Betlehemi történetek – Heródes utolsó beszéde a halálos ágyán
Az egész bőröm elviselhetetlenül viszket, beleim szüntelenül fájnak, lábaim megdagadtak, ágyékom rohadni kezdett, férgek nyüzsögnek bennem – de ti, ti vagytok a legnagyobb férgek, ha elfelejtitek, hogy még mindig én vagyok Izrael királya! Én vagyok Izrael, én vagyok a Felkent, én építettem a templomot, én békítettem meg Rómát és jól vigyázzatok, mivel vádoltok, mit tesztek, mert veletek is leszámolok, mint minden ellenségemmel!
Még mindig azt szajkózzátok, hogy nem vagyok vér szerint zsidó, csak egy edomita. Mégis ez az edomita lett a római nagy Antonius életre szóló barátja, és igen, engem tett meg Ceasar 26 évesen Galilea parancsnokává – ti hol voltatok akkor? Sehol. Én dolgoztam, hízelegtem, alakoskodtam, szerveztem, harcoltam, és amikor betörtek a pártusok, én győztem le őket, én, a római polgár, a saját érdeméből Júdea királya! Ti meg a kutyaólban bujkáltatok…
Én tettem Izraelt naggyá, én emeltem a világ csodája jeruzsálemi templomot, én építkeztem mindenhol az országban és még a határokon túl is, én magasztaltam fel Izrael Istenét a világ szeme előtt, én, Nagy Heródes!
Szerintetek pogány vagyok, mert pártoltam a görög kultúrát, és áruló, mert megépítettem az Antonia-várat a római csapatoknak Jeruzsálemben. De ha én nem építem, építették volna ők, de a ti véreteken!
Én csak a pénzeteket és a hűségeteket kértem, olyan nagy dolog ez? S ha a pénzeteket megkaptam is, a hűségeteket soha. Intrikáltok, áskálódtok ellenem folyamatosan. Csakhogy én látok mindent és átlátok mindenen. Apámat és testvéremet is megölték, azt hiszitek, nem tanultam ebből? De bizony tanultam, engem ugyan meg nem öl senki, mert én ölöm meg előbb őket! Aki a trónomra tör, még ha a legkedvesebbem is, halál fia, hát nem tudjátok?
Hirkanosz főpap azt hitte, ha elveszem unokáját feleségül, már mindent megtehet, visszatérhet ide a száműzetésből, de tévedett. Kivégeztettem. Nem ő volt az első, nem is az utolsó, mind így járt, aki az uralmamra tört. Értsétek meg, előlem senki sem menekülhet! Jonathant 17 évesen tettem főpappá, de megfojtattam, mert veszélyt jelentett rám. Kivégeztettem Ezékiást, mert ellenem lázított. Amikor a testvérem, Szalómé szólt, hogy feleségem, Mirjam és a két fiam összeesküvést szőnek ellenem, őket is megfojtattam.
Én a király vagyok, nem egyszerű halandó, rám más törvények vonatkoznak. Nekem a királyi vért kell sokasítanom, akárhány feleséggel és ágyassal is! Ó igen, tíz feleségem volt és még hány ágyasom! Megtehettem, én vagyok a bika, aki a bronztengert tartja a templomban, hogyhogy nem ismertetek fel? Kötelességem volt a királyi vért, az én erős véremet továbbadni! Sajnos az asszonyaim nem bizonyultak méltónak hozzám. A fiaim vére híggá lettek, s elárulták apjukat. Mit tehettem? Az áruló Alexandroszt és Arisztobuloszt kivégeztettem. Fülöp, Arkhelaosz, Antiász ugyan még élnek, talán örökölnek is utánam, de nem méltók hozzám.
Én tettem naggyá ezt az országot, az a legkevesebb, hogy szeressenek érte, de ezt teszik? Már a halálomat lesik, a férgeket biztatják, faljanak fel, de minél gyorsabban, tudom én! De abból nem esznek! Ebből is felgyógyulok, túlélem őket is, hiába minden ügyeskedésük, átlátok én rajtuk!
Azt hiszik, bedőlök a trükkjeiknek, pedig épp ellenkezőleg!
Nem tudom, honnan kerítették elő azt a három mágust is, akiket elém hoztak. Állítólag a születendő nagy királyt keresték, mert hogy látták a csillagát felkelni keleten, és jöttek Jeruzsálembe, elém a palotámba, hódolni a gyereknek. Ők, a csillagvizsgálók, a bölcsek, a tudósok, és annyi eszük sincs, hogy körbe kérdezzenek? Bárki megmondhatta volna nekik, hogy nem született gyerekem már évek óta, amiért hálát is adtam az égieknek.
Sejtettem én, hogy valami egészen másról van szó. Egy újabb összeesküvésről! Nevelnek valakit ellenem, találtak egy csecsemőt a régi királyi vérvonalból és azt akarják bábként ellenem felhasználni…
Nem mondom, hogy nem rémültem meg először, vagyis inkább csak meghökkentem. Miféle nagy király, miféle Felkent, hogy jönnek ide a messiási szóbeszédek és babonaságok? Hiszen az egész világ láthatja, hogy én vagyok a Felkent, a nagy király, aki naggyá tettem Izraelt!
Persze okosan és óvatosan jártam el, mert enyém a bölcsesség. Először is megvendégeltem a három csalót, úgy tettem, mintha mindent elhinnék és magam is örülnék a jó hírnek. Szóltam a papoknak és írástudóknak, hogy kutassák át a könyvtekercseket, hátha van valami jóslat vagy prófécia szól erről a csillagról is. Meg is találták: Betlehembe kell menni, mert ott születik a nagy király, onnan kél fel a királyi pálca, onnan származik a Messiás, a Felkent, aki az egész világ felett fog uralkodni.
Majd felrobbantam a méregtől, de nem mutattam, hanem szívélyes arcot vágtam, megajándékoztam, aztán útnak indítottam őket, azzal a szigorú meghagyással, hogy ha megtalálták a gyermeket, azonnal jelentsék nekem is, hogy magam is hódolhassak előtte.
Jó terv volt, be is vált volna, ha visszajönnek. Leleplezhettem volna az egész összeesküvést, gyorsan végzek velük és újra megünneplem a győzelmemet a gonoszok felett. De úgy látszik, sejtették, hogy okosabb vagyok annál, minthogy egy ilyen mesét elhiggyek, így egyik se jött vissza. Nyilván kitanították őket, hogy ha beadták nekem a meséjüket, utána meneküljenek, mert ha lelepleződik a tervük, őket is utoléri a sorsuk.
Vártam, vártam türelmesen, hiszen én a király vagyok. Amikor kiderült, hogy hiába várok, megtettem, amit meg kellett tennem a királyságomért. Leküldtem egy század katonát abba a koszfészekbe szigorú paranccsal: vegyék körül és öljenek meg minden csecsemőt és kisgyereket kétéves korig, biztos, ami biztos. Meg is tették, nyoma sem maradt egyetlen trónkövetelőnek sem!
Csak a beleim ne fájnának, csak a férgek ne rágnának!. Tudom ám, hogy azt híresztelik, ez Isten büntetése a tetteimért. Ostobaság, az Úr tudja, hogy királynak lenni véres mesterség, sok áldozatot kíván az embertől. Én ezeket az áldozatokat meghoztam, sőt! Ábrahámnak végül nem kellett megölnie a fiát, nekem meg kellett, többet is!
Igen, ahogy Ábrahámot megjutalmazta az Örökkévaló, úgy fog engem is. De odébb van az még, hamarosan felkelek a betegágyból és akkor szétcsapok a halálomat lesők között!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
