Jegyzetlapok 41. (Végjáték?)
Szigligeten nyaraltunk és megnéztük az ottani nyári színházban az Isteni végjáték – Egy este a Mindenhatóval című darabot. A komédiát a sokszorosan díjazott David Javerbaum az amerikai író, humorista és forgatókönyvíró szerezte, és nagy sikerrel mutatták be a Broadway-n Jim Parsons (az Agymenők sorozat Sheldon Coopere) főszereplésével. A darabot ügyesen aktualizálták hazai politikai és kulturális utalásokkal, poénokkal és sikerült egy humoros, szórakoztató és teljesen gátlástalan, lelkiismeretlen előadást létrehozniuk.
Az ügyes poénok leírásától eltekintenék, maradjunk annyiban, hogy Isten szerint az általa létrehozott tökéletes teremtmény a krumplibogár. De a darabból kiderül az is, hogy Isten először Ádámot és Zsombort alkotta meg, és csak a bűnbeesés után, büntetésként Évát. Mivel azonban mi teljesen félreértjük Istent – akit Alföldi Róbert játszik -, ezért kénytelen új tízparancsolatot adni nekünk, amikből aztán kiderül, hogy Isten kicsinyes, önző, gyűlölködő, nem törődik az emberekkel, nem hallgatja meg az imáikat, mert nem ér rá ilyenekkel foglalkozni. Végső poénként pedig itthagy minket, mert teremtett magának – Steve Jobs segítségével -, egy új földet, Ő immár nem is létezik, lehetünk önmagunk istenei…
A többszáz néző az előadást vastapssal jutalmazta, majd vidáman távozott…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
