A parttalan nép - Balog Elemér írása
Ültem és merengtem, nem akartam semmire gondolni. Fájt amit tapasztaltam. Egy fárasztó, hosszú beszélgetésen voltam túl, idő kellett, hogy feldolgozzam ami történt.
Pár nappal ezelőtt elhívtak egy beszélgetésre, témája a cigányság jövője volt. Hallgattam az egymás utáni felszólalókat, de egy idő után úgy éreztem mintha a múltban lennék, egy időutazáson. Mindenki sorolta az okokat, amit már mindannyian ismerünk, aztán jöttek az utópisztikus ötletek és mindenki azt hitte, felfedezték a spanyolviaszt. Egy-két példa: úgy akarnak egyes nagyértelmű képviselő urak egy népcsoportot megmenteni, hogy mindenkiből klasszikus zenészt akarnak csinálni és erre sok milliárdot költenének. Aztán: az alanyi jogon járó pénz, amiért nem is kellene megdolgozni… sorolhatnám órákig a jobbnál jobb ötleteket. Végül szót kértem és megkérdeztem: szerintetek a hibákat először is nem saját magunkban kellene keresni? Mert szerintem a változás szükséges alapja először is a cigányság többségének szemlélet változása.
Csend lett, szinte megállt a levegő. Ezt kihasználva tovább folytattam: ilyen programokra lenne szükség, mert szerintem ez mindennek a lelke, hiszen a népünk kapaszkodók nélküli, öntudatlan, parttalan néppé vált. Mások jóindulatától függünk, abból élünk a társadalom peremén. Saját, zömében rossz, belső elavult törvényeinkkel - és persze ezt nem a nagyon értkes kultúránkra értem.
Néztek rám mint borjú az újkapura a teremben. Én már szinte nem is voltam cigány a szemükben. - Miért mondok én olyat, hogy egy ilyen kiszolgáltatott kisebbségnek kell változni! – ilyen és hasonló dolgokat mondtak.
Előjött a hihetetlenül nagy cigány büszkeség, csak azt nem tudtam, hogy mire.
Csak hallgattam és magamban tudtam, hogy ez sem az a hely ahol az igazi megújulásról beszélhetünk. Ahol végre le lehetne rakni a cigányság valódi fejlődésének gondolati alapjait. Kicsit elkeserítő volt, mert azt hittem, hogy ezek a nagytiszteletű, régi motorosok többet látnak, és valódi értékeket hordoznak. Az biztos, hogy bizonyos szervezetekben így is van. De most már értem, miért nem jön el az áttörés évek óta, és miért olyan, mintha a saját tengelye körül forogna ez az ügy.
Az alaptézisek rosszak és ha azokat nem ismerjük el, nincs is továbblépés. Mert jó lenne, ha meglátnánk, visszafejlődés történt, és ahonnan visszafejlődtünk az sem volt ideális. Innen kell indulni és vissza vezetni az erkölcsi értékrendhez, és meg kell mutatni, hogy van más út is. Mindenki arról beszél, hogy nekünk mi kell, de arról, hogy ezért nekünk mit kellene tenni arról senki sem. Pedig ezt kellene hangsúlyozni, nem lehet rögtön az első szintre ugrani, az alapok kihagyása nélkül - én személyesen csak így tudom elképzelni a változást.
Azután kaptam hideget-meleget egyaránt, szinte egyedül maradtam a nézeteimmel. Azt hiszem még nem értik vagy nem akarják érteni hol van a hiba.
A parttalan nép néha kiköt és rálép a partra, egy kisebbség közülünk kiszáll és már sátrat ver, változtatni akar, tartani valahonnan valahová, ahova a Jóisten vezérelte őket, de sokkal többen ott maradnak a hajón és még el is eveznek a parttól - nem hogy közelítenének, de még el is távolodnak attól.
Végre úgy kellene döntenünk, hogy visszatérünk a partra és elfogadjuk az ott élő többségnek a törvényeit és vesszük a fáradtságot és teszünk valamit érte - és ez nem csak abból áll, hogy mi itt vagyunk és szolidaritásból kötelességük gondoskodni rólunk. Szerintem valahogy így kellene kezdeni, de ez most még nem így van.
Persze vannak a hajón parancsnokok, akik magukat vagy kinevezték, vagy valamilyen módon megválasztották őket - és ők már egy ideje a parton élnek -, de sokszor nem szolgálják a hajón élők érdekeit, pedig ők ezért küldték őket, hogy szolgálják a hajón élők érdekeit. Azért küldték őket, hogy minél többen kikössenek és megalapozzák a jövőjüket. Ezek a személyek csak kiszolgálják a parton élő többséget és nem mondják el, hogyan kellene változtatni a hajón lévőknek, hogy ők is ide tartozzanak. Nevezzük a többséginek e patron élőket, ők segítenének többet, de némelyek a pozíciójukat kihasználva az oda szánt értékeket ellopják és saját vagyonként kezelik hosszú ideje, és a hajós népek választottjai ezt segítik is ezt néhány szem üres, de fényes gyöngyért.
A nép meg továbbra is vár és parttalanul lebeg a vízen, szeretne kikötni, de mivel nem érti a beilleszkedés törvényeit és így nem is tudja betartani, csak a rossz utat látja maga előtt.
Ez a cigányság sorsa ma. Többen vannak, akik tudják mit is kellene tenni, de nem teszik azért sem, mert nem fűződik ehhez érdekük, és azért sem, mert úgy érzik hogy ők már a parton vannak és nem felelősek a többiekért.
Szóval továbbra is csak a fáj a fejem. Így történt és ezért ismét írtam valamit kinek-kinek, aki olvassa annak…
(Balog Elemér írása)
Balog Elemér cigány író, zenész sok írásában bemutatta már a cigány nép nehéz sorsát, ezek közül több olvasható honlapunkon is. Most egy kicsit "az érem másik oldaláról" is beszél... Terveink szerint összegyűjtött novelláiból, írásaiból hamarosan kötetet jelentetünk meg. - a szerk.
