Jegyzetlapok 11.: Isten-paradoxon
Isten léte olykor csak paradoxonokban (látszólagos ellentmondásokban) ragadható meg. Isten egyszerre a lét teljessége, s közben mégis személy. Egy Isten, de mégis három személy: Atya, Fiú – aki a názáreti Jézus Krisztusban emberré lesz -, és Szentlélek, mert ha Isten a lényege szerint Szeretet (a Szentírás szerint), akkor muszáj, hogy közösség is legyen. Isten belső közössége a Szentháromság, mert a szeretethez mindig kell aki szeret és akit szeretnek (oda-vissza).
Mindehhez kapcsolódnak a Jézus-paradoxonok, hiszen Ő egyszerre Isten és ember, a leggyengébb és legerősebb, aki meghalt és örökké él…
És a legnagyobb paradoxon: engem, a mindig bűnöst, Isten, a mindig tiszta és igaz, a minden bűntől elkülönített Szent mégis magához ölel. Az örökké szent örökké szeretni akar engem, közösségben akar velem lenni, aki még mindig a világtól, bűntől el nem különített állapotban vagyok. Isten a szívemben, és létrejön a lehetetlen: a tisztátalan hordozza a tisztát, a bűnös a szentet – de valójában mindig Isten hordoz minket, mert a Szeretetben a legnagyobb szolgál még a legkisebb, legérdemtelenebb felé is..
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
