Jelmezverseny - mese színdarab
Jelmezverseny - mese színdarab
Szereplők:
Jolánka (J) kislánymackó
Töhötöm (T) fiúmackó, Jolánka bátyja
Gáspár (G) fiúmackó
Erzsike (E) lánymackó
Egy ház előterében álló kert, kapuval. A házból jön ki Töhötöm, kezében egy könyvvel és egy székkel.
T: Na, talán most nyugtom lesz egy darabig és olvashatok nyugodtan. Persze, ha én felnőtt lennék, feltalálnám a szabályozott nyári szünetet. És amikor a nagyok – mint én! – szüneten lennének, a kicsik – mint ő! – még véletlenül sem! Kivéve persze, amikor össze kell pakolni. Meg ha anyuék itthon vannak és játszanak vele. Mert már velem játszottak – és egyébként is, én már nem játszom, mint egy dedós, hanem… hanem kipihenem az iskola fáradalmait. Meg kutatok, mert felfedező és feltaláló leszek és ahhoz sokat kell olvasni. Úgyhogy én tulajdonképpen ilyenkor is tanulok, csak ezt élvezem is. Lehet, hogy ha nagy leszek, feltalálom az iskola nélküli tanulást. És akkor az iskolában játsszunk, itthon pedig…
J: (hangja) Kész vagyok!
T: (kiabál a ház felé) Jól van, ügyes vagy, rajzolj még egy másikat is!
J: Jó, de először ezt megmutatom!
T: Jaj ne – Rajzolj még néhányat és majd egyszerre megnézem mindet!
J (alacsonyabb kislánymackó, megjelenik, lobogtatja a papírt): itt van! Nézd meg!
T: Nagyon szép. Rajzolj még, jó!
J: Jaj, Töhi, meg se nézted rendesen!
T: Ne Töhizz engem, már számtalanszor kértelek!
J: Miért, te is Jolizni szoktál engem, pedig anyu meg apu mindig Jolánkának hív! Ha te Jolizhatsz, én is Töhizhetlek!
T: Te még kislány vagy, ezért bárhogy szólíthatlak, mert én vagyok az idősebb! És egyébként is, a Joli sokkal felnőttesebb, mint a Jolánka! De ha akarod, ezentúl majd JOLÁNnak foglak hívni. JOLÁN, kérlek takarítsd fel magad után a reggelid maradékát! JOLÁN, légy szíves aludj el!
J: Én nem vagyok Jolán, én Jolánka vagyok! Te meg akkor is Töhi vagy! Töhi, Szotyi – beee!
T: Töhötöm – ez a nevem. És amikor majd bemutatnak a tévében, mert feltalálom azt a nagyon fontos szerkezetet, ami jelentősen megkönnyíti életünket, miszter Töhötöm leszek!
J: Tényleg? És mit találsz fel? Áruld el!
T: Még nem tehetem, mert titok. TITOK! De éppen azon dolgozom – amíg te játszol, én DOLGOZOM -, hogy kitaláljam, mit találok fel. Úgyhogy menj szépen játszani.
J: És elviszel engem is a tévébe?
T: El. Ha most bemész játszani a házba.
J: Jó – de bizti! Megígéred örök fogadalommal! És nem úgy, mint a múltkor…
T: Meg-meg. Csak menj már!
J: Jó. Csak először nézd meg, mit rajzoltam.
T: (már olvas) Nagyon szép.
J: Tényleg? És kitalálod, mit rajzoltam?
T: Mit is? Hát olyan izé… ha jól látom egy krix-krax, két irka-firka meg egy ákom-bákom.
J: Nem is igaz! Hanem egy felhő, két virág meg egy barika, aki le akarja legelni a virágokat.
T: Aha.
J: És most mit rajzoljak?
T: Nem tudom!
J: (beleül T ölébe, ellöki a könyvét) Nem is rajzolok, hanem inkább játszok veled. Mit játsszunk?
T: Jaj nekem! Tudod mit – menj be a házba, bújj el, én meg majd megkereslek.
J: Hogyisne – a múltkor se kerestél meg. Inkább valami mást – mit játsszunk?
T: Játsszunk csendkirályost. Aki előbb megszólal, az a majom.
J: Hogyisne – te csendben is tudsz olvasni, én meg unatkozom. Inkább valami mást – mit játsszunk?
T: Én olvasást játszok egyedül – és te is valamit egyedül. Jó?
J: Nem jó. Mert akkor én MIT CSINÁLJAK?
(Erzsike jön be az ajtón)
E: Szervusztok!
(J rögtön odaszalad hozzá)
J: Szia Erzsike! De jó, hogy jöttél! Épp most találjuk ki Töhivel – izé, Töhötömmel! – hogy mit játsszunk. Játszol velünk?
E: Éppen most kezdtünk el jelmezbálost játszani Gáspárral. Azért is jöttem át, hogy…
J: Jelmezbálos – az nagyon jó! Hallod Töhi! Játsszunk mi is! De - hogy kell azt játszani?
E: Ó, nagyon egyszerű. Kitalálsz valamit, hogy mi leszel, aztéán csinálsz magadnak egy jelmezt hozzá, aztán a végén felvonulunk és a győztesek ajándékot kapnak.
J: Hallod! Játsszunk jelmezest!
T: Nyugodtan játszatok. Én sajnos nem tudok menni – de te csak nyugodtan…
J: De én nélküled nem mehetek sehová sem! És egyébként is, neked kell segítened az én jelmezem elkészítésében – MI LEGYEK?
T: És miért kellene nekem segítenem?
J: Mert te vagy a testvérem!
E: Ha ti nem jöhettek ki, mi szívesen átjövünk Gazsival!
T? Jaj nekem – látom már, hogy oda a nyugodt délutánom. Erzsike – te tulajdonképpen miért is jöttél át?
E: Azért, mert én tündér leszek, és kölcsön akartam kérni a régi csipkefüggönyötöket, tudod, amit anyukád múltkor levett az ablakról és kicserélt, mert abból nagyon jó tündérruhát tudok készíteni.
J: Hihihi – tündér? A tündérek tudnak repülni is!
E: És mi ebben az olyan vicces? Majd úgy csinálok, mintha tudnék. És egyébként is, az én tündérem táncolni is tud, meg minden… igazi mackótündér lesz. Még egy dalt is tudok hozzá, megtanultam a rádióból.
J: Egy dalt?
E: Igen. És el is fogom énekelni és így én leszek a győztes.
J: Énekeld el most is!
T: Muszály?
E: Na jó, csak a ti kedvetekért. És még táncolok is hozzá.
(Erzsike elénekli a Bóbita című dalt, közben Töhötöm kihozza a függönyt.)
J: Nagyon szép volt. Én is fogok énekelni és akkor majd én is győztes leszek – jó?
T: Tessék, itt a függöny. Gazsi mi lesz?
E: Varázsló. És neki is van dala, úgyhogy jobb, ha felkészültök!
J: Juj, de izgulok. És én mi legyek?
T: Lehetnél bolha például – ahhoz elég kicsi vagy.
J: Beee – te meg egy nagy szamár vagy és nem is kell dalt tanulnod, mert elég, ha annyit mondasz: iá, iá!
E: Ne veszekedjetek. Inkább készüljetek, mert mindjárt jövünk! (Erzsike elmegy)
T: Igazán nem kellene mások előtt csúfolnod engem.
J: Te kezdted!
T: Nem is!
J: De igenis – ki bolházott le?
T: Csak vicceltem, mert olyan kicsi vagy – még, majd megnősz és nagylány leszel, csak most vagy még kicsi – érted?
J: Értem hát – én is csak azért mondtam, hogy nagy szamár vagy, mert nagy vagy és néha – különösen ha lányok jönnek – nagyon szamárul viselkedsz és sokkal butábban, mint amilyen buta , izé, amilyen okos vagy, szóval – érted ugye?
T: Nem is igaz, engem egyáltalán nem érdekelnek a lányok!
J: Persze, a múltkor is, amikor…
T: Hagyjuk! Inkább gondolkozzunk azon, milyen jelmezt készítsünk. Persze én tudom, hogy mi leszek, de neked is ki kell találni valamit.
J: Mi leszel?
T: Tulajdonképpen el se árulhatnám, de mégiscsak a testvérem vagy – feltaláló leszek!
J: Sejthettem volna.
T: Hát igen, azt hiszem, ez esetben a jelmez megfelel a valóságnak – csak még ki kell találnom, hogy jelenítsem meg.
J: Ha esetleg hoznád magaddal az egyik találmányodat…?
T: Sajnos az most éppen lehetetlen… igaz, addig feltalálhatok még valamit… amit esetleg már nem tudok elkészíteni, az idő rövidsége miatt, ugye… de elméletileg már teljesen készen van… Lehetne például egy szállítható, összehajtható repülőgép, amihez reptér se kell. Nem is repülőgép, hanem egy összecsukható helikopter, hordozható változat, elfér egy bőröndben is. Egy helikoffer! Igen, és anyu bőröndje erre pont jó. Lesz egy helikofferem. Sőt! Van nekem egy helikofferem!
(Töhötöm elénekli a Helikoffer című dalt)
T: Na megyek is, gyorsan megcsinálom a jelmezt. (bemegy a házba)
J: És én? Töhi! Töhötöm! És én mi legyek? ÉS ÉN MI LEGYEK? Persze, megint itt hagyott. Találhatom ki egyedül, mi legyek. De úgyis kitalálom és az sokkal, de sokkal jobb lesz, mit az óvé. Egyébként is, neki könnyű, mert ő feltaláló lesz. Hipp-hopp, csak feltalálja és kész. Mint most a helikoffert. De én? Én csak egy kicsi mackólány vagyok, aki még iskolába se jár! Nekem sokkal nehezebb – igenis, ezt majd figyelembe kell venni a díjazásnál is…
(Bejön Erzsike és Gáspár, beöltözve. A lánymacin függönyruha, fején koszorú, kezében pálca, hátán szárny. A fiúmaci tetején varázslósüveg, vállán csillagos palást, kezében varázslópálca.)
G: Szia Jolánka!
E: Szia Jolánka!
J: Sziasztok – de jól néztek ki! Erzsike, te tényleg olyan vagy, mint egy tündér.
E: Tetszik? És még táncolni is tudok benne! (forog egyet)
G: Majd úgy csináljuk, hogy én táncot varázsolok, Erzsike meg táncol!
J: Te varázsló vagy?
G: Mégpedig első osztályú! Olyan, aki repülni is tud, ha akar!
J: Mutasd meg!
G: Most nem akarok… meg most nem is lehet, mert otthon hagytam a varázsseprűmet, amelyikkel repülni lehet.
J: Nekünk van seprűnk, azt kölcsönadom… (futna be)
G: Állj meg, Jolánka! Az nem jó seprű!
J: Nem?
G: Nem bizony! Az nem közönséges seprű, hanem direkt erre a célra kifejlesztett és éjjeli holdvilágnál elkészített varázsseprű!
J: Tényleg!
E: Jaj, Jolánka, el ne hidd már, Gazsi csak ugrat. Ez csak jelmezverseny és ő csak beöltözött varázslónak! Valójában nincsenek is varázslók, csak a mesében.
J: Jól van na, tudom én azt – de ha mégis? Mi sem tudhatunk mindent?
G: És én a jelmezversenyben valódi varázsló leszek. Mert a jelmezverseny is olyan, mint a mese. Amíg benne vagy, minden valódi. Úgyhogy jobb, ha vigyáztok, mert csak kimondom a varázsigét, és máris elvarázsollak titeket!
J: Nem is!
E: És a tündéreket egyébként is nagyon veszélyes elvarázsolni, mert vissza tudnak varázsolni, mert nekik is van varázspálcájuk és a visszavarázslat sokkal erősebb mint az odavarázslat és akkor jaj a varázslónak.
J: És nagy durranás lesz és leég a varázsló haja! Hihihi – Gazsi haja leég!
G: Igen, de én tudom a leghatalmasabb varázsigét, és az minden varázsige fölött áll, és ha azt kimondom, az a világ összes varázspálcáját hatástalanítja és mindent elvarázsol, meg visszavarázsol, meg szét-, meg össze…
J: Meg össze-vissza. Rajtad már hat, mert össze-vissza beszélsz!
G: Azt hiszed? Hát tudd meg, hogy van ilyen varázsszó! És az őseink tudták ezt és egy varázsdalban meg is örökítették. Csak annyit mondok: Csiribííí!
(Gáspár elénekli a Csiribiri című dalt.)
(Közben kijön Töhötöm is, kezében bőrönd, orrán szemüveg, nyakán nyakkendő. Erzsikével táncolnak. A végén mindannyian tapsolnak.)
T: Ez igen jó dal volt, teljesen elvarázsolt.
E: Varázstáncot táncoltunk rá.
T: Hölgyem (meghajol) köszönöm, a táncot.
E: Uram (meghajol) örülök, hogy önnel táncolhattam.
J: És én? Velem mi lesz? Én most mi legyek?
T: Legyél néző. Mindenkit megtapsolsz és mindenkit nagyon megdicsérsz.
G: Lehetsz bíró is, aki eldönti, hogy melyik jelmez győzött.
J: De én nem akarok néző lenni! És nem akarok bíró sem lenni! Én is jelmezes akarok lenni, és igenis győzni akarok!
T: Akkor miért nem találsz ki magadnak egy jelmezt?
J: Mert én még kicsi vagyohohok (sír)
T: Én mondtam, hogy legyél bolha!
J: Legyél te! És ugrálj csak itt körbe-körbe! És egyébként is, a bolhákról nincsen semmi dahahal!
T: Jól van, azért nem kell bőgni!
E: Jól van na, ne sírj! Mindjárt kitalálunk neked is valamit. Meglátod, olyan jó lesz, hogy te leszel a győztes!
J: Igazán?
E: Igazán.
J: És segítetek?
G: Hát persze, hogy segítünk.
J: És Töhötöm is? Mert ő a testvérem, és nem akarom kihagyni.
T: Jól van na, persze, hogy segítek. Már most is azon gondolkodom, mi is lehetnél. Lehetnél például szellem. Ahhoz elég a régi lepedő. Itt is van. (Mindkét jelmeznél csinálják, amit mondanak) Vágunk rá két lyukat a szemének, aztán magadra borítod és csak annyit kell mondani, hogy húúú!
J: Húúú! Ez jó. De tudnak a szellemek énekelni?
T: Ez majd tud. Valamit majdcsak tud… Nem?
G: Vagy lehetnél boszorkány. Itt a seprű, ülj rá. Teszünk egy kendőt a válladra, aztán majd jól bekormozzuk az arcodat…
J: Hogyisne, azt nem engedem. Aztán hazajön anyu és megszid.
E: Akkor lehetnél mondjuk… nem tudom. Ez így nem lesz jó. Kezdjük el a másik végéről. Mondd meg, hogy melyik dalt tudod elénekelni, és ahhoz csináljuk a jelmezt.
J: Tudom a Boci-boci tarkát – de tehén nem leszek!
T: Tudod a Süss fel napot is…
J: Az se leszek. Az csak vigyorog, meg lefekszik aludni. Egyáltalán nem izgalmas.
G: Hát akkor….
E: Milyen dalt tudsz még.
J: Tudom a Micimackót is.
E, T, G: Ez az! Legyél maci!
J: Már most is az vagyok!
T: Igen, de ez nem akármilyen maci, hanem a micimaci, azaz Micimackó, minden medvék büszkesége! Nemzetközi hírű sztár!
J: De ő fiú, nem?
G: Ki, a Mici? Hiszen az női név? És egyébként sem érdekes. Idenézz, milyen szép masnit kapsz hozzá! (felteszi a fejére)
J: Szép vagyok?
E: Nagyon szép.
J: Akkor jó.
T: És a Micimackót el is tudjuk játszani! És ha hazajön anyu, elő is adhatnánk neki!
J: Akkor próbáljunk!
(Előadják a Micimackó című dalt.)
T: Ez nagyon jó volt. Én azt hiszem, megszavazhatjuk, hogy Jolkánka volt a legjobb.
E: Igen.
G: Én is úgy vélem.
J: Tényleg? Hurrá! Első lettem!.. De azért tudom ám, hogy csak azért mondjátok mert… mert… én nagyon szeretlek benneteket! (Töhötöm nyakába ugrik.)
T: Jól van na!
G: Ilyet játszhatnánk még.
E: Játsszunk színészeset! És meghívhatjuk rá az erdő minden lakóját!
T: Tényleg! Nekem van is plakátom – csak egy kicsit át kell rajzolni. Gyere Jolánka, te úgyis szépen rajzolsz, megcsináljuk egy pillanat alatt.
J: Nem baj, ha egy kicsit krix-kraxos lesz?
T: Nem hát!
J: És ha lesz rajta egy-két ákom-bákom? Meg irka-firka?
T: Attól lesz csak igazán szép!
J: Akkor menjünk gyorsan! Ti pedig addig hirdessétek ki mindenkinek az előadást!
G: Hát persze – de mit adunk elő?
E: Hát az állatkertest! Azt mindannyian szeretjük!
T: Ez az! (T és J bemennek a házba.)
G: (Egyenesen a nézőtér felé, ki is jöhetnek a gyerekek közé) Figyelem, figyelem! Óriási szenzáció! A világhírű mackószínház csodálatos produkciója!
E: Egy felülmúlhatatlan énekes színház! Lenyűgöző produkció!
G: És csak tapssal kell fizetni!
E: És lehet együtt énekelni!
G: A fellépők között van Bóbita, a népszerű mackótündér…
E: és Gáspár, a legfantasztikusabb varázsló…
G: és Töhötöm, a legnagyobb feltaláló, hordozható helikofferével…
E: és természetesen Micimackó, a legnépszerűbb mackósztár!
(Visszajön T és J a nagy plakáttal, amit kitesznek)
T: A világszám címe: Állatkerti útmutató…
J: … avagy zenés séta az állatkertben.
T: Kéretik tapsolni…
J: és lehet velünk énekelni.
G: Hihetetlen alkalom!
E: Mindenkinek jutalom!
Közösen eléneklik az Állatkerti útmutató c. számot. A végére kijönnek a bábok és a gyerekekkel együtt énekelnek. Utána ajándékosztás.
Vége
