Jegyzetlapok 38. (Illés aszály idején)
Sajnos azt kell mondanunk, hogy a Szentírás szerint Illés próféta volt a három és fél évig tartó aszálynak, ha nem is az oka – az a nép gonoszsága volt -, de mindenképp a kiváltója, ami nem szép dolog, mint ahogy a több, mint négyszáz ember meggyilkolása sem a hegyen. De azt is ismerjük el, hogy az eső megérkezése is hozzá köthető:
„Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: „Menj fel, s nézz a tenger felé.” Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: „Nincs semmi sem.” Erre ő ismét szólt neki: „Menj vissza, hétszer.” Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: „Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.” Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt.” (1Kir 18,42-45)
Ha pedig még Isten nagy prófétájának ilyen hosszan és buzgón kellett imádkoznia esőért, akkor jobb lesz, ha mi is összeszedjük magunkat és imádkozni kezdünk…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
