Stigma - Balog Elemér novellája
Mi cigányok a származásunkat jelként viseljük. Nincs nap, hogy valamilyen formában ne találkozzunk ennek, mint stigmának a hatásaival. Az emberiség jó része népünkre, mint a rossz hordozójára tekint. Ha valahol csoportosan megjelenünk és az nem etnikai rendezvény, akkor azonnal gyanúsan méregetnek minket.
Ha azt hiszik, hogy ez csak magyar vagy európai jelenség, akkor tévednek. Amerikában teljes elszigeteltség van a vándor népek és a többiek között, szinte alig van átjárás.
Sokszor beszélgettem a világ minden tájáról jött cigányokkal, de a megbélyegzés, a számkivetettség szinte azonos mindenhol. Nagyon furcsa ez az egész, mert a kultúránk egyes elemeit már rég beépítették a hétköznapi életükbe ezek a népek is.
Abban a kérdésben sem tudunk megegyezni, hol van az igazi őshazánk. A mai napig is csak feltételezés, hogy Észak-India, de megdönthetetlen, kézzel fogható bizonyíték nincs rá. Úgy tűnik, valójában nem is tudjuk, honnan jött a népünk.
Nem szeretjük igazán a kötöttséget. Nézzünk szembe ezzel: mi cigányok a belső szabadságérzetünkkel talán mindig is másképp éreztünk, mint mások. Erre a következtetésre úgy jutottam, hogy mi nem tekintjük sehol olyan erősen valóságos otthonunknak a hazát, a belső érzelmeink nem ragaszkodnak annyira az országhoz, a földhöz és az ingóságokhoz.
Sokkal jobban hiszünk valami földöntúli természeti kapcsolódásban, Istenben.
A cigányok túlélők. Azok évezredek óta, talán ez a „fajfenntartási ösztöne”, a sok gyerek, mert így a továbbélés biztosított.
A másságunk a stigmánk. Az ebből fakadó félelem irányítja mások hozzánk fűződő viszonyait.
Sokat gondolkodtam azon, lehetséges-e a valódi társadalmi beilleszkedés? Ma már azt hiszem, a népcsoportunkhoz képest csak egy szűk kisebbségnek. Nem hiszem, hogy ez az etnikum szeretne úgy élni, ahogy a többiek teszik. Jó-e ez így? Valószínűleg nem, de magában hordozza a nép túlélését. Amikor majd a sok nemzet nem tud mit kezdeni a világot sújtó éhínséggel és sok hasonló rosszal, amikor a modernizáció majd visszafejlődik az energiaválságok miatt, , amikor majd háborúk lesznek, ez a nép létezni fog – mi túlélők leszünk, mert megtanultunk szegénynek lenni és mindenhogy megélni.
A túlélők közé fogunk tartozni.
Lesz valaha, valahol Cigányország? Nem, határozottan állítom, hogy nem, mi alkalmatlanok vagyunk egy társadalom felépítésére és működtetésére,mert nincs bennünk uralkodási és birtoklási vágy. Az ösztönök mindig is jobban fognak irányítani minket, mint a felhalmozás törvényei.
Persze köztünk is vannak kivételek. Azt hiszem, ha a társadalomban befogadnak minket, akkor megtaláljuk a helyünket - de csak addig, amíg mi is élvezzük azt. Öntörvényűek vagyunk, nagy részünk így van ezzel.
Viseljük a jelet, a stigmát, de nem hiába. Mi is Istennek a népe vagyunk, megvolt az oka a mi teremtésünknek is. Mi vagyunk a világ vándorai, és az emberiség fokmérői. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy Isten minden nemzetet megmér azzal, hogy bánik a stigmát viselő népekkel. Azt hiszem eddig ebből a megméretésből nem túl sok nemzet vizsgázott jól.
Viszont ez már legyen az ő lelkiismereti gondjuk. Mi pedig saját hibánkért viseljük a stigmáinkat. Jó vagy rossz értelemben egyaránt.
Szeretnénk kiadni Elemér novellás kötetét, cigánymissziós munkánk részeként. Minden támogatást örömmel fogadunk - átutalható az alapítványunk számlaszámára, (lásd a főoldalon fent) - a támogatók névsorát a könyvben is közzé tesszük. (Az átutalásnál a közlemény rovatba kérjük feltüntetni, hogy Balog Elemér könyvéhez).
