Zakóba bújtatott Kereszt
Szilvási Zoltán: Zakóba bújtatott Kereszt - vers egy keresztény költőtől nagyböjt idejére. "...Szögei rozsdás bizsuvá váltak. / Nem tart meg egy sem testvéri jobbot. / Befödi népünk nemesebb arcát, / amivé lényünk lényege foszlott..."
Szilvási Zoltán: Zakóba bújtatott Kereszt
Tócsája tampon, izzad és zihál.
Elfed a zakó sebet és magányt.
Templomi harang hiába kondul.
Karja így béna, pedig oly kitárt.
Belevész csendje abba a ködbe,
amit a világ modernek mond ki;
s túl minden valón, akár az „isten”
konzumot, „csodát” hord össze, bont ki.
Fut a sok szegény, nem látva kincsét,
legyen bár gazdag vagy akár koldus.
Nyomorult béren fityeg a kolonc,
annak ki pengén táncol vagy lót, fut.
Szögei rozsdás bizsuvá váltak.
Nem tart meg egy sem testvéri jobbot.
Befödi népünk nemesebb arcát,
amivé lényünk lényege foszlott.
Maroknyi sziget őrzi a jövőt.
(Vagy talán mind, ki fáradt és néma…?)
Lehúz és megfojt valami rejtett
komform, mi besző, ördögi séma.
Ami oly tiszta s kicsiny a szívben,
ellopja tévé, műanyag „vigasz”.
Tartja a kereszt mindezt a korcs műt,
de csak az Isten irgalma miatt.
Izzad a kereszt, bizony hogy izzad!
Levetni kész a zakót, mint Mammomnt.
De ha mi folyton magunkra öltjük,
véresre áztat megannyi tampont.
Kikacsint mindez, látszik a lényeg;
kopogtat szívünk ajtaján csendben.
Ereje megtart mindent a földön;
s egyedül hagyjuk mindegyre ebben.
Őszinte jó szó könnyíti terhét.
Minden „kis” jótett kibontja abból,
amit az elit polgárnak nevez,
„üdvösen” hirdet, dőzsölve habzsol.
Hívom az embert, kicsit s a nagyot,
legyen a kereszt az, ami kincs s véd!
Meztelen való, sugárzó jóság,
mitől, mi érték befed, mert miénk.
Jézus, mint polgár számomra furcsa.
Börleszkig idéz mindent, mit mondott.
Barátom Ő, és fenséges bátyám.
Lelkéből élek, Lelkével mosdok.
Miként a menny, úgy Országa itt lent
számomra minden, amit egy teljes
összhangzat jár át, s mindenki testvér,
amit a dicsfény kegyelme befed.
Hívom az embert, legyen oly kicsiny,
hogy ami szív, az elférjen benne.
Hisz, ahol kong, ott elvész a lényeg.
Mindaz, mi minket szabaddá tenne.
(Bp., 2015. márc. 8. korahajnal)
Akit érdekel a vers bővebben és a szerzője, az látogasson el erre a honlapra! www.kistestverek.uw.hu
