Betlehemi történetek - József és Mária
Nyugodt éjszaka volt, a sötétben csak a Hold és a csillagok világítottak. A kisbaba jóllakottan szuszogott édesanyja ölelésében, mellettük pedig József aludt, karjával oltalmazón átölelve feleségét. Csend honolt a tájon.
József hirtelen felriadt. Ismét az angyallal álmodott, mint egykor, amikor titokban el akarta bocsátani jegyesét, Máriát. Akkor azt hitte, a lány viszonyt folytat egy másik férfival és attól vár gyermeket. Az angyal azonban álmában szólt hozzá és megnyugtatta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.
Hitt akkor József az angyalnak, és nem bánta meg. Mária kedvessége és gyöngéd szeretete betöltötte a szívét. Amikor pedig megszületett a kisfiú, Isten akarata szerint Jézusnak nevezték el, ami azt jelenti, Isten szabaddá tesz. Az azóta történt csodás események, a pásztorok és az angyalok megjelenése, a három bölcs látogatása és az ajándékaik még jobban megerősítették a hitét Isten gondviselő szeretetében.
Aztán a nyolcadik napon körülmetélték a kisfiút a parancsolatok szerint, a negyvenedik napon pedig felvitték Jeruzsálembe és bemutatták őt a templomban a Mindenhatónak, amint az Úr törvényében elő van írva: minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve! Bemutatták a szükséges áldozatokat is. Az pedig, hogy Simeon, ez a mindenki által ismert és tisztelt, igaz és istenfélő férfi is a karjaiba vette és megáldotta a gyermeket, és ugyanezt tette Anna prófétaasszony is, megdobogtatta a szívét. Hát kicsoda ő, hogy ezek az áldott emberek így törődnek vele és családjával?
Olykor magában azt találgatta, fogja-e még látni az angyalt, történnek-e még velük ilyen csodás események? Ha nem, az se baj, mások egész életükben nem tapasztalhatják meg így Isten kegyelmét… de azért titokban vágyott rá, hogy még legyen ilyen élménye...
Ami azonban most történt, arra nem számított és nem is vágyott. Az angyal újra megjelent az álmában, de amit mondott neki, az nyugtalansággal töltötte el: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a gyermeket, hogy megölje őt.
Tényleg az angyal szólt hozzá álmában? Lehetséges lenne, hogy Heródes meg akarja ölni a kis Jézust? Ugyan miért akarná, miért is törődne egyáltalán az ország ura, a nagyhatalmú király az ország egy poros vidékén, egy szegény ács családjában megszületett kisbabával?
A gondviselő Isten vajon tényleg megengedné, hogy bárki bántsa a gyermeket? Hiszen az elmúlt hetek épp az ellenkezőjét mutatták! Ahogy lecsillapodott az Augustus császár által elrendelt összeírások keltette népvándorlás, ők is kiköltözhettek a barlangistállóból egy rendes ház egyik szobájába. Isten áldásaként egy kis vagyonkához is jutottak és ő már azt tervezte, hogy amikor visszaköltöznek Názáretbe, az arany segítségével saját építési vállalkozásba kezd, műhelyt bérel, esetleg még segédet is alkalmaz és szolid anyagi biztonságot teremt a családjuknak. A tömjént felajánlja a templomnak, ezzel is biztosítva a papok jóindulatát a család felé, a mirrhát pedig elteszi későbbre, arra mindig szükség lehet.
A templomban való bemutatás akart visszaköltözni, csak azért jöttek vissza Betlehembe, hogy összeszedjék a holmijukat és elbúcsúzzanak az itt megismert kedves emberektől. Csak azt nem döntötték még el, hogy először József menjen egyedül Názáretbe, rakja rendbe a lakóhelyüket és utána jöjjön vissza Máriáért és a gyermekért, vagy menjenek rögtön együtt.
Most mindez semmivé lesz? Meneküljenek búcsúzás nélkül, még az éjjel, bele a vakvilágba, Egyiptomba?
Egyiptom mégiscsak egy pogány hely, tele hamis bálványokkal! Jó, tudjuk, hogy Izrael nagyon sok gyermeke él ott, külön lakónegyedeik és zsinagógáik vannak, és igazán igyekeznek megtartani a törvényt, de akkor is! Jó, szinte minden családnak élnek ott rokonai, a nemzetségi kapcsolatokat mindenki számon tartja. Ő is találkozott már az egyiptomi rokonokkal, hiszen minden rendes zsidó család elzarándokol időnként a jeruzsálemi templomhoz a diaszpórából is. Ismeri a rokonokat, tudja, kihez mehetnének, de beállítani hozzájuk csak úgy, egy szó nélkül?
És mit mondjon Máriának?
Ült az ágy szélén és nézte a békésen alvó édesanyát a kisbabával. Milyen szép és gyönyörűséges az ő felesége! Nem bolond ő, tudja, hogy a szerelme teszi olyan széppé a szemében Máriát és józanabbnak illene lennie, elvégre mégis komoly férfiember ő, de nem érdekelte. Ugyan mi szégyellni való van a tiszta szeretetben?
Kezét kinyújtotta, hogy felébressze Máriát, de aztán megállt mozdulat közben, és csak nézte és gyönyörködött a szerelmében. Néha olyan fiatalnak látta, akár a lánya is lehetett volna, de közben olyan okosan viselkedett, mint az érett asszonyok. Vajon mit fog mondani, ha felébreszti?
Hirtelen szorongani kezdett: mi lesz, ha Mária ellenkezik? Ha nem akar elindulni? Ha előbb még meg akarja szoptatni a gyereket, aztán még búcsúzkodni, jönni-menni, intézkedni? Hisz-e neki egyáltalán? Hiszen amit mondani fog neki, az ellenkezik mindazzal, amiről eddig beszélgettek, de ellenkezik a józan ésszel is.
Aztán meg: hát nem Isten irgalmas szeretetének oltalma alatt élnek? A Mindenható ne tudná megvédeni a saját fiát? Mit mondjon Máriának, ha ezt kérdezi tőle?
Mit mondjon, ha Mária kétségbe vonja, hogy az álom Istentől jött? Hiszen mindannyian álmodunk időnként. Nem lehet, hogy csak túl sokat ettél, és ezért gyötörnek ilyen álmok?
Nem akart vitába bonyolódni a feleségével. Nem akart csalódást okozni, nem akart gyengének látszani, nem akart…
József nagyot sóhajtott – ezt a tépelődést nem folytathatja, mert még azelőtt lebeszéli magát az álomról, hogy egyáltalán szót váltana a feleségével. Újra kinyújtotta a kezét és gyengéden megsimogatta Mária vállát, hogy felébressze. Uram, jöjj a Te bölcsességeddel és segíts, hogy minden a Te akaratod szerint történjen!
Mária felébredt, ránézett a férjére és elmosolyodott. Akkor József suttogva, hogy a gyereket fel ne riassza, elmesélte neki az álmát, és hogy milyen parancsot adott neki az angyal. Mária bólintott, megsimogatta a férje arcát, majd óvatosan felkelt az ágyból.
Csak néhány perc – mondta -, a holmik úgyis össze vannak csomagolva, gyorsan összekapom magunkat és indulhatunk.
Rendben – mondta József megkönnyebbülten -, megyek, és hozom a szamarat és felpakolok rá.
Mária gyengéden fölébresztette a gyermeket, tisztába rakta, aztán a mellére emelte. A baba kicsit nyöszörgött, aztán szopizott, majd jóllakottan elaludt. Édesanyja még egyszer körül nézett, hogy mindent rendben és tisztán hagynak-e maguk után, majd csendben kiment az ajtón a férje után, hogy elinduljanak Egyiptom felé.
Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu
