Jegyzetlapok 19. (Megvezetve)
Eléggé mindenolvasó vagyok: lehet történelmi regény, sci-fi, fantasy, tanulmány és/vagy esszé kötet, életrajz, szépirodalom sokféle témában – ha jó minőségű, akkor örömmel olvasom. Az idei (2026) Ünnepi Könyvhéten is vettem hét könyvet (súlyos csapás a pénztárcámnak), nagyon jók, bár kettő alaposan megvezetett.
Jó tollú szerzők, mindkettőtől olvastam már, az egyik kifejezetten derűs és szívfacsaró, erős morális töltésű könyveket ír. Mindkét könyvben könnyen azonosulunk a főszereplőkkel, izgulunk értük, megyünk velük az érzelmi hullámvasúton, megszerelmesedünk, lefegyverződünk – és csak ekkor árulja el mindkét szerző, hogy itt azonos neműek közötti, homoszexuális vonzódásról, szerelemről és beteljesülésről van szó.
Ha ezeket a könyveket két évtizeddel ezelőtt írták volna, valószínűleg a szerelmesek különneműek lennének (miként szerzőik is). Most azonban… - de miért kell engem, az olvasót így megvezetni, ravaszul csőbe húzni, édesgetni és becsapni? Mit akarnak ezzel az „érzékenyítő programmal” elérni?
Jó, tudom, hogy mit, és értem is, de azt gondolom, hogy itt az alkotók nem jártak el velem, az olvasóval tisztességesen…
Sípos (S) Gyula (szeretetoldje.hu)
