagyobb hatalom, az ember még itt él közöttünk. Én azt mondom: fordítsuk most teljes erőnket az ember ellen – hiszen többé már semmi sem lehetetlen nekünk! Jöjjenek a mérgekkel – magukat mérgezik! És amikor minden vegyszert kifújtak, minden pocsolyát kiszárítottak, minden állatot megettek és már semmi nem lesz, ami életben tarthatná őket – mi akkor is ott leszünk. Igen, a fecskék csak az első ellenség voltak hadjáratunkban – és győztünk felettük. Most jönnek az emberek – és megint győzni fogunk! A bolygó uraiként pedig előttünk áll majd a végtelen Világegyetem… ennek azonban még nincs itt az ideje. De jön majd egy új szúnyogasszony, egy új próféta, aki a kellő időben megmutatja nekünk, hogyan tovább. Addig is: zümmögjetek, szúrjatok és igyátok a vért – győztesek vagytok!
A fiú és Isten, valamint még sok-sok rövid történet a facebookon, fantasztikus képekkel: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek
Jó szórakozást!
